Álmomban láttalak|Bóna Zsombor x oc

6.rész

Írisz Szemszöge

Teltek múltak a napok de én még mindig csak rajta kattogtam.Pedig fel se ismert,ami mellesleg nagyon fájt.Hiányzik nagyon nagyon.

-Istenem.-Sóhajtottam kínomban az ágyamon fetrengve.Csak rajta járt az eszem és azon ,hogy vajon gondol e még rám,ránk.

Igazából sosem volt köztünk semmi komoly de olyan mintha 30év házasság után váltunk volna el.

Egy idő után rávettem magam és kikeltem az ágyamból ahonnan a konyhába mentem.Pár napja már nem ettem ami miatt megint kórházba kerülhetek.Szóval rá vettem magam arra hogy elmenjek valahova kaját venni.

Ahogy összeszedtem a cuccom és kiléptem a házból megcsapott a tavaszi szél amit úgy imádtam mindig is a tavasz volt a kedvenc évszakom mert ilyenkor olyan jó idő van.
Sétálgattam amíg el nem értem kedvenc éttermemhez.Megvettem a kedvenc kajámat majd elkezdtem haza fele sétálni.
Már majdnem otthon voltam mikor megláttam egy alakot felém közeledni.már megint ahh...
Elkezdtem gyorsan szedni a lábam ,hogy kikerülhessem de megfogta a fél karom majd maga elé húzott. A szemembe se nézett csak a cipőjét vizslatta.
-S-Segíthetek valamiben?-Kérdeztem félénken.
-Írisz hagyjuk a mellé dumát mindketten tudjuk ,hogy beszélnünk kell.-Nézett végre komolyan a szemembe.
-Tudom-Suttogtam.-Menjünk hozzám itt van nem messze.
-Jó.

Ahogy vissza értünk a házamba Zsoma csak nagy szemekkel körül nézett.
-Sok minden megváltozott az óta mióta utoljára voltam itt.
-Hát 5 év az sok idő.-Mondtam majd mentem be a konyhába.-Kérsz valamit inni esetleg enni?
-Nem csak beszélni szeretnék-Nézett szomorúan.-És tisztázni a dolgokat.
-Rendben hallgatlak.-Húztam ki magamnak egy széket majd ültem le.Ezt a cselekedetemet követte majd lehuppant velem szemben.
-Nézd.Nem azért húztam el az nap mert bolondnak hiszlek vagy valami.-Kezdte magyarázni
-Pedig nagyon úgy tűnt.
-Figyelj erről csak én és a barátaim tudunk szóval meg kell ígérned hogy nem mondod el senkinek.-Lassan bólintottam és hagytam folytassa.-Volt régen egy barátnőm Janka.Akivel nagyon jól elvoltunk viszont egy nap minden megváltozott.Veszekedtünk azon ,hogy zenélni szeretnék de ez neki nem nagyon tetszett.Majd elkövettem egy hibát amit sosem bocsájtok meg magamnak.-Vett egy mély lélegzetet majd folytatta.-Ideges voltam,és megütöttem.Nem erősen de arra elég volt ,hogy elhagyjon.Ezek után nagyon szarul éreztem magam.És sosem bocsájtom meg magamnak amit tettem.-Már szinte a könnyeivel küzdött,Megszakadta a szívem ,hogy így látom.-Azért mentem el aznap mert nem akarlak téged is bántani de az érzéseim nem múlnak és megörülök tőlük, mert hát a szerelmet nem pótolja semmi nem de?-Mosolyodott el.

bocsi a nagy kihagyásért😫
meg a helyesírási hibákértxd