Így jártam Gyurikával (eredeti levédett)

4. Rohaggyá meg te kretén!

Másnap reggel, mikor a madarak fülcsendítő csiripelése felkeltette, Gyurikát valami furcsa érzés fogta el. Gyorsan be is csukta az ablakot, hogy ne hallja a hülye madarrak hülye csipogását. De az érzés nem illant el. Járt-kelt a lakásban, rugdalta a macskáját ami megtámadta a lábát és heves összetűzésbe keveredtek. A nagy csata hevében hirtelen bevillant mi bántja lelkét. Csárli miatt agódott. Kicsit haldoklott tegnap a telefonba és ő nem is törődött vele, csak rábaszta a vonalat. 
- Hagyj már békén Shanyi, fontos elintézni valóm van- pedig szegány cica csak kaját akart, mert Gyurika mindig elfelejt adni neki.
Levetkőzte a cicust és rohant is, bár nem tudta hova. Mezítláb, pizsamában rohant az utcán, mint akit üldöznek. Egyébkén tényleg üldözték, és erről mindenki tudott, mert elég nyilvánvaló volt, hogy egy motoros srác a járdán üvölt a gyalogosokkal, hogy "MENJÉL MÁR ARRÉBB" vagy "ROHAGGYÁ MEG TE KRETÉN". Gyurika eléggé egy hajléktalan látszatát kelthette, mert minden csöves, aki mellett elfutott, intett neki és rámolyosgott.
Amikor a Spar elé ért, megállt és a térdén támaszkodva zihált és hiperventillált. Az ájulás közelében volt, amikor két erős kar elkapta. Egy pillanattal később el is engedte. Nagy koppanással ért földet, de ez alkalommal nem ájult el igazán. Újra érezte az ismerős hagymaszagot, ereiben egyből összegyűlt a vér és arca elpirult.
- Da-daddy?- kérdezte kis lolli hangon. Ettől egy hatalmas impulzus kerítette hatalmába, átjárta az egész testét. Arcát hatalmas kéznyom díszítette.
- Hogy neked mi bajod van?- beszélt még mindig a megszokott üvüöltős hangján Csárli.
- Oh bocsika, még be se mutatkoztam- próbálta kompenzálni magát Gyurika.
- Nem kérdeztem de oké. Lányoké az elsőbbség- adta vissza a szót Csárli.
Ettől viszont Gyurika annyira megsértődött, hogy elfutott. Bár messzire nem jutott, csak pár lépésniyre, Csárli mégis éhes oroszlán módjára vetődött rá és terítette földre.
Pár perc kihagyás után, amint Gyurika felalélt a meginti ájulásából, Csárli sötét karjával felsegítette, és szemével jelezte, hogy már kurva jó lenne megtudni a nevét. Vagyis, lehet hogy mondta, de Gyurika annyira el volt foglalva a bőrdzsekijén lévő kitűzőkkel, hogy meg sem hallotta. Rengeteget viselt, mégis Gyurikának egyen megállapodott az szeme. 
"I survive Boku no Pico". Ebben a pillanatban elhatározta, vele fogja leélni az életét. Meg is tervezte az esküvőjüket, a házukat és három alpakájukat, rózsaszín fejfedőben.
Ismét kapott egy pofont, de ezalkalommal már nem érezte a fájdalmat, élvezte, hogy szerelme hozzáér.
- Mondod már?- kiáltotta Csárli már tényleg düböl, nem az alap hangerejébő. Ezt csak onnan lehetett megállapítani, hogy ilyenkor nem villogtatta díjnyertes mosolyát (bár nem tudom milyen díj az mindegy)
- Gyurika, Gyurika Fendefunda!- mondta katonásan és már szalutáláshoz emelte kezét, mikor Csárli elkapta és ismét földhöz vágta. Gyurika nem tudta mire vélni ezt a viselkedést. A járókelőket szekunder szégyenérzet fogta el, mikor meglátták ezt a jelenetet (meg amúgy bármikor Gyurikát).
-Velem ne szórakozzál!
-Nem szórakozok, tényleg ez a nevem!- állt végre a sarkára Gyurika.- Rohadjak meg, ha hazudok!
Kezet ráztak. Csárli felsegítette, inkább felrakta, a motornak csúfolt robogójára, és nagy vrummogással el is szeleltek.
Gyurika fejében végig az járt, hogy szóljon-e Csárlinak, hogy ő valójában csak tejfölért sietett a boltba.