Tales from Káposztapuszta

Part 7: Szabyest takarója és nomádok

-JÓZSI, BERNÁRD, NE! - kiáltottam a messziségbe, ahogy levegőért kapkodva futottam az erdőben. Mögöttem jött Ábel, a Fluimucil démon. Már sajgott az összes lábam - igen, mind a négy -, de nem tudtam megállni. A Tálcás démon elvitte a barátaimat, Ábel meg elkapott volna engem. Még szerencsém van, hogy nem egy zombi, mert akkor fixen meghaltam volna. Bár nem, azok eléggé lassúak, egy kenőkéssel ki tudnám őket nyírni. Végre utolértem Milliet (tálcás démon), és le tudtam szedni a tálcájáról a legjobb barátaimat. Csóró II. Lady Milford L'amour Tálcás Démon nem vette észre a szöktetést. Mondtam már, hogy gyerekeket lopnak, és megeszik őket? A felnőttekkel nehéz lenne bírni, gondolom azért akarnak 11 éveseket vacsorázni. Mint Bernárd.
-BÖZSI, TE ESZEDNÉL VAGY? MEGHALHATTÁL VOLN- megöleltem Bernárdot, mert Józsi egy méh, és túl kicsi ahhoz, hogy ne szorítsam halálra.
-Élet se tudja, miért egy medvét választottam legjobb barátnak, de megérte. Mindenesetre, lehet, hogy Carl is megmentett volna - mondta  Józsi, és Bernárd és az én segítségemmel előhúzott a fák közül egy talicskát. Belemásztak, és elkezdtünk menni. Takaróbéléses taliga, a kedvencem.

Geréb szemszöge:

Egy újabb szép nap a szép Káposztapusztában. Bár a szembe szomszédom háza csúfítja a kilátást. Nem akartam közvetlen Oroszország szomszédjába költözni, főleg, hogy minden hajnalba csörömpölést hallok. Meg Tommyinnit hangját. Néha látom is, ahogy Russia kizavarja. Egyszer öntött mellé benzint is, akkor Tommy lefutott egy maratont. Ha már úgy is fel vagyok öltözve, akkor kimegyek a mezőre. Felvettem a kapámat, hátha találok Lazuritot, vagy valami fincsa mincsa búzát a közös mezőn. Community field a rendes neve, de nem tud senki se angolul, csak Timothy. Nekem is ő mondta el, hogy mit jelent.
Amikor kiértem, nem láttam senkit, ami különösen furcsa volt, mert általában tele van. Józsi néni az egész nyarat ott töltötte, Daniella meg minden hétvégen minimum hat órát kint van. Igaz, hogy csak keményborítós fanfictionöket olvas (bármi is legyen az) a fa tövébe. Tudni kell, hogy van egy fa a mező közepén, és ha korán kelsz, akkor oda tudsz ülni. Kiskoromban még élet-halál harcok mentek az árnyékért, de senki sem engedett könnyen, szóval a lakosok többsége mára kinőtte. Józsi néni egyszer kitiltott valakit az iskolából egy hétre, aztán tz-t íratott vele az a heti tananyagból, mert egyik nap a nyáron nem engedte át a helyét a fánál. A kocsma fele fordultam. Mindenki ott állt, még Bükkfa is, pedig ő az iskola pincéjében lakik, ahova nagyon nem terjednek pletykák. Gondolom Timothy belógott hozzá egyik szünetben.
-GERÉB GYERE MÁR, EZEK EGY NÉGYÉVEST DOLGOZTATNAK A SZÁNTÓFÖLDÖN MÁR ÉVEK ÓTA - kiáltotta valaki a tömegből. Szerintem Kakasosnyalóka volt, de nem vagyok benne teljesen biztos.
-MEGYEK MÁR - ordítottam vissza, azzal odaszaladtam. Egy medve, egy méh, és egy kígyó állt a tömegbe.
-Először is, nem vagyok négy éves, másodszor is, nem dolgoztattak engem a szántóföldön. - mondta utóbbi. - Nem engem. - tette hozzá halkan.
-Értem, szóval ti kik vagytok? - kérdezte Manócska, amire a tömeg közelebb lépett a három idegenhez.
-Én Bözsi, ő Bernárd, - itt a medve a kígyóra mutatott - ő pedig Józsi - Most a méhre figyelt mindenki.
-Hali! - mosolygott.
-NA ÁLLJUNK MEG EGY PILLANATRA. Mi a szentségtörő Istenes Bence pulikutyája felől fúvó szélbeli rák van. - kérdezte kifinomultan kedvenc kékhajú Bükkfánk. - Értem én, hogy én is csak random estem be ide Budáról, de ti nem úgy tűntök, mintha egy esti korzózásról tévedtetek volna ide. Mi történt veletek? - kérdezte. A medve felemelte a mancsát, majd elkezdett mesélni.
-Ti is biztos hallottatok a Démonokról. Tudjátok, a Flui- itt Kakasosnyalóka félbeszakította.
-Várj, miféle Démonok? - kérdezte.
-T-Ti nem ismeritek őket? - Bernárd szemei kikerekedtek. - Többszáz van belőlük, de mi csak négyet tartunk eléggé veszedelmesnek. II. Lady Milford L'amour Tálcás Démon, de mi csak Millienek hívju- Kakasosnyalóka ismét közbevágott.
-Ő az egyik alapítónk? Millie a vándor, vagyis I. Lady Milford L'amour. Nekem senki sem mondta, hogy a dédunokája démon lett? - Meglepődött, hogy egyáltalán léteznek démonok, de hogy az egyik alapító dédunokája is az, az már ténylegesen megrémítette.
-Az a lényeg, hogy egy tálcát hordoz a hátán, amin elviszi a gyerekeket. Mondtam már, hogy amúgy a démonok gyerekeket esznek? A felnőttekkel elég nehéz dolguk le- Kakasosnyalóka felkiáltott.
-NA VÁRJUNK. Előbb azt mondtad, hogy az egyik alapítónk egyik leszármazottja egy démon, ráadásul a barátaival gyerekeket lopnak? - kérdezte felháborodottan. Bernárd viszont mintha nem hallotta volna, tovább folytatta.
-Aztán ott van még a Fluimucil démon, azaz Ábel, ő a leggyorsabb, gyakorlatilag ő a főnök. Meg még Srakker démon, akit csak Szabyestnek hívunk. Neki van a takarója nálunk, amit még két éve elloptunk tőle. Szóval most próbál minket megsüketíteni, hogy visszalopja. - mondta már kicsit szinte monoton hangon, minthogyha minden nap el kellene mondania valakinek a teljes történetet. - Meg hogy is felejthettem el Csokibólkészültfogkrémeskekszkutyát! - kiáltott, mire a barátai felsóhajtottak.
-Túl gyors, egyszer majdnem elkapott! - idegeskedett Bözsi, miközben leült a fűbe.
- Na na na, hogy mertek a MI káposztapusztai zsenge füvünkbe ülni? - Kérdezte felháborodottan Tóth Gabi, a jegesmedve.
- Gabikám, te Grönlandról jöttél, nem hiszem, hogy ezt neked kellene elrendezned - mondta nyugodtan Manócska, majd kivezette a három nomádot a tömegből.
- Mi ez a hely? - kiáltott a kígyó. Talán Bernárdnak hívták. Erről jut eszembe. Volt egy barátom régen, aki egy iskolába járt velem még Pesten.  Az unokatestvérem is velünk járt egy osztályba, akinek volt egy lány ismerőse, aki szintén egyidős volt velünk. Na és az volt a lényeg, hogy össze akartuk hozni őt Bernárddal, csak Bernárd bepipult ránk, és felrobbantotta az i-

Józsi szemszöge:

A hosszú orrú erősen bábfigura kinézetű emberke bevitt minket egy iskolának kinéző... épületbe.
- Ez itt a polgármester irodája. - mondta, majd körvonalazódott bennem a felismerés, hogy ez nem egy iskola. Olyan régen voltam már egy jóállami kedves intézményben, hogy el is felejtettem milyen. - Itt kellene lennie a polgármesternek is. Elvileg. - folytatta, majd mielőtt kirohant az ajtón, megparancsolta nekünk, hogy ne menjünk sehova. Hárman álltunk benn, és csak bámultunk egymásra. A föld elkezdett remegni.
- B-Bözsi? Látsz valakit? Ez ugye csak Manócska? - kérdezte Bernárd. Bözsi kikerekedett szemekkel megrázta a fejét, majd leguggolt a szalmabéléses földre.
- Hányan vannak, és kik azok? - suttogtam.
Bözsi ijedten felmutatta 4 ujját. A legrosszabbra gondoltunk Bernárddal. Egy ujj a Tálcásért, egy az Orvosért, egy a Kekszért és egy a Srakkerért. Szabyest takaróját kereshetik.

Gertrúd szemszöge:

Mind a 131 falubeli érdeklődően figyelte a mai eseményeket. Amivel nem is lenne semmi baj, csak hogy a három nomád szájából elhangzott Démonok, most itt vannak a faluba. Miveel az egyik démon az egyik falualapítónk dédunokája, ezért szótértetünk vele. Mindjárt. Mivel én vagyok a legfontosabb, legintelligensebb és legszeretettebb a faluban, ezért engem neveztek ki erre a nemes feladatra.

Bükkfa szemszöge:

Az a lényeg, hogy most Kakasosnyalókával vagyok egy pincébe, és hadd ne mondjam mi történt. Gertrúdot küldtük ki megbeszélésre, mert ő a legidegesítőbb mindnyájunk közül, és nem is lenne akkora baj, ha csak 130-an lennénk Káposztapusztában. Bár az ősmagyarokat nem lehet pótolni, így is van már 3 rajta kívül a faluban.

Gertrúd szemszöge újra:

Kimentem a vályogházamból, és odaálltam Millie elé, majd megköszörültem a torkomat.
- Mivel nem vagy se több mint 11, se nehéz, ezért elvihetnél, de elmondom, miért ne tedd. - kezdtem bele mondandómba - Az alapítónk ükunokája vagy, bár kiszámoltam, hogy minimum az ősanyád lehetne azt a kétszáztizenhárom éves születési különbséget elnézve, még a leszármazottja vagy. Nem is értem minek támadod meg a gyakorlatilag még a te tulajdonodban lévő falut, ha nincs itt senki, aki bármit is tett ellenetek. - hadartam el, amire bólintott, és elhagyták a falut. - Köszönjétek meg! - kiáltottam, majd hazamentem. Másnapra már a nomádok is eltűntek, a falu pedig meg is hálálta a segítségemet. Most az egyszer úgy érzetem, hogy tényleg szeretnek.

Tálcásdémon found footage így a végére
(Igen, az ott egy tálca rajta)