Countryhumans History

Alea iacta est

~°~

A büszkeség a bukás előjele

~°~

Alea iacta est - A kocka el van vetve

A Nagy Római Birodalom. A Földkerekség legnagyobb és legerősebb Birodalma amit csak látott valaha is a világ. Nyersanyagokban gazdag, kúltúrája az egyik legszebb. A Művészetek otthona. Történelme ismert az egész Világon.
Hatalmas Birodalom, de ami az erősége az egyben a gyengesége is.

~°~

I. U. 395.

Lélegzetem lassul, kezeim remegnek. Már nem vagyok a régi önmagam. Színem kezd halványodni, és a kardom sem olyan éles mint fiatalabb koromban. Egykor aranytól csillogó szobraim és épületem, amely szinte tükrözte hatalmas mivoltamat a nap sugarai álltal, teljesen elvesztették csillogásukat.
Néma, de mégis fülsüketítő csend uralkodik most a lelkemben. Testem megtört, bellülről szinte semmi nincsen, de nem mutatom, hiába feltűnő.

Trónom arany bevonata kezd eltűni, helyén már csak szinte egy kőhalom van.
Testem minden porcikája remeg, ahogy helyet foglalok benne, köpenyemet arréb lökve.
Elöttem drága utódom áldogál, Bizánci Birodalom.
Ő és testvére fogják örökölni közösen mindenemet.

-Oh, Kegyelmes Uram. - szólotta meg Bizánc az elődjét. - Egy szomorú hírt kell közölnöm önnel, de mivel, hogy drága Isteni élete már így is a palánk szélénél leledzik-... Drága földei elvesztették életüket, mint ahogy a Femina (nő) is elveszti termőképenységét. De ahogy egy Csoda elbukik úgy emelkedik fel a pórból egy új élet, mint amikor Romulus-t és Remus-t hagyta sorsára *Amulius. Eztán pedig jött a csoda, egy kölykeit vesztő anya farkas pedig felnevelte őket. Éppen ezért szerény véleményem szerint -

És csak hallgatom, és hallgatom. Ódákat zenghet, teljesen feleslegesen. De mégis, milyen igaza van. Itt vagyok már a perem szélén, és el kell döntenem sorsát a két utódomnak.

-Bizánc! - emelem fel hangomat a fiatalabbal szemben. - Merre leledzik a fivéred?

Bizánc hietelen megdermedt, szemei kitágúltak, és egy hatalmasat nyelt. Már ekkora távolságból lehetett látni, hogy szavaim lázba hozták.

-Hát-ömm, Kegyelmes Uram, én aztszz, - szavai megfogalmazatlanok voltak, össze vissza beszélt és az idegesség jelét mutatta.
-Jelenleg ezt akartam te néked elmondani. A fivérem... Elment...

-Hogy micsoda!? - hirtelen pattanok fel haldokló székemből.

Haragomba hirtelen a föld is bele remegett. Aranyos darabkák, törmelékek és cserepek potyogtak a plafonról. Lábaim bele remegtek a hirtelen mozgásba és leestem a kis lépcső soromról. Két mellettem áldogáló katonám már igyekezett is a segítségemre, felsegítettek és Bizánc már ott is állt előttem.

-Hogy mit mondtál? - kérdeztem újra tőle.

-Elment... - mondta ki gyengéd hangon.

Haragom legbelül csak dúlt fúlt, viszont nem volt erőm kimutatni. Szemeimet és fogaimat össze szorítom, egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a másik utódom csak úgy elment. Sosem volt az hatalmas élettel teli ifjú, sose hittel volna, hogy ő kéoes lesz irányítani egy egész Birodalmat. Ez be is igazolódott.
Hirtelen az egyik mellettem áldogáló katona elkezdett mozgolódni. Feléje fordítom tekintetem, mire ő elveszti színeit és szép lassan kezd elporladni.

Ajkaimat egy halk sóhajt hagyja el.
-Pórból lettünk, porrá leszünk. - Bizánc kétségbe esetten nézett le rám.
-A lényeg mind eme beszélgetésnek, hogy a birodalmam mostantól a tiétek lesz.

A hátunk megett magasodó hatalmas aranysas szobor hirtelen megremegett és a kiálló szárnya és feje nagy dörgések közepette egyenesen mellénk estek le és törtek darabjaira.

-Ahogy mondtam, ma vége lesz... - Bizánc kétségbe esett tekintete lassan komolyra fordult. Bólinott egyet és felsegített. Megfogtam mind két kezét és mélyen a szemébe néztem.

Kezem még jobban remegett, és lélegzetem is lassulni kezdett. Karjaimtól kezdve szép lassna fesztem én is színemet és ahogy szürkül, mint egy szikla úgy kezd el szép lassan széjjel repedni. Hatalmas épületem oszlopai megtörtek és a terem elejétől szétesni kezdtek egészen felénk.
Szemem becsukom és csak várok, amikor is valakinek a jelenlétét érzem magam mögött. Az illető vállaimra teszi a kezét és feléje fordít. A másik utódom volt az. És a terem haldoklása abba maradt, viszont a por felhők fenn maradtak.
Nagyon megörűltem, hogy láthatom mindkettőjüket egyszerre. De az öröm nem tartott sokáig, mivel egy szúró fájdalmat éreztem legbelül. Lerogytam a földre, de az utódok megtartottak. Kezeimen végignéztem, és szinte már annyi maradt belőlük mint egy gyümölcsfa száraz, vihar vert ága.

-Most, hogy mind ketten itt vagytok, át kell, hogy enge-
-Nem... - szólott közbe a későn érkező - Nem akarom tovább vinni a Birodalmat. De viszont elfogadom a rám eső részt. Így mostantól Nyugatrómai Birodalom leszek. Így a Birodalmad nem marad meg. - mondta, majd hátat fordítva elindult a sűrű pórfelhőbe és végleg szem elől tévesztettem.

Bizánc még mindig komoly arcal nézte végig az eseményeket.

-Tudtam, hogy ez lesz. És nem hagyta, hogy végig mondjam amit akartam. Bár átadom a Birodalmam mindkettőtöknek, de tudtam, hogy nem lesz közös kompromisszum. *Viszont mindkettőtökre nagy dolgok várnak a jövőben. Egyikőtök évszázadokig fogja viselni kardom és címerem hatalmát, a másikótok épp hogycska megfog élni. Támad ellenséges kard. Ismeretlen idegenek érkeznek érkeznek földeinkre a messzi keletről, égen repülő ládzsákkal.. Rablók fosztják becses Rómánkat, idegen vallású népek hódítanak majd minden fellől a Birodalom környékén...De nektek helyt kell állnotok... - hirtelen egy köhögési roham jött rám és vért köptem fel. Bizánc magához húzott és úgy tartotta haldokló testemet.
-Mostantól te is Keletrómai Birodalom leszel. Ne hagyd ekveszni örökséged...

-Ígérem, hogy újra feltámasztom a Birodalmat...-jelentette ki Bizánc, bár látszott, hogy még önmaga szavaiban sem hisz. Csak egy mosolyt görbítettem ajkaimra.

-Te is elfogsz bukni. - döbbenten figyelte szavaim. - Te is fiam, Bizánc...

Majd színem, és Birodalmam végleg elveszett.

*Amulius: Romolus és Remus nagybátyja

*egy új korszak kezdőik: a Nyugatrómai Birodalom 476.os bukását, az ókor végének és a középkor kezdetének tekintik.

*Nyugatrómai Birodalom:
Bukása: 476. szeptember 4.
Közrejátszó események: a területek szűkülése
- a gótok (egy germán törzs) álltal történt végigdúlása, róma elfoglalása 410-ben
-a hunok betörése 400~ tól 451-ig (Attila hun király haláláig)
-vandálok róma kifosztása
-476-ban az utolsó Nyugatrómai császár (Romulus Augustulus) hatalmától való megfosztása Odoaker germán hadvezér álltal. Így a Birodalom egy része lett a germán királyságoknak.

Keletrómai Birodalom:
Bukása: 1453. május 29.
Közrejátszó események:
-a hunok betörése, viszont ezt a hadisarcok fizetésével próbálták hárítani.
-a keresztes hadjáratok a 11. és a 12. században.
-a 14. században létrejövő Oszmán Birodalom, amely elfoglalta, néhány kötőváros kivételével az egész területet. Majd késöbb 1453-ban bevették Konstantinápolyt.

Bónusz:
-A Bicánzi Birodalom a Római Birodalom 395-ös bukását követően többször próbálták újra éleszteni a közös Birodalmat a nyugattal. Viszont ez nem sikerült, és a Nyugatrómai Birodalom bukását követően egyedüli Római örökösöknek tartották magukat.
-Valójában két Birodalom volt, viszont a nép nem így tekintettek egymásra az ott élők, hanem mint két közigazgatási terület külön uralkodóval.
-A keleti birodalom elgörögödésének, (és az Ortodox vallásnak) köszönhetően 1204-ben létre jött egy rövid életű Latin Császárság és így görög utód államok jöttek létre. Ez időben megerősödtek a bolgárok és szerbek akik fenyegetést jelentettek.