Bizonyosság

Hat

SZERENCSÉRE
CSÉRE A NAGYMAMA NEM FESZEGETTE TOVÁBB a biztonságos
szex témáját. Sőt még a bevésődésről sem beszélt többet. Csupán a
sulival, az apámmal, a testvéremmel és a gyerekkorommal kapcsolatos
kérdéseket tett fel.
A konyhában lévő nők érdeklődve hallgatták a válaszaimat. A
kislány, akit korábban az ablakban láttam, nem lehetett ott a nappaliban
tartott megbeszélésen, így most boldogan ugrándozott körülöttem,
miközben a banánt hámoztam. Hét év körüli lehetett, és nagyon aranyos
volt a zöld ruhacskajaban és a lófarokba kötört hajával.
Közösen eldöntötték, hogy kint eszünk a hátsó kertben, így
segítettem megteríteni az asztalt és kivinni a forró ételeket. Amikor
akadt pár szabad másodpercem, gyorsan üzenetet küldtem Bishnek.
Szia! Köszi a gratulációt! Hiányzol. Alig várom, hogy
lássalak, lehetőleg minél hamarabb! Apa eléggé maga alatt
van, de azért boldogulunk. Hogy tetszik NY!
a
Ahogy várható volt, válasz harminc másodpercen belül
megérkezett. Szerintem Bish egyrészt állandóan magánál tartja a
telefonját, másrészt meg iszonyatosan gyorsan gépel.
Nekem is nagyon hiányzol, kölyök! Sajnálattal hallom, hogy
apa nincs jobban. Pár hét múlva próbálok egy kis pénzt
küldeni, de rettenetesen drága itt minden. Amúgy minden...
okés. Lassan igyekszem kipuhatolni, mikor vehetek ki
szabadnapot. Szeretlek!
Én is azonnal válaszoltam.
Ne aggódj miattunk!Jól vagyunk! Én is!
Amikor kijöttem a konyhából, láttam, hogy már mindenki elfoglalta
a helyét az asztalnál. Már a nők legtöbbje is leült. Megláttam Caleb
mellett egy üres széket, ezért gyorsan letettem az utolsó edényt az
asztalra, és elindultam felé.
Éreztem, hogy mindenki engem néz. Egész nap ez az érzésem volt,
és örültem, hogy nem kapucnis pulcsit és farmert vettem, mint ahogy
azt szombatonként szoktam.
A kislány követett, és megragadta a kezem, még mielőtt Calebhez
értem volna. Angyali mosollyal felnézett rám, aztán a kezünket kábáivá
lépegettünk Caleb felé.
- Maria vagyok!
- Szia, Maria! Én Maggie.
- Én is tudom, te buta! Mindenki tudja, ki vagy!
Ó... hát...
Vágtam egy fintort, és megpróbáltam tovább
beszélgetni vele. – Na és, te hol ülsz?
Általában Caleb bácsi mellett, de mivel te most itt vagy, anya azt
mondja, hogy át kell adnom neked.
– Nyugodtan ülj csak mellé, nem szeretném elvenni a helyed!
- Semmi baj! Szia, Caleb bácsi! – Caleb felállt, a kislány pedig
odaszaladt hozzá, és szorosan megölelte. - Idekísértem hozzád Maggie-
t!
- Látom – paskolta meg Caleb a kislány hátát, és rám mosolygott. –
Köszönöm!
- Szóval – kezdett bele a kislány ezúttal hangosabban, és láttam,
hogy csintalan mosoly jelenik meg az arcán -, Maggie, szereted te az
én Caleb bácsimat? Nagyon kedves ám, és sportol is! – mondta, mintha próbálna meggyőzni.
Mindenki ránk nézett, és esküszöm, hogy a szívem kihagyott egy
pillanatra. Idegesen elnevettem magam, és a fülem mögé tűrtem a
hajam, de Caleb ismét megmentett.
- Maria, nem szeretnéd, hogy Maggie többször is eljöjjön?
- Dehogynem!
– Akkor mi lenne, ha nem hoznád zavarba?
- De feleségül megy hozzád, nem? – vágta rá. – Hallottam, mikor
anyu ezt mondta. Nem házasodhattok össze, ha nem szeretitek egymást,
mert akkor a gyerekeitek nem szerelemből születnek!
– Maria! – szólt rá az anyukája, aztán a szája elé kapta a kezét, hogy
elfojtsa a nevetését. Gyere, ülj le! Azt hiszem, már eléggé
megrémisztetted Maggie-t!
Éreztem, hogy lángol az arcom. Az alsó ajkamba haraptam. Azon
tűnődtem, vajon egy szép nap vörös maradok-e ettől a sok pirulástól.
Felnéztem Calebre, aki sóhajtozva csóválta a fejét, miközben
körülöttünk mindenki nevetett.
Úgy sajnálom! Kicsit mindannyian őrültek, de engem ne a
családom alapján ítélj meg! – kérte Caleb viccelődve, és kihúzta nekem
a széket.
Egy hatalmas tölgyfa alatt ültünk a hátsó kertben. Csicseregtek a
madarak. Körbenéztem Caleb családtagjain, ahogy nevetve,
beszélgetve, csipkelődve adogatják egymásnak a tálakat. Annyira
tökéletesnek tűnt minden. Hiányzott ez az érzés az életemből, talán
mert ilyenben még sosem volt részem azelőtt. Rettenetesen vágytam
-
erre.
Ne butáskodj, annyira fantasztikusak! Mindent megadnék azért,
hogy ilyen nagy családom legyen. Úgy értem, csak azért ideutaztatok,
hogy megnézzétek, ahogy Kyle átveszi az érettségi bizonyítványát, nem
igaz? – kérdeztem, mire Caleb bólintott.
Elmosolyodtam, amikor eszembe jutott, hogy ujjongtak és tapsoltak
a rokonok Kyle neve hallatán, és hogy mennyire látszott rajta, hogy
örül ennek. Én ezt sosem fogom átélni.
Caleb közelebb hajolt, és a fülembe suttogott.
- Dehogynem, mostantól ők a családod!
Ránéztem. Az arcunk olyan közel volt egymáshoz, hogy az orrunk
majdnem összeért. A szívem megdobbant, és gyorsan visszafordultam a
fokhagymás kenyeremhez. Eldöntöttem, hogy beszélgetni fogok vele.
Hogy megértsem. Meg kell őt ismernem. Tudtam, hogy a Tennessee-i
Egyetemre jár és építésznek tanul, de mást nem tudtam róla.
- Szóval, a családoddal laksz?
Igen, amikor éppen nem a suliban vagyok. A szüleimmel lakom,
innen körülbelül hatvan kilométerre. Van egy kis lakásom. A szorgalmi
időszakban ott élek.
- És Maria anyukája a nővéred?
- Igen, Jen.
- O mit csinál?
- Velünk dolgozik.
- Velünk?
Rám nézett és látszott rajta, hogy fontolgatja, adjon-e bővebb
magyarázatot.
Mind együtt dolgozunk. Az ükapánk indította el a Jacobson
Építkezési Vállalatot. Hamar növekedésnek indult, és mára jelentős
befolyásra tett szert.
Tehát mindannyian építésznek tanultok és aztán a cégnél
helyezkedtek el!
- Valahogy úgy.
- És ha valaki nem akar építész lenni?
– Lehetsz könyvelő, ügyvéd vagy titkárnő. Bármi lehetsz, a lényeg,
hogy a cég hasznára váljon. Nagyon sok munka és ember kell egy
ekkora vállalkozás életben tartásához.
- És mi van, ha nem akarsz nekik dolgozni?
– Nem tudom pontosan. Mindig ezt csináltuk. Azzal, hogy együtt
dolgozunk, összetartjuk a családot. Így mindannyian oda tudunk
figyelni a másikra és segítünk, ha baj van. Mindenkire odafigyelünk. A
családban a legfontosabb a biztonság.
Bólintottam.
- Mikor kezdődik a suli?
- Augusztus elsején.
- Addig még nyolc hét van! – sóhajtottam fel.
Igen. Rám nézett, és megdörzsölte az állát. – Beszéltem a
nagybátyámmal, és beleegyezett, jobban mondva, ragaszkodott hozzá,
hogy itt maradjak velük a tanítás kezdetéig. Így jóval közelebb lehetek
hozzád.
És mi lesz majd, ha újra elkezdődik az egyetem? kérdeztem
óvatosan.
Közelebb hajolt.
- Maggie, egyszerre csak egy dologgal foglalkozzunk!
- Rendben! És mik a további terveid?
- Mivel szombat van, gondoltam megkérdezlek, van-e kedved
kimozdulni velem valahová ma este.
Naná! vágtam rá kicsit gyorsan, majd a szememet forgatva
szidtam magam a túlzott lelkesedés miatt.
Caleb elnevette magát. Közelebb csúsztatta a kezét az enyémhez, és
az ujjaival a bütykeimet simogatta.
- Remek! Előtte elkéredzkedhetsz apádtól, ha szükséges.
– Nem fontos – motyogtam, és élveztem, hogy amint Caleb hozzám
ér, a fejemből azonnal eltűnnek a negatív gondolatok. Úgysem
érdekelné!
- Biztos vagy benne?
- Persze! Te is láttad, milyen állapotban van! Teljesen bezárkózott a
saját kis világába.
És egészen azóta ilyen, hogy az anyád elhagyott benneteket?
Bólintottam, miközben a tésztát piszkálgattam. – És mi a helyzet a
bisztróval? Nyáron is ott fogsz dolgozni?
Muszáj, ha pénzt akarok keresni! Az apám biztosan nem ad egy
fillért sem.
– Tehát csak a zsebpénz miatt dolgozol ott?
Mondhatjuk így is. Hogy megvehessem az iskolai felszerelést, a
ruhákat... Mi az? kérdeztem, amikor megláttam, hogy
megkönnyebbül.
Semmi! Nemsokára emiatt sem kell aggódnod felelte
titokzatosan.
- Ezt meg hogy érted?
Elmosolyodott, és a vállával gyengéden oldalba lökött.
- Sehogy! Kóstold meg a pudingot! A nagyi három egymást követő
évben nyerte el vele a megyei díjat!
Hagytam, hogy témát váltson, de gondolatban elraktároztam, hogy
legközelebb rákérdezhessek.
· Szóval, hova megyünk ma este? – kérdeztem, és megkóstoltam a
pudingot. Valóban isteni volt.
A Mugly’sba.
- Mugly's? – ismételtem meg, mert azt hittem, rosszul hallok.
- Igen. Kitűnő hely a szülővárosomban. Remélem, nem bánod, ha
egy kicsit autóznunk kell! Fantasztikus házi készítésű, kukoricával
töltött rántott lepényt és rostonsülteket adnak!
– Jól hangzik, imádom a rostonsültet! – feleltem.
Elnevette magát, miközben egy kis pudingot kanalazott a szájába.
– Nos, ezt az információt iktatom jövőbeni felhasználásra. És mit
szeretsz még? Hadd készítsek egy rendes listát!
Ez alkalommal én nevettem el magam.
- Hát, a pattogatott kukoricát, a cseresznyét, a kávét és mindenféle
tésztát. De a kedvencem a mézes csiga! Minden nap eszek legalább
egyet.
Elmosolyodott. A könyökére támaszkodva közelebb hajolt hozzám.
Úgy tűnt, élvezi a beszélgetést.
És még?
Szeretek koncertre járni. · Egyetértése jeléül hümmögött egyet.
A sci-fi filmeket, a tengerpartot, a kék színt és a kabriót.
- Igazán, a kabriót? Na, akkor szerencséd van!
- Csak azt ne mondd, hogy kabriód van!
- De bizony!
Nem kerülte el a figyelmemet, hogy a beszélgetésünk kedvesen
évődő, flörtölős fordulatot vett, és ahányszor csak Caleb rám
mosolygott, szinte pezsgett a vérem. És ekkor, hirtelen belém hasított a
felismerés, hogy egyáltalán nem vagyok egy súlycsoportban ezzel a
fiúval, és ha nincs ez a bevésődés, akkor figyelemre sem méltat!
De az is eszembe jutott a tegnapi nappal kapcsolatban, milyen
érdeklődőnek tűnt, amikor elkísért Kyle-hoz. Sőt tulajdonképpen
csalódott, amikor Kyle bejelentette, hogy indulhatunk. Hm...
Aztán eszembe jutott, hogy Caleb képes olvasni a gondolataimban
meg az érzéseimben, úgyhogy rásandítottam. Még mindig engem nézve
ingatta a fejét, látszott, hogy jól szórakozik. Összeráncoltam az orrom,
és elnevettem magam.
– Nem azt mondtad, hogy ezt valahogyan ki lehet kapcsolni?
- De – felelte -, csak sok gyakorlás és koncentráció kell hozzá!
- Dolgozni fogok rajta!
Hahó! hallottam a hátam mögül. Megfordultam, hogy
megnézzem, ki az. Kyle állt mögöttünk. – Végeztél?
Hát... - Lenéztem a tányéromra. Szinte hozzá sem nyúltam,
annyira lekötött a Calebbel való beszélgetés. – Szerintem igen! Mi a
helyzet?
- Hogy bírod?
- Jól! A családod igazán kedves.
– Mondtam, hogy nincs miért aggódnod! Nos, mivel már láthatóan
jobban érzed magad, mi a terved ma estére?
Calebre sandítottam, aki feszülten méregette Kyle-t.
- Calebbel vacsorázni megyünk.
Kyle kedvetlenül elnevette magát.
- Igazán? Hát, legalább igyekszik randevúzni veled!
- Ez meg mit jelentsen? – kérdezte Caleb.
Hogy ez kész röhej! Egész egyszerűen nevetséges! Maggie nem
olyan, mint te! Egy szélhámostól már sikerült megszabadulnia, de te azt
hiszed, ha elviszed randizni és úgy teszel, mintha minden a normális
kerékvágásban menne, akkor mostantól minden csuda jó lesz?
– Kyle, fogalmam sincs, mi a bajod!– felelte Caleb. Körbenéztem, és
láttam, hogy a család többi tagja aggódva figyeli őket. – Már mondtam,
hogy sajnálom!
- Igen, el tudom képzelni! Úgy járkálsz a házamban, mint egy kakas
a szemétdombon! köpködte a szavakat Kyle. Megdöbbentem a
hangjából sütő gyűlölettől.
– Kyle, igazságtalan vagy! Nem én választottam...
– De te lettél a kiválasztott, nem? – vágott vissza Kyle.
Nem tudok változtatni azon, hogy Maggie lett a párom, attól
függetlenül, hogyan érzel iránta. Pontosan ezért tiltják nekünk, hogy
randizzunk!
- Te is épp úgy megvetetted azt a szabályt, mint én! - üvöltötte
Kyle, és dühösen hadonászott hozzá.
- Tudom, de én mégsem szegtem meg felelte Caleb csendesen. -
Ha kevesebb időt töltöttél volna azzal, hogy randevúra próbáld hívni
Maggie-t, akkor nem éreznél így iránta most, hogy máshoz tartozik!
Kyle elsápadt, aztán céklavörös lett.
- Ennek ehhez semmi köze, mert ha engem érint meg először, akkor
most máshogy állnának a dolgok! Maggie pedig akkor is a barátom
marad!
- Ebben nem értünk egyet – mondta határozottan Caleb.
Kyle pohárral a kezében hadonászott. Azon tűnődtem, mi folyik itt.
Igen, azt tudtam, hogy tetszem Kyle-nak, és ezt Caleb számára is
világos volt. Ekkor azonban Kyle apja előrelépett, és a kezét Kyle
vállára tette.
- Fiam – kezdte lágyan -, tudom, hogy ez egy borzasztó kusza
helyzet, de Caleb igyekszik úrrá lenni rajta. Mégis, mit akarsz? Ne kelts
felesleges feszültséget!
- Én ugyan nem, apa, de hallanod kellett volna, amit Caleb korábban
mondogatott! Gyűlölte ezt az egészet! Ki akart szállni.
- Kyle! – kiáltott fel Caleb és felállt.
Úgy vélte, hogy ez az egész „igazival”, a „másik felünkkel”
kapcsolatos dolog csak vicc, csupán kitaláció. Itt akart hagyni mindent,
és Arizonába menni főiskolára.
– Kyle, fogd már be! Az akkor volt, mielőtt velem ez történt volna!
Mostanra a helyzet megváltozott. Te is megváltozol majd, ha
megtörténik!
De ez velem nem fog megtörténni, nem igaz? Te lettél a
kiválasztott, én pedig mindörökre egyedül maradok. Maggie volt az
egyetlen lány, akiért kockára tettem volna mindent! - Felemelte a
mutatóujját, hogy nyomatékot adjon a szavainak. - Az a lány, akit
elloptál az orrom elől! Szó szerint!
A helyzet még kellemetlenebb volt, mint a nagymamával folytatott
felvilágosító beszélgetés. Erős késztetést éreztem, hogy bekucorodjak
az asztal alá. A beálló csönd szinte megsüketített. A fiúk mögött álltam,
tehát ki tudtam használni a helyzetet arra, hogy beosonjak a házba, de
Maria félúton elkapott.
- Hova mész, Maggie?
A vállam felett hátranéztem fiúkra, akik megsemmisülve álltak. Elfordítottam a tekintetem, és megindultam a
ház felé.
– Maggie, ne haragudj! – tört ki Kyle-ból. Ezzel egy időben az apja
rászólt:
- Hagyd már végre békén!
Caleb csak a nevemet mondta:
- Maggie!
- Hm. Azt hiszem, most hazamegyek, köszönöm az ebédet! Nagyon
élveztem! Szerintem átöltözök, mielőtt elmegyünk vacsorázni.
Calebre néztem. - Ugye még áll a vacsorameghívás?
Hát persze!
sóhajtott fel, és odajött hozzám. Szörnyen
restellem ezt az egészet! - suttogta.
- Semmi gond! - Elkaptam a tekintetem. – Később találkozunk?
- Szeretnéd, hogy elkísérjelek?
- Nem, jól vagyok! Tényleg!
- Elmehet egyedül egyáltalán ? – szólt közbe Kyle tudálékosan. – Ez
még csak a második nap. Tegnap este egész idő alatt vissza akartál
rohanni hozzá. Gyerünk, menj csak! Próbálj meg kisétálni innen Caleb
segítsége nélkül!
Pontosan tudtam, hogy ebben van valami, mert abban a pillanatban,
hogy kimondtam, nem kell hazakísérnie, a testembe belehasított a
félelem, hogy itt kell hagynom Calebet.
- Fogd be, Kyle! És még te állítod, hogy a barátja vagy? Hagyd ezt
abba, ezzel nem segítesz! – Caleb finoman megfogta a karomat, és a
hátsó kapu felé terelt. Hátranéztem, és láttam, hogy Kyle az apjával
vitatkozik. A nagymama, Rachel és Jen együtt érző pillantást vetett
rám. Ok már átestek ezen, pontosan tudták, milyen érzés. De nekem
még mindig fájdalmat okozott.
– Annyira sajnálom, Maggie! Fogalmam sincs, mi lelte Kyle-t!
- Semmi gond!
– De igenis van! – felelte gyengéden. Hirtelen kínzó fejfájás tört
rám, és lüktetni kezdett a szemgödröm. Szinte elviselhetetlen volt a
fájdalom. Becsuktam a szemem, és megpróbáltam összeszedni magam.
Caleb felsóhajtott, és a két kezébe fogta az arcomat. Azonnal jobban
éreztem magam, és kinyitottam a szemem, hogy ránézzek.
A saját dolgodat nehezíted meg azzal, ha felzaklatod magad!
mondta Caleb.
Kutya bajom! Csak, tudod, nem akarok folyton a középpontban
lenni.
- Hát, én sem – felelte szárazon. – Jobban érzed magad?
- Igen... szóval, Arizona, mi? Ez igaz? – kérdeztem, de nem vettem
le róla a tekintetem.
- Igen! – A hüvelykujjával megsimogatta az arcomat, a szempillám
megrebbent a boldogságtól. – Soha nem árultam volna el Kyle-nak, ha
tudom, hogy kikotyogja! Most aztán nagy bajban vagyok!
- Hát - kezdtem bele okoskodva -, akkor ebből az Arizona az újabb
információmorzsa, meg hogy szeretsz sportolni, bár azt még ki kell
derítenem, melyik ágát üzöd! Más is van még?
- Micsoda?
- Én is listát készítek ám!
Finoman elnevette magát.
- Ma este megkapod a teljes listát! Amúgy alig várom a ma estét!
Bólintottam.
- Hát akkor pár óra múlva látjuk egymást!
- Fél hatkor ott leszek!
- A kabrióddal - cukkoltam.
- Naná! – felelte vigyorogva.
- Szuper!
Minden erőmmel azon voltam, hogy megmozduljak, de nem ment.
Caleb azonban tudta, mire van szükségem.
Szeretném, ha most hazamennél, és megvárnád, amíg érted
megyek! Neked is jobb, ha látod az apádat indulás előtt. Minden
rendben lesz! – suttogta megnyugtatóan. – Nemsokára látjuk egymást!
- Rendben!
Megpróbáltam elhúzódni, de ő magához húzott, és megcsókolta a
homlokomat. Felnéztem és rámosolyogtam, majd kimentem a hatalmas
fakapun. Nem néztem vissza, mert tudtam, hogy minden mozdulatunkat
úgyis árgus szemekkel figyeli az egész család.