Az Isten És A Halandó Szerelme (Soukoku)

5. fejezet

  Dazai és Chuuya végül az egész napot a játékteremben töltötték. Összességében nagyon jól szórakoztak, még Chuuya dühkitöréseivel eggyütt is. Mire kijöttek már sötétedni kezdett.
-Dazai! Miért nem szóltál hogy már este van? Hogy a fenébe telhet ilyen gyorsan az idő egy játékteremben?
-Erre vannak kitalálva. Elfogy bennt az időd és a pénzed. Mit gondolsz miért nincsenek ablakok és órák? Még jó hogy ettünk odabenn...
Most viszont már álmos vagyok.   -Chuuyah! Keress nekem egy hotelt.
-Idióta! Keress magadnak, nem vagyok a rabszolgád!
-Ahha... a sarkon mintha láttam volna egyet mielött bementünk, de legalább repíts el oda!
-Hah! Mit gondolsz mit fognak gondolni az emberek ha látnak két repülő férfit! Oda tudsz menni a saját lábadon is! Gyere!
  Megragadta Dazai karját, és az említett hotel felé indult vele. Amaz még egy kicsit ellenkezett, de végül csak megtetszett neki a helyzet.
  A hotel igazán elegáns volt. Az előteret nézegetve a recepció irányába lépkedtek.
-Kisasszony! Egy szobát szeretnénk kérni két személyre.
  Mondta Dazai a recepciósnak a legerényesebb mosolyával az arcán.
-Rendben az összesen...
-Ah! Ha lehetséges inkább utána szeretnénk fizetni!
-Sajnálom de ez nem lehetséges, a hotel szabályzatában benne van, nem engethetem meg senkinek hogy késöbb fizessen.
  Dazai finoman megfogta a hölgy kezét, és csókot hintett a csuklójára majd sunyin rámosolygott.
-Kérem, nem tehetne ez esetben egy kis különbséget?
-No-nos, csak egy alkalommal csak belefér. A szobályuk száma 37. harmadik emelet.
  Mondta fülig vörösödve, remegő hangon.
-Oh, ez igazán kedves magától kisasszony.-mondta Dazai, majd elfordult-Chuuya! Gyere menjünk fel.
  Ahogy a liftfelé mentek az említett rögtön ráripakodott.
-Mégis mi a fene volt ez?! Csak egyszemélyes szoba? És mit műveltél szegény lánnyal? Komolyan semmit sem tudsz úgy megtenni mint aki normális?!
-Chuuya, gonosz vagy! Ingyen szállást szereztem nekünk. Egy szoba amúgy is elég kettőnknek. Egyébként semmi rosszat nem tedtem a recepciósunkkal, nem láttad hogy örült?
-Ingyen?! Ahh, végül is gondolhattam volna hogy nem fogsz fizetni.
  Ahogy fölértek a harmadik emeletre, a lift csengetett eggyet. Egymás mellett léptek ki a liftből, és a szobályukat keresve elindultak a folyosón.