Bonjour, utazók.
A régen megszokott felvezető helyett ezúttal is in medias res kezdek bele a témába. Az előző storytime fejezetekben gyakran előkerült egy bizonyos magyar Youtuber neve. Stílusával, egyedi ötleteivel (amennyiben azok a sajátjai voltak), szókincsével valami újat és frisset hozott a platformra. Bár mindig igyekeztem az ember helyett magára a tartalomra koncentrálni, nem mondom, hogy nem feszélyezett az elejétől egy kicsit Nabu személye. Mindezt a világot inkább tudnám egy 18-20 év körüli lány által megalkotva elképzelni, mint egy harminchoz igen közel járó férfitól. Nabu csatornájának ugyanis kulcsfontosságú eleme volt a szinte teljesen fiktív, online perszóna megalkotása. Létrehozott egy teljes virtuális valóságot, és a csatornán zajló események nagy része e köré csoportosult. Hogy ebben mennyire játszott szerepet a valós magánélete, azt csak feltételezni tudjuk.
A csatorna másik fontos eleme, ami sokakat bevonzott, az a már-már parodisztikusan túlzó ál-intellektuális beszédstílusa. Akár skriptelve voltak a videók, akár nem, tagadhatatlanul dőltek a lehetetlenebbnél lehetetlenebb szófordulatok ebből az emberből. Hogy ez jó, vagy nem, azt mindenki döntse el maga. Nekem rengeteg inspirációt jelentett akkoriban, mivel hasonló az írási stílusom. És ezt itt alaposan ki is bontakoztattam.
A videók témáját tekintve is igen változatos palettán mozgott. Egy kicsi anime, egy kicsi Wattpad, egy kicsi Paul Street féle borzongás a démoni játékokkal. Nekem személyes kedvenceim a gameplay videói voltak, bár sokszor pislogtam nagyokat, mikor a Yandere simulatorban egy huszonéves férfi gimis lányokról bugyis képek készítésével töltött feltehetőleg nem a képernyőn látható 10 percet. Na de gondoltam én, és sokan mások, ez biztos csak egy "fiktív avatar", hát a valóságban Nabu senpai talán csak nem egy kiskorú lányokat gátlástalanul kihasználó pedofil...
*telefoncsörgés szakítja meg az adást*
Zsófi: Igen, tessék?
2022 egyik ügyfélszolgálatosa: Kedves Zsófia, örömmel értesítjük Önt, hogy az Ön által lelkesen követett munkásságú influenszer kiskorú lányokat használt ki grafikusként, szexuálisan, és okozott nekik egy rakat mentális betegséget vagy életre szóló traumát. Továbbá értesítjük Önt, hogy fent említett kedvence az őt ért vádak java részét bevallotta, a többit pedig a már jól ismert mentális betegségre, és alkoholizmus következtében kialakult homályos tudatállapotra hivatkozva próbálta kidumálni.
Zsófi: What?
Ügyfélszolgálatos: Igen, jól hallotta. Ja, amúgy a szomszédban kitört a háború. További kellemes estét, álmodjon szépeket!
*megszakad a vonal, Zsófi sokáig üres tekintettel mered telefonja elfeketedett kijelzőjére, majd felkeresi Youtube samát, és megkérdezi, mi a szájbakúr.t retek történt. Youtube sama mély sóhaj kíséretében megmutatja a megfelelő képsorokat, majd bedob egy reklámot, hogy kizökkentse Zsófit traumatizált állapotából*
Hogy miért beszélek erről hamarabb, mint az aktuális politikai helyzetről? Hogy mindez számomra miért egy egész platformba vetett bizalmam teljes arcon köpése? Hogy miért érzem azt, hogy egy Black mirror - zs kategóriás horrorfilm crossoverjébe csöppentem?
Történnek kicsi, és világrengetően nagy dolgok az életünkben. Kicsik, mint egy kiömlött kávé, és sorsfordítóak, mint a szomszédban jelenleg is aktívan zajló katonai és politikai események. 2018 óta olyan dolgok zajlanak/zajlottak az életemben, hogy mindig azt éreztem, valami rendkívül intenzívnek vagyok a részese. Sok cserbenhagyás, csalódás, akadály, tévút, egy világjárvány, szakmai mélypontok, emberi kapcsolataim teljes átértékelése... és bár ott fent a főnök mindig úgy rendezte, hogy éppen szusszanásnyi időm legyen egy mély levegőt venni, és felfogni a körülöttem kialakuló káoszt, a szarlavina csak mozgásban maradt.
YOU ARE READING
Storytime 4. évad
De Todo2022 van, és örömmel jelentem, hogy még mindig nem haltunk ki. Az elmúlt évben rengeteg minden történt, de az alkotói késztetésem és szövegelési kényszerem mit sem változott. Töretlen lélekkel vágok bele, hogy ismét kiadjak magamból minden jót és ro...
