Nem tudok nélküle... (hyunlix)

MinSung/hot/

Felix furcsán viselkedett az elmúlt két napban, és Minho észrevette, de valamiért nem törődött vele.  A bátyja persze nem gyakran, de előfordul, hogy nem ő maga.  Az okok gyakran nem egyértelműek.  Minho pedig először nem értette, Fel miért viselkedik így, de lassan sejteni kezdett.  Nem, nos, akkor mi a fenének forog körülötte az a rohadt Himin? Mit akar Lixitől?

Egyszerűen nem volt idő ezen gondolkodni, mivel Ho minden szabadidejét Jisunggal töltötte. A legjobb barátjával. Ha nem lehetett találkozni, akkor a srácok közösségi hálózatokon keresztül kommunikáltak, felhívták egymást, online játékokat játszottak. Minho nem hitte el, hogy a világ legjobb embere nem csak a bátyja, hanem a barátja is.  Han Jisung.  Kis mókus.  Közel másfél évvel fiatalabb, mint maga Ho, de sokat tud, tudja, hogyan kell folytatni a beszélgetést, bekapcsolódni a beszélgetésbe.  Mindig is ő volt a társaság lelke, és az is marad.  Általában maga Minho találkozott Jisunggal az első napon az új iskolában, és bemutatta neki Jeongint, Chant és valójában Hyunjint.  Mint kiderült, Minho nagyon társaságkedvelő, ettől mindenki meglepett, ugyanis az előző suliban egyetlen emberrel barátkozott, aki szintén gyakran volt beteg, és a srác főleg telefonon beszélt vele.  És itt... Ebben az iskolában minden más.  Most az iskola nagy része felismeri, mindenki mosolyog rá, köszön. Mit tehetsz, ő a legjobb barátja az iskola legnépszerűbb srácának testvérének!  (Magam se értem). 

***

Emlékeim szerint az utolsó órán megszólalt a csengő, és mindenki gyorsan gyülekezni kezdett.  Minho a hátsó asztalra pillantott, ahol a bátyjának kellene ülnie, de a másik már nem volt ott.  Körülnézett, és észrevette, hogy Felix elhagyta az osztálytermet.  Ráadásul kirepült az irodából, még valószínűleg gyorsabban is, mint a Flash, vagy az éhes tanár Koro a „Killer Class”-ból.  Ho az osztályterem másik végébe nézett, ahol Himin a cuccait pakolta.  Nyilván Hee is keresett valakit, és nagy valószínűséggel ez a "valaki" Felix volt.

De Minhot hívták. A képernyőre nézett. "Mókus".  Minho habozás nélkül, mosollyal az arcán válaszolt.

-Helló? Ott vagy már? Klassz, korábban szabadultál. Rohadt szerencsés!  Nos, oké, most jövök. - A beszélgetés viszonylag rövidre sikerült, tekintettel arra, hogy a srácok egy egész órán keresztül (!) nem látták egymást.  Minho felcipzározta a hátizsákját, a vállára vetette, és kiviharzott az irodából az első emeletre a kijárat felé, ahol Jisung várt rá.

A srác majdnem a megfelelő helyre érkezve belebotlott a tanárba, csak köszönni akart és elrohanni. 

-Minho!  Hova sietsz ennyire? - kérdezte a nő, ezzel kényszerítve Ho-t, hogy megforduljon.  Ekkor ismerte fel Kwan nénit.

- Ó, Kwan néni!  Helló! Egyből nem értettem, hogy maga az.- A srác halkan felnevetett.- Most rohantam egy barátomhoz, de hova megy?

- Találkoznom kell valakivel, és fel kell venni a papírokat.- válaszolt egy mosolygós nő.- Nos, akkor ha sietsz, akkor találkozunk!- Intett a kezével a srácnak, az válaszolt neki a ugyanígy, majd megfordult, és gyors léptekkel a barátjához sétált.

-JISUUUNG! – kiáltotta Minho, és odarohant a barátjához, és egy öleléssel ráugrott.  Egy ilyen "köszönéstől" majdnem elaludt.

-És te.szia.megint. – mondta a fiatal töredékesen, Minho ugyanis olyan erősen szorította, hogy még levegőt is nehezen vett, mit is mondhatna a beszélgetésekről.

-Egy egész osztályig nem láttuk egymást!- Minho végül elengedte Jisungot.

-Hah, igen!- mosolygott. A fiúk elhagyták az iskolát, és a kapu felé tartottak. Azt tervezték, hogy elmennek Minhóhoz, mert Felix úgysem lesz otthon, és hamarosan indulnak. A srácok csak enni és átöltözni akartak Minho-nál, mert jobb, ha a lehető legkorábban kijönnek a megfigyelő területre, hogy a legjobb helyet foglalják el.