Együtt a halálban is

3.

REGINA SZEMSZÖGE

9-re értem haza. A kunyhó ajtaja tárva nyitva volt. Óvatosan beléptem,majd meggyújtottam egy gyertyát, hogy lássak is valamit.
-Bella! Bella itthon vagy? - kiabáltam, mikor valaki a vállamra tette a kezét és hozzámszólt.
-Regina? - Bella volt az. Megnyugodtam, majd megfordultam és átöleltem. - Hol jártál? Annyira aggódtam érted!
-Hát... Az most hosszú történet, a lényeg hogy megvagyunk. Mindketten.
-Igen! Gyere menjünk aludni. -
Elmentünk aludni. Azonban én semmit sem aludtam. Annyi kérdés volt a fejemben, még mindig! Mi lett volna ha nem találnak rám? Mi lett volna ha nem visznek haza? Mi lett volna ha azthiszik halott vagyok és eltemetnek? Mi lett volna ha....

Reggelig gondolkodtam. Reggel azonban eldöntöttem. Meg kellett találnom Aaront.
Rögtön fel is pattantam a lovamra, és elindultam. Nem tudtam merre, nem emlékeztem. Csak mentem. Lehajtottam a fejem Fire-re, és behunytam a szemem. Szerintem elaludtam. Arra ébredtem, hogy Aaron házánál vagyunk. Ezt meg hogy? Fire emlékszik? Na mindegy.
Leugrottam a lóról, és elővettem egy répát.
-Tessék, az a tiéd! Jó fiú! - tettem a szájába.
-Nyiiiihaaaaa! - ugrott egyet.
Hirtelen úgy éreztem hogy valaki áll mögöttem. Hátrafordultam, és azonnal Aaron nyakába ugrottam. Tudtam, hogy ő lesz.
-Sziaaaaaaa! - kiáltottam izgatottan. Mi ütött belém?
-Sziaaaa! Hogyhogy visszajöttél?
-Nem is tudom... Valahogy hiányzott ez a hely.
-Megértem. Hé nem megyünk el együtt vadászni?
-Bolond lennék,ha nemet mondanék! - nevettem, majd elindultunk.

Csodás volt vele a vadászat. Lőttem nyulat és megmutattam neki a nagy tölgyfát.

-Remek volt, de ideje mennem. - mondtam, majd kínosan mosolyogtam. Nemtudom miért.
-Rendben, nekem is mennem kell. Köszönöm hogy velem tartottál. - mosolygott.
-Nincsmit uram! - hajoltam meg előtte viccből, majd nevetni kezdtünk. MI TÖRTÉNT?
Elmentem a nagy tölgyfához, és olyan boldog voltam, mint még soha! Hirtelen Bella hangját hallottam.
-Eresszenek el, vagy megbánják! - hallottam az ordítását az erdő mélyéről. Azonnal felugrottam a lóra, majd elindultam. Egyre közelebbről hallottam. Letettem Firet, majd elbújtam egy fa mögé.
-Eresszenek el! - kiabálta Bella. Két hatalmas pasi volt mellette, ő egy fához volt kikötve. Az egyik pasi elővett egy kést.
-Halgass! Nem fog fájni, csak egy kicsit! - mondta nevetve az egyik pasi, és lassan közeledett Bella felé a késsel.
-Hagyjátok békén! - léptem elő a fa mögül.
-Nocsak nocsak! Mégegy lány. Milyen szép szemed van drágám! - lépett közelebb hozzám - kár hogy hamarosan a következő szervkereskedőnél lesz miután eladjuk, nem nálunk. - mondta, majd meg akart fogni, de nem hagytam.
-Ha hozzám érsz, porrá égetlek!
-REGINA,NE! - kiabálta nekem Bella, de cseppet sem érdekelt. Hogy merték bántani Bellát?
-Ugyan kislány, nem félek én tőled! - mondta nevetve, majd megint meg akart fogni, de felkapaszkodtam a fára, és ráugrottam. Ő a földről ordibált:
-Jack! Kapd el! Kapd el!
-Ha elkaplak, nem csak a veséd adom el, hanem a szíved is! - mondta nekem a másik pasi, majd leugrottam a fáról és futni kezdtem, mire ő utánam jött.
-REGINA! NE CSINÁLD! - hallottam Bella kiáltását az erdőben. Annyira szaladtam, hogy elestem.
-Most megvagy kislány! Élve belezlek ki és kiakasztalak a szobám falára!
-Azt majd meglátjuk! - felemeltem a kezem ami azonnal lángra lobbant, majd megfogtam a pasi arcát. Rászoríttottam a kezem. És néztem. Néztem, ahogy ég szét az arca. Amikor teljesen leégett, otthagytam. Holtan, az erdő közepén. Gyors léptekkel siettem vissza Bellához. Megláttam a pasit, még csak akkor tápászkododtt felfelé a földről.

Bellához rohantam, majd gyorsan szétégettem a kötelet. Bella felugrott, én pedig a pasihoz siettem. Felemeltem a kezem, majd mint a társának, neki is szénné égettem az arcát.
-Neee! - ennyit hallottam utoljára. Aztán végleg megszünt létezni. El sem hiszem! Megöltem 2 embert.. És még élveztem is! Mivel a fák is égtek, Bella felemelte a kezét, és akár a tűzoltók, eloltotta a tüzet. A keze volt a cső, amiből jött a víz. Miután végzett, rámnézett.
-Regina... - ennyit hallottam. Majd zuhanást éreztem.

Egy virágos réten voltam. Hogy kerültem ide? Mindenütt virágok és fák. A közepén egy kis kút volt. Odamentem, majd belenéztem. A saját  tükörképem láttam, és... A SZÜLEIM? Mögöttem álltak. Azonnal megfordultam.
-Anyu? Apu? - megpróbáltam hozzájuk érni, de mintha szellemek lennének, átnyultam rajtuk.
-Igen, kislányom.
-Én... Meghaltam? - anyu és apu egymásra néztek, majd apu beszélni kezdett.
-Nem haltál meg, vagyis még nem. Választhatsz. Élni akarsz, vagy meghalsz. Te döntesz.
-M-mi?
-Gyere velem. - mondta anyu, és a kúthoz vezetett. Hozzáért. Magamat láttam. Aztán Bellát. Aztán Aaront, aztán Firet. Az összes szép emlékem. Bellával, Aaronnal, Fireval, a szüleimmel. Sírni kezdtem.
-Anyu! - dadogtam sírva anyu szemébe nézve.
-Jajj, kislányom! - Átölelt. De úgy igazából...
-Anyu én nem akarok meghalni!
-Reméltem, drágám! Neked még élned kell!
-De... Anyu, te miért választottad a halált?
-Jjaaaaj, drágám nekem nem volt választásom. Így kellett lennie.
-Élni akarok! HALLOD? VALAKI! ÉLNI AKAROK! - ököllel, teljes erőből a földet kezdtem ütni. Fájt, a kezem már úszott a vérben.
-Regina! Regina! Kelj fel! Regina! -
Ezt hallottam, majd lassan kinyitottam a szemem. Otthon voltam. A kezem úszott a vérben.
-Sikerült... - suttogtam.
-Regina! EZAZ! Pihenj csak. - oda sem figyeltem, elaludtam.