Az első találkozás

Első rész

Reggel 5 óra van. Hogy miért keltem fel ilyen korán, miközben csak 7kor kezdődik a tanítás és a suli 10 percre van tőlem? Mert 9. osztályos lettem, ami nálam nagy dolognak számít  hisz azt tanulhatom most amit egész kiskorom óta szeretnék, tehát így képes vagyok elizgulni és otthon hagyni dolgokat.

Már reggel 6 órát ütött az óra  és csak a táskámba pakoltam be eddig. Míg én a szobámba dobáltam szét a ruháim nem tudván hogy mit vegyek fel addig anya valami nagyon finom reggelivel várt aminek  hálás voltam. 

Megreggeliztem és  elindultam. Fogtam a táskám lehelyeztem egy szembe lévő padra és elkezdtem az órarendem keresni, de nagy balszerencsémre azt sikerült otthon hagynom. Így képtelen voltam keresni valakit akitől elkérhetnem. A falnak dőlve észre vettem egy fiú bandát bár elég bunkó arcuk és kifejezésük volt de képtelem voltam oda menni, hisz rajtuk kívül senki más nem volt még az iskolába.

-Sziasztok fiúk! Lehetne egy életbevágó kérdésem?- kicsit zavarba estem, mert mindegyikük tekintete rám írányúlt.
Hisz sosem voltam az a csaj aki nagyon kijön a fiúkkal, mindig is utáltak mert nagyon szókimondó vagyok.

-Hát kislány nem is tudom..- mondta nevetve az egyik.
Hát ez baromi jó, velük se leszek jóba. Bunkó parasztok.

-Hahaha nagyon viccesek vagytok!-mondtam nekik fintorogva.

-Na srácok, segítsünk neki ne legyünk keretének az első nap!- szólalt meg a zöld szembe  csillogó , barna göndör hajjal az egyikük. Viszont örültem mert ez a "kijelentése" komoly és semmikép sem gúnyolódó volt, vele talán kijövök majd.

-Szóval mit is szeretnél kislány?-szólalt meg a vörös hajú, barna szemben csillogó fiú. Persze a kislány szót kiemelte hogy jobban idegesítsen.

-Hát igazából, az a helyzet hogy otthon hagytam az órarendem és így nem tudok azonosulni hogy milyen órám melyik teremben lesz.- mondtam kicsit félénken. Hisz ők annyira egy elítélő fiú bandának tűnnek.

- 9 a b vagy c-be mész? Ja és milyen szakmára?- kérdezték érdeklődően.

- 9.b, Ápoló-Sportszak-Asztalos. -válaszoltam nekik tömören.

- Pont szerencséd van kislány, hisz mi mind osztálytársak leszünk. Szóval maradj csak itt velünk és miután becsengettek elindulunk a terem felé. -beszélte unottan a vörös hajú srác.
Én pedig nem bírtam magammal, hisz nem késhetek el az első napomon, és főleg az első órámról ezért szóba kezdtem.

- Hé szó sincs róla! Nem fogok első nap késni egy percet sem!!- válaszoltam dühösen. Nem is pont miattatok vöröske !- visszavágva dünnyögtem. Ezen csak felnevetett, nem gúnyosan, nem lejáratosan csak úgy mint aki tisztességesen elfogadta a visszavágást.

- Legyen! Két perccel a becsengetés előtt elindulunk. - szólalt meg a szőke hajú srác aki kék szemével csillogott, ő olyan jól néz ki.

* Becsengettek már 2 perce  és én még mindig az ajtóban állva kerestem ki mellett foglalhatnék helyt hisz nem ismerek senkit, de nem akarok furának látszódni ezért elindultam egy szőke hajú lány felé aki az első padban ült egyedül. Már majdnem leültem a székbe mikor egy papír darab találta el az arcom. Hátra kaptam a fejem és a vörös hajú sráccal találtam szembe magam.

-Na mi van kislány? Nem találsz helyet?- kérdezte a vöröske egy kis kuncogással.

-De! Én már tudo.. - kezdtem el mondani határozottan, viszont félbe szakított.

- Ülj csak le ide kicsi lány. - mondta a szemkontaktusom keresve.

- Soha!

Miközben rá figyeltem  az egyik barna hajú lány helyett foglalt a szőke hajú mellett.  Ez nem az én napom..

- Nincs sok választásod kislány. - kuncogott.

- Hát mivel tényleg nincs más választásom, legyen. Milyen órával kezdünk?

- Osztály főnökivel. Amit tuti azzal fogunk tölteni hogy mindenki megismerje a másikat. Olyan fos ez az egész. - motyogta és próbálta kiemeli hogy milyen unalmas lesz. 

Én erre nem válaszoltam semmit csak helyet foglaltam és körül néztem az osztályban. Vajon hányszor lehetett 9.es?

- Ja igen, én Maxi vagyok. Te? -helyezte rám a tekintetét, a másik percben pedig már tovább hülyült a haverjaival.

- Moxie. - válaszoltam-

- Na most már ti vagytok Maxmox. - nevetve mondta Maxi barna hajú haverja akinek még mindig nem tudom a nevét de elég ciki kijelentés volt tőle. Én ezt a megjegyzést cseresznyevörös fejjel fogadtam de próbáltam kimutatni hogy ez nem volt szimpatikus. Maxi felé fordítottam a fejem hogy megnézzem ő mit reagál de az arcából csak azt bírtam kivenni hogy az én kifejezésemre vár ugyan úgy.