The Lost girl//Teen Wolf ff.//

9 Rész-Fájdalmas múlt

Derek szemszöge

Az egész falka Deatonhöz tart mivel Davina felébredt. Ahogy oda értem látom, hogy Allison szalad be Chris meg utána. Mindenki megindult befelé de én közben aton agyalok, hogy mi miatt ájulhatott el ha nem a fáradság miatt. Mert abban igaza van Issac-nak hogy a fáradság miatt nem ájulhatott el ha vérfarkas. Főleg akkor ha nem csak vérfarkas hanem valami más is.

Ahogy oda értem látom hogy Davina és Allison beszélgetnek.

-Hála az égnek, hogy jól vagy-mondja Allison

-Igen jól vagyok. Csak a fáradság miatt ájultam el-válaszol Davina.

-Tudom. Deaton mondta-magyarázza Allison. Mi az ajtóban álltunk a többieket és csendben figyeltünk.

-Son ne aggódj jól vagyok-mondja Davina  de ahogy Allison meghalja a becenevét elmosolyodik.

-Rég hivtál már igy-mondja

-Tudom

-Akkor tényleg csak a fáratság a rosszullét oka?-kérdi Scott. A szemébe aggodalmat látok.

-Igen. Ne aggódjatok kutya bajom-mondja Davina-ugye Deaton-?fordul felé mire bólint de az arcán mintha elégedetlenség lenne.

-Valaki haza tud vinni?-kérdi Davina.

-Én majd haza doblak. Úgy is beszélni szeretnék veled-mondom és elindulok a kocsim felé.

-Rendben. Köszi-válaszol és követ.

Ahogy beültünk a kocsiba megszólal.

-Miről szeretnél beszélni?-kérdi flegmán.

-Tudom, hogy nem azért ájultál el mert nem aludtál mostanában sokat-mondom  ki kertelés nélkül. Először mintha meglepődötség látszódna az arcán de gyorsan rendezi a vonásair és fapofával mered maga elé.

-Honnan veszed?-kérdi nyugodtan.

-Először is vérfarkas vagy. Egy kis fáradtság nem kéne, hogy kifogjon rajtad. És mivel nem csak vérfarkas vagy hanem még valami igy nekem egyértelmű, hogy erősebb is vagy, igy végkép nem kéne, hogy kifogjon rajtad egy kis fáradtság-mondom az utat nézve-szóval ezek alapján szerintem, az erőddel lehet valami-mondom  ki az igazat.

-Honnan szeded ezeket?-kérdi.

-Csak be nézek a színfalak mögé-mondom és ebben a pillanatban megérkezünk. Ő gyorsan kiszál a kocsiból és el indul az ajtó felé de én utána szólok miután én is kiszáltam a kocsiból.

-Remélem, hogy szólsz ha valami baj lesz mert nem szeretném ha baja esne a falkának vagy az itt élő embereknek-mondom mérgesen

-Ha arra akarsz célozni, hogy átváltozok egy vérengző fenevaddá akkor nem kell aggódnod. Nem fogok-mondja ki idegesen.

-Mindenkiben benne van a fenevad. És benned nem bízok, Szóval figyelni foglak. Nem kell az nekünk, hogy itt öldöklésbe kezdj-mondom ki durván miközben már a karját szoritom. Látom rajta, hogy rosszul esik neki amit mondtam de próbálja leplezni.

-Hogy mersz ilyeneket feltételezni rólam? Nem ismersz. A falkából senki se ismer csak Chris, Son és Deaton. Csak ők tudják a múltam senki más. Ők alkothatnak rólam véleményt de te nem. Mert gőzöd sincs, hogy ki vagyok és, hogy milyen a múltam-mondja és kirántsa a kezeim szoritása közül a kezét és belép a házba.

Lehet egy kicsit durva voltam vele. Nem akartam ennyire durva lenni igy megkeresem a szobájának az ablakát és bemászok rajta.

Ahogy bemásztam rajta pár perc múlva ő is belép rajta. Először nem vesz észre de miután feloltsa a villanyt észre vesz.

-Mit keresel itt?. A fejemhez akarsz még vágni valamit?-kérdi mérgesen.

-Pont ezt akarom mondani. Nem vagy egy fenevad-mondom neki lágyan mert látom a szemén, hogy most eléggé sikerült kihoznom a sodrából.

-Honnan tudod? Mint mondtam nem ismersz-mondja

-Érzem. A múltban mindenki tett szörnyűségeket. Én is. Ahogy biztos te is. De az a múlt-mondom idegesen   de közbe szól.

-Nem, nem és nem. Neked volt igazad. Egy szörnyeteg vagyok. És az is maradok-mondja  és kifelé indulna  az ajtón de megint a keze után kapok.

-Eresz el!-szól rám szikrát szóró szemmel.

-Nem. Még beszélni szeretnék veled-mondom a szemébe nézve.

-De én nem-mondja nekem idegesen. Látom, hogy hirtelen ökölbe szorítja s kezét igy oda kapom a szemem és látom,  hogy vér szivárog az ökléből.

-Le kell nyugodnod-mondom a szemébe nézve

-Azt hiszed könnyű. Tudod mindenben igazad volt. Abban is, hogy nem a fáradság miatt ájultam el és abban is, hogy egy vérengző fenevad vagyok. Szóval ha most nem engedsz el nem lesz jó vége-mondja nekem még mindig idegesen. Megint sikerül kiszabadítania a kezét a a kezeim közül és kiment a szobába. Utána szóltam de már kint volt. A nagy kiabálásra Chris jött ki a konyhából.

-Mi történt?-kérdi

-Baj van. Hívom a falkát-mondom és hívom Scottot.

Scott szemszöge

Nem rég Derek azzal hívott, hogy baj van és, hogy menjünk Allisonékhoz. Értesítettem a többieket is és egy fél óra múlva mindenki a napaliba ült Davinán kivül.

-Mi történt és hol van Davina?-kérdem.

Derek mindent elmondott és látszódott rajta, hogy aggódik a lány miatt ami nála ritka.

-Hogy mit mondtál neki?-kérdi kiakadva Allison

-Én nem akartam azt mondani csak mérgemben mondtam.

-Attól, hogy mérges vagy nem mondhatsz ilyeneket. Abban igaza van, hogy nem ismered a múltját. Nem tudod, hogy mennyit szenvedett a bene lakozó "szörnyeteggel" ahogy ő mondaná. És még csodálkoztok, hogy nem akarja elmondani, hogy mi is ő. Hát ezek után ne is várjátok. ÉS ha bármi baja lesz Vinának-intézi most Dereknek a szavait-esküszöm, hogy megöllek, Nem érdekel se a falkás se Scott se senki. Ha bármi baja lesz a "nővéremnek" kinyirlak-mondja Allison. Látszik rajta, hogy tényleg úgy tekint Davinára mintha a nővére lenne.

-Allison. Csillapodj. Te is tudod, hogy nem lesz semmi baja. Kiadja magából a dühöt és vissza jün-mondja Chris.  Ekkor Allison ránézett az apjára és mintha szemmel kommunikáltak volna. Ezek alatt én fére hívtam Dereket egy kicsit beszélgetni.

-Mit akarsz?-kérdi Derek komoran.

-Aggótsz Davina miatt-mondom-és te nagyon ritkán aggódsz valaki miatt

-Nem az van amit gondolsz. Nem jön be. Olyan mintha a húgom lenne. Mintha egy láthatatlan testvéri kötelék lenne köztünk-mondja Derek.

-Értem-mondom és vissza mentünk a többiekhez.

-Figyeljetek. Mindenki menjen haza. Késő van és holnap suli. Davina ahogy haza jön szólunk-mondja Chris.

-Rendben-mondja mindenki és elindultak az ajtó felé de én még maradok egy kicsit.

-Nekem szóljatok először jó?-kérem meg Allisont és Christ

-Rendben-bólint Chris.

-Szereted ugye?-kérdi Allison

-Azt hiszem-mondom egy mosoly közben.

-És Kirával mi van?-kérdi

-Te is tudod. Se szó se beszéd szakított velem és leléptek a családjával-mondom.

-Tényleg. Figyi, engem nem zavarna ha együtt lenétek csak annyit kérek, hogy nem bándst meg-mondja 

-Még együtt sem vagyunk és ő lehet nem is érez irántam semmit. De ha együtt leszünk akkor igérem, hogy nem fog bántódása esni-mondom mire mosolyogva bólint.

Ezek után én is haza felé veszem az irányt. miután haza értem felmentem a szobámba és bedőltem az ágyba.