Érzéseim Szavai

Megállás Nélkül

Csillagok vonulnak az égen,
Tapossák lábuk alatt
Emlékek földjét,
Gyönyörű felhő cipőjükben,
Mit kötött a világ.

A távolság gyötrő
Két csillag között,
Mint utunk,
Messzire repülő
Gondolat visz bennünket tova.

Mint galaxis utazik,
Univerzumon át,
S elnyel mindent,
Mi útban áll előttünk
S megyünk, megyünk együtt.

Csillagok vagyunk
Életünk univerzumába,
Ahol feketelyukak nyelnek
El, s félve vándorluk, de
Millió évtizedig élni fogunk.

Nem lehet tudni, hogy mi
Történik majd, de mi vagyunk
Azok a csillagok,
Akik feketelyukat pusztitanak,
S haladnak tova a végtelenbe.

A végtelenbe,
Aminek a halál se szab határt.