Egy beszélgetés után ismét előtört belőlem egy ismerős érzés. Miért jön megint elő? Pedig már azt hittem letisztáztam magamban, de úgy látszik mégsem teljesen.
Minden amit teszek, és tettem nem jelent semmit. Senkinek.
Pedig én annyira törekszem és annyira próbálkozom. Miért nem értékeli senki? Pedig úgy tudtam a szavak tettek nélkül nem érnek semmit. De úgy látszik a tettek sem érnek semmit. És ki más is lenne a hibás mint én? És egy olyan dolog miatt ami teljesen természetes kellene hogy legyen.
- De ezt érdemlik a tökéletlen szerencsétlenek. Te magad is az vagy. És hiába akarod elhinni magadról, hogy lehetsz te is valaki, egyáltalán nem. Ugyanaz a szerencsétlen maradsz, aki nem tud semmit és mikor jót akar is csak mindent elszúr. Szóval erre csakis te vagy képes. Ezért díjat érdemelnél. -
YOU ARE READING
Hurrikánok
RandomEgyszerűen a felszínre tört. Nem volt mit tenni. Mindenki kétségbeesetten szaladgált, és ijedten meghúzódtak egy egy biztos pontnak hitt mögött...
