Annyi mindent dobnék a fejedhez,
Megálljt parancsol a szívem.
Összetört egy párszor az életem,
De hiszek a te drága jellemednek.
Nem kéne tudom, mert csak fájdalom,
Mégis meggondolatlanul beleugrom,
Miért szeretlek oly nagyon?
Ezt kérdem sokszor hosszú utamon.
Elképzeltem, ahogy előttem letérdelsz,
Álmomban se hittem, hogy megkedvelsz.
Minden emlékezetes részletre figyelsz,
Az oltárhoz majd büszkén lépkedsz.
Hiú ábrándok tudom, ne is mond
Neked ez csak egy újabb őrjítő gond.
Menj utadra akkor és hanyagolj,
Nekem nem megy, így kérlek TE dobj.
Fáj, de mit tehetnék ez ellen már?
Harcoljak talán, vagy lépjek tovább?
Eltelt nélküled egy újabb nyár,
Halványabban látom ennek nyomát.
(2022.08.19-20)
YOU ARE READING
Saját Verseskötetem
Poetry"Minden új fejezet egy újabb gondolat Hasztalan mégis szorosan fojtogat" Saját verseskötetem, amibe az összes érzésemet leírom, legyen az bármilyen... A képek is saját szerkesztések
