Együtt a halálban is

1.

Délután nincs is jobb dolog, mint vadászni. Lóháton végig suhanni az erdőn, miközben keresed hogy éppen melyik bokor vagy fa mögé bújtak el a vaddisznók. A hajad repül a szélben, érzed hogy szabad vagy.

Miután hazaértem az erdő közepén álló kis kuckóba, meglepődve látom hogy az ajtó zárva. Dühösen kopogni kezdek az egyik kis faablak poros üvegén, de még mindig senki sem nyitott ajtót.
-Bella, kinyitnád az ajtót? Itthon vagy egyáltalán? - kiabáltam miközben már fél órája próbáltam belesni az ablakon, de túl régi és poros volt ahhoz, hogy belássak rajta. Már éppen emeltem volna a kezem hogy porig égessem az ajtót, mikor...

-Hé, Reg! Ezt keresed? - mondta Bella Fred, a lova hátáról, majd odadobott egy kulcsot. Én elkaptam, majd miután kikötöttük a lovunkat bementünk a kunyhóba.
-Kössz szépen, szólhattál volna hogy elmész, már vagy fél órája kopogok itt.
-És mégis hogyan szóljak nagyokos? Emlékszel mi történt Gerivel, az üzenő galambunkal? - mondta Bella, miközben csinált valami kaját.
-Ahh.... Mindegy. Mit csinálsz enni?
-Lelőttem egy nyulat, azt sütöm.
-Ezaaaz! Mióta... Anyu meghalt... Azóta nem ettem nyulat. Köszönöm.
-Nincsmit hugi, gyere ide! - megölelt, majd mikor kész lett a kaja, megettük.
Másnap szintén vadászni mentem.