***
-Anyád, nyisd ki!- csupa sírva tört be Felix a házba. Üres volt, ami azt jelentette, hogy Minho még nem tért vissza. Nos, nagyszerű, Felixnek egyedül kellett lennie egy ideig. A táskáját valahova eldobva gyorsan a szobájába ment, becsapta az ajtót és csak az arcát a párnába temette... A kabátja ujja könnybe lábadt, az arca pedig égett ezektől az érzelmektől.
- Miért .. miért történt ez?! - motyogta a srác a takarót a kezében szorongatva. Remegő kézzel vette fel a telefont. Nyüszítéssel és szipogással kinyitotta, és azonnal tárcsázta Hyunjin számát.
Síp, csipog és csipog... Félix a pulóverujjával újabb könnyeit törölgetve nem is gondolta, hogy valaki válaszol...
- Halló? - hallatszott végre a másik végén.
– H..Hyunjin – mondta Fel könnyek között.
-Mi történt?! – kérdezte az izgatott srác, aki most már komolyan megijedt a barátjáért. -Felix, válaszolj! – üvöltötte a telefonba Hyunjin, de amikor meghallotta a halk -kérlek -kikapcsolta a telefont. Fogott egy kabátot, és kiszaladt a házból. Annak ellenére, hogy most a legjobb neki, ha másnap reggelig otthon marad, mert az állapota súlyosodhat, Hyunjin rohant hozzá.. a szülöttéhez, Lee Felixhez, akinek most több segítségre volt szüksége, mint magának Hyunjinnak.
-A fenébe!..- már a kocsiban ülve a srác észrevette, hogy vérzik az orra. És nem csak ment, hanem ömlött. Mivel nem talált jobbat egy papírzsebkendőnél, és bedugta vele az orrát, Hyunjin néhány másodpercre hátravetette a fejét, teljesen tudatában annak, hogy nem kell így csinálni, de most nem törődött vele. Anélkül, hogy megvárta volna a teljes vérelállást, ami jó esetben 10 perc után következett volna be, a srác beindította az autót és az összes erejével megnyomta a gázt, és Lix házához ment, aki még mindig tovább törölgette könnyeit...
De itt van egy újabb csapás. Fejfájás. Ennek ellenére nem irigyelhető, ahogy Hyunjin túléli a megfázást. Fáradtság, majd éles erőlökés, majd széthasad a feje, majd ömlik a vér az orrából, és ehhez jön még a 38° feletti hőmérséklet.
Igyekezett figyelmen kívül hagyni a csúnya fájdalmat, teljes sebességgel tovább hajtott, csak arra gondolt, mi történhetett barátjával, nem is figyelt arra, hogy a pólóra már csöpögött a vér.
0:44. Hyunjin kevesebb, mint 10 perc alatt ért Lix házához. Nem volt üzenet vagy nem fogadott üzenet a telefonon. Miután kezével letörölte a vért az arcáról, a ház felé indult, ahol most a barátja volt. Miután megtalálta a megfelelő emeletet, és ott a lakást, betört oda.
-Felix!
***
A szokásosnál sokkal több csillag volt, és a hold hatalmasnak tűnt! A csillaghullás már véget ért, már csak egy nagy hold és sok kis csillag maradt. Azon az éjszakán az álmok valóban valóra váltak. Minho és Jisung meg voltak róla győződve, puha takarón fekve, fejjel a fűben, a srácok egymás kezét fogták és mosolyogtak, egymásra néztek, néha pedig az eget nézték, mutattak rajta valamit.
– Milyen jó itt… amikor a közelben vagy – mondta Minho halk hangon, és Jisungra, a mókusára nézett. Most Jisung a boldogság, Minho varázsa, amiért mindent megadhatsz, csak hogy vele legyél. Sung elmosolyodott a fiú szavai hallatán.
-Mikor mondod el ezt Felixnek? – kérdezte a fiatalabb, kissé felemelkedett, és a könyökére támaszkodva.
-Rólunk?-vigyorgott Minho.
- Hát igen... - jött zavarba a Fiú. Mégis, amikor ezt teszi, senki sem tud ellenállni az arcának. Olyan édes...
-Hamar. Tudod, állítólag ellene van... - sóhajtott az idősebb.
VOUS LISEZ
Nem tudok nélküle... (hyunlix)
Roman d'amour-Hyunjin! Engedj el gyorsan! Fáj!-tört ki tovább a fiatalabb.-kérle... Nem mondta végig. Egy csók félbeszakította... Hyunjin szabad kezével Lix arcát fogta, míg a másik tovább szorította a csuklóját. Felix megdermedt. Nem értette, mit tegyen ebben a...
