Csillagok vonulnak az égen,
Tapossák lábuk alatt
Emlékek földjét,
Gyönyörű felhő cipőjükben,
Mit kötött a világ.A távolság gyötrő
Két csillag között,
Mint utunk,
Messzire repülő
Gondolat visz bennünket tova.Mint galaxis utazik,
Univerzumon át,
S elnyel mindent,
Mi útban áll előttünk
S megyünk, megyünk együtt.Csillagok vagyunk
Életünk univerzumába,
Ahol feketelyukak nyelnek
El, s félve vándorluk, de
Millió évtizedig élni fogunk.Nem lehet tudni, hogy mi
Történik majd, de mi vagyunk
Azok a csillagok,
Akik feketelyukat pusztitanak,
S haladnak tova a végtelenbe.A végtelenbe,
Aminek a halál se szab határt.
BẠN ĐANG ĐỌC
Érzéseim Szavai
Thơ caÉrzéseim mélyen gyökereznek, amiket ki kell mondani néhány mondatban. Itt névtelenül megtehetem.