Egy másik életben /Exatlon FF/

[Prologue]

Exatlon Hungary. Amikor meghallom ezt a nevet egyből előtörnek a régi érzések, érzelmek, barátok, a sok nevetés és a néhai nehézségek, amiket valahogy mindig megoldottunk közösen. Együtt, csapatként. Mert mi voltunk a Bajnokok.

- Gabi, minden rendben? - kérdezte a főnököm kedves hangon.

- Persze, persze csak egy kicsit a gondolataimba meredtem - válaszoltam mosolyogva.

- Nem is zavarlak tovább, csak kerestek telefonon, szerintem minél előbb hívd vissza az illetőt - azzal egy kacsintás közepette elhagyta az irodámat.

Nem tudtam mire venni ezt a célzást, de gondoltam, miért is ne. A kezembe vettem a készüléket, majd egy nagy lélegzetvétel közepette nyomtam meg a tárcsázást. Pár másodperc múlva ismerős hang szólt a telefon másik feléről. Az Exatlon Hungary "All Star" évadával kapcsolatban kerestek, szeretnék, hogyha ismét erősíteném a bajnok csapatot.

Elgondolkodtam.. ez egy nagyszerű lehetőség, tudtommal pár közeli barátom is él a lehetőséggel. Pár hosszú másodperc után megszakítottam a csendet.

- Igen, örömmel lennék idén is a bajnok csapat tagja - mondtam kissé elcsukló hangon.

A kedves hölgy megköszönte a válaszomat, azzal letette a kagylót. Visszatértem a munkámhoz, és próbáltam koncentrálni a feladatomra, ami ezen körülmények között kissé nehézkesnek bizonyult.

xxx

Eljött a nagy nap. A Karácsonyi ünnepeket még szeretteimmel és a párommal töltöttem, de végül kezdetét vette az izgalmas Dominikai kalandom. Krisztián, az élettársam bevitt a reptérre, majd hosszas búcsúzkodás után utamra bocsátott. Mély lélegzetet vettem, majd elindultam a gyülekező piros csapat felé. A távolból már láttam Renit, amint kezeit a magasba emelte, s hevesen integetett nekem, amit egy halvány, de őszinte mosollyal viszonoztam.

- Sziasztok - üdvözöltem a csapattársakat amint odaértem.

Itt volt Krisztián, Andris és Iza a harmadik évadból. Odaléptem hozzájuk és bemutatkoztam nekik. Mindannyian barátságosan nyújtották a kezüket. A harmadik évadosok után az első évadosok felé vettem az irányt. Patrikkal és Ungival is kezet ráztam, majd odaléptem Renihez és szorosan átöleltem. Kick-boxos karrierjéből adódóan elég jól ismertük már egymást. Pár perc múlva Dorka és Szandi is berobogott. Hozzájuk is én rohantam először, majd a szőke lány nyakába borultam és csak mosolyogtam. Ő is hiányzott már. Finoman Szandit is átöleltem, majd visszaléptem a csapathoz.

- Nem tízen kéne lennünk? - húzta fel a szemöldökét Krisz.

- Tízen is vagyunk, csak van egy kismajmunk aki a büfében vásárol - nevetett Andris.

Hirtelen dobbant egyet a szívem. Rég láttam már Zozot.. a legtöbbet neki köszönhettem az évadunkban, mindig ott volt mikor szükségem volt rá és a kiesése után is ugyanolyan örömmel támogatott és segített a versenyeken.

- Visszajöttem - mosolygott Zozo egy csomag chipsel a kezében, majd tekintetét rám szegezte.

- Szia Zolika - köszöntem félénken.

- Gabi néni! - húzott oda magához, majd szorosan átölelt félkézzel.

Jólesett az ölelése és az is, hogy valahogy úgy éreztem, hogy idén sem leszek egyedül..

- Mindenki itt van? - kérdezte Dorka végignézve a társaságon.

- Elvileg, de ha nem, majd útközbe felvesszük - mondta Ungi magához hűen kicsit sem komolyan.

Elindultunk a repülőnkhöz ami már csak arra várt, hogy szállíthasson minket a szállásunkra. Mindenki beszállt és elfoglalt egy szimpatikus ülést. Nem igazán tudtam, hova kéne ülnöm így a Dorka melletti helyre esett a választásom

- Nem baj?

- Dehogy is, foglalj csak helyet nyugodtan - húzódott arrébb.

A repülőút során még lőttem pár csodás képet a tájról és a csapattagjaimról. Dorkával még egy közös képet is posztoltam az Instagram oldalamra, amiben azt is közzétettem, hogy All Star játékos leszek és ezentúl az egyik barátnőm fogja kezelni a közösségi oldalaimat.

xxx

Az út hosszú volt és fárasztó.. talán egy kicsit álomra is hajtottam a fejem a gépen, mivel az út egyik része teljesen kiesett.. vagy csak túl sokat gondolkodtam. Leszállt a gép. Mindenki kiszállt, s a szállás felé vettük az irányt a csapattal. Útközben sokat beszélgettem Renivel, elmeséltem neki azt is, hogy eléggé hezitáltam, hogy elfogadjam -e a meghívást, de végül belementem. Ő is mondott jó pár dolgot. Őszintén örültem, hogy ő is itt van. Így nem érzem magam annyira egyedül.

Beértünk a szállásra és elfoglaltuk a szobáinkat. A szobatársam Dorka lett, aminek kifejezetten örültem. Fotóztam egy utolsót a szobánk ablakából, majd a telefonjaink elvételre kerültek. Sóhajtottam egyet, majd ledobtam magam az ágyra. Ez az évad különleges lesz, különlegesebb mint a két évvel ezelőtti.. egyszerűen csak érzem.

Nos sziasztok! Elhoztam a legújabb könyvem bevezető részét, remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Amennyiben igen, kérlek voteolj. A véleményeket szívesen fogadom kommentben. Legyen szép napotok!

~zozixlover