Álmomban láttalak|Bóna Zsombor x oc

4.rész

Ahogy kinyitom a szememet a napsugár ki vakítja szinte szememet.Megint egy rossz álom,ha nevezhető rossznak.17 éves korom óta folyamatosan minden nap vele álmodok... Megtanultam azt hogyha a nevét nem ,mondom ki egy fokkal könnyebb.Nagy űrt hagyott maga után.Hiányzik, nagyon.Most 22 éves vagyok és mit csinálok őszintén nagyon semmit.Már 5 éve nem festettem nem tudtam rá venni magam ezek után.Inkább feladtam az egészet az álmomat ,hogy egyszer híres festő leszek és az álmokat amiket ő töltött ki.

Miután ki nosztalgiáztam magam felkeltem és lesétáltam.Megittam egy nagy bögre kávét.Majd kimentem rágyújtani.A cigiről is mindig ő jut eszembe és az a nap amikor mindent elszúrtam hisz lehet rejtegetni akarta ,vagy nem tudom de a kabát zsebéből kilógott a cigarettája ,és a gyújtója is amit mindig próbált vissza nyomkodni de sosem sikerült neki.Ma mennem kellene pszichológushoz ,de nem tudom elmenjek e fáj ha ott vagyok.Mert csak róla tudok beszélni de ha nem megyek megint bekattanok.

Ahogy oda értem a rendelőhöz egyből elkapott a szorongás de próbáltam nyugodt maradni.
-Jónapot!-Köszöntem a 40-es éveiben járó hölgynek.
-Oh szervusz kedvesem!-Mosolygott rám kedvesen.Nem volt bajom Dórival ,de nem szerettem mesélni neki dolgokat.
-Mesélj kedvesem.Hogy vagy?Hogy aludtál?-Kezdte el miután helyet foglaltam az asztala előtt lévő fotelben.
-Hát viszonylag jobban és úgy aludtam mint eddig vele...-Hajtottam le a fejemet.
-Hidd el ,hogy megfognak szűnni ezek az álmok csak próbáld ne túl gondolni.De mesélhetnél ma róla ,nem mindent csak ami nem fáj annyira.-Jelentette ki.
Ahogy ezek a szavak elhagyták a száját ,úgy szorult össze a szívem.
-Hát khm sokszor álmodok még vele amit nem értek de mindegy.Igazából csak hiányzik nagyon,olyan mintha ő lenne a másik felem.Nélküle olyan mintha egy részem hiányozna.Azóta a nap óta nem láttam csak az álmaimban de lehet így a legjobb.-Halkult el a hangom a végére.
-És nem gondolkoztál még azon ,hogy újra elkezdj festeni?-Húzta fel a szemöldökeit.
-Minden nap erre gondolok.De nem tudom rá venni magam.Ha ecsetet fogok a kezembe egyszerűen nem bírom a vászonhoz emelni.Csak leblokkolok majd szomorú leszek így nem nagyon próbálkozom.

1 óra leteltével kilépek a rendelőből az utcára majd haza fele veszem az irányt.
Ahogy sétálok egyszer csak valaki nekem jön majd esek egy nagyot.Felnézek majd egy kócos göndör hajú srácot pillantok meg egy gitárral a kezében.
-Baszki.-Suttogom magamnak.Rám jött a síró görcs de próbálok erős lenni.
-Nagyon sajnálom csak nagyon sietek.-Szól majd a kezét nyújtja ,hogy segítsen fel állni.Kezét nem fogadtam el csak simán feltápászkodtam.
-Nem baj.-Nem néztem a szemébe.Nem lennék rá képes...
-Ohm oké de nagyon sietek bocsi.Ööh Viszlát.-Mondja majd fut el mellettem.

-Viszlát Zsoma!-suttogom majd tovább állok