Last Dance (Kai Havertz ff.)

9.

Már egy órája ment el Jack italokért. Ráadásul a csajt se láttam amióta beengedett minket. Megkérdeztem Kevint, hogy merre van a konyha, majd miután útba igazított elindultam az említett hely felé, de mielőtt odaértem volna Jack jelent meg a semmiből.

- Bocsi, hogy eddig tartott, csak rég találkoztunk Rebeccával. - nyomta a kezembe a whisky-kólát. Mennyit tud most magyarázkodni.

Mielőtt bármit is mondhattam volna a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Kai hívott. A francba! Elfelejtettem felhívni tegnap. Még a gépen voltam amikor írtam neki, hogy majd hívni fogom.

- Ezt fel kell vennem. - kirohantam az udvarra, majd felvettem a telefont.
- Megint elfelejtettél? - szólt bele gúnyos hangon.
- Nagyon sajnálom Kai, nem volt szándékos!
- Legalább jól szórakozol.
- Ami azt illeti... - nem fogok hazudni neki, nem igazán éreztem jól magam eddig Manchesterben.
- Na. Mi a baj?
- Szép város meg minden, de valamiért mégse olyan jó. - életemben nem makogtam ilyen értelmetlenül.
- Talán nem érzed jól magad Jackkel? - amint ezt megkérdezte, megváltozott bennem valami. Elgondolkodtam ezen. Miért is vagyok oda érte egyáltalán? Nem, biztos csak túlgondolom a dolgokat. - Halo, Mary?
- Ja igen, itt vagyok.
- Nagyon nehéz kérdést tettem fel?
- Csak elgondolkodtam egy kicsit. Öhm.. lehet, hogy holnap délelőtt átmennék Londonba.
- Gyere csak nyugodtan! Elmenjek érted?
- Hát, ha már így felajánlottad.
- Rendben, akkor majd írj, hogy mikor induljak. Három és fél óra az út körülbelül. - teljesen felpörgött.
- Haha, rendben. Majd akkor írok. Na jó éjszakát.
- Szia!

Jobb kedvem volt ezután. Bent is jobb volt a hangulat. Sörpongoztunk, tequiláztunk, közben Rebecca egész végig Jack nyakán lógott. Úgy látszott, hogy Grealisht nem zavarta a dolog, mondjuk amilyen részeg volt lehet, hogy észre se vette. Lehet, hogy kettős érzéseim voltak iránta, de muszáj volt beszéljek vele. Odamentem hozzá, hogy félrehívjam egy kicsit beszélni. Nagynehezen kirángattam az udvarra. Nem azért volt nehéz, mert nem akart jönni, hanem azért mert Rebecca nem nagyon hagyta.

- Mit szeretnél? - kérdezte.
- Rebecca iránt még mindig érzel valamit?
- Ezt most honnan így hirtelen?
- Hát nem nagyon zavar téged, hogy rajtad lóg?
- Miért zavarna? - nem igazán erre a válaszra vártam. - Téged talán zavar?
- Igen, zavar. - emeltem fel a hangom.
- Miért is? Nem is vagyunk együtt! - kikerekedtek a szemeim, erre nem számítottam... de nem gondolkodtam. Hirtelen kikeltem magamból.
- Akkor mégis mi a faszért hívtál ebbe a városba?! Miért csináltuk azt Olaszországban amit csináltunk?! Miért beszélsz velem egyáltalán?! - a végére összecsuklott a hangom. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire meg fog bántani, annak ellenére, hogy talán ez csak egy fellángolás volt.
- Sajnálom, de csak a látszat miatt csináltam mindent. Úgy gondoltam, ha veled féltékennyé teszem Rebeccát, akkor újra összejövünk.
- Szóval... kihasználtál? - elkezdtem könnyezni. Nem akartam elhinni.
- Ha megkérlek, hogy tegyük féltékennyé Rebeccát akkor belemész? Nem.
- Én most visszamegyek.

Sokkoltan, könnyes szemekkel indultam vissza Jack lakásához. Út közben muszáj volt írjak Kainak, hogy még most induljon el értem, mert vészhelyzet van. Kicsit pofátlannak éreztem magam, amiért az éjszaka közepén kértem ilyesmire.

Egy perc se telt el mire jött a válasz: Indulok. Szerencsésnek éreztem magam, hogy ilyen legjobb barátom van, mint Kai. Ami Jacket illeti... őt soha többet nem akarom látni.