Rövid történetek

Este a vasútállomáson

Már 8 ora felé járt, mikor ki jöttünk a moziból a barátaimmal. A plázában ettünk aztán mindenki elindult haza felé. Én a vasútallomra mentem. A vonatra még vártam 20 percet. Ránéztem a telefonomra és még csak 21:40-volt. Hideg volt és még rá csípős szél fúj, de elviselhető. Rajtam kívül két ember állt. A felüljáró lépcsőjén egy csapat fiatal jött le, mögöttük néhány méterre le maradtva egy vasúti őr ment. Síri csend lett utánuk ahogy messzebb mentek. A gondolataim máshol jártak, mikor meg láttam a barátnőmet és a fiuját. Köszöntünk egymásnak aztán elfordultunk a dolgainkat csinálni. Vissza szálltam a gondolataimba, ők meg csinálták a szokásost. Észre vettem hogy egy alak sétál felém. Én mit sem törődtem vele hiszen azt hittem hogy csak előre sétál a vonat elején szálljon fel. Fel néztem az égre az ég sötétkék színben és a hold ragyogta be az éget gyönyörű volt. Vissza néztem. Láttam a férfit ahogy sebesen közelít felém. A kabát sebéből egy injekciót tűt húzz elől. Ekkor kapcsoltam hogy meg akar támadni. Én ezt szépen le reagálva bal kezemmel meg fogtam a bal karját. A jobb öklömmel oldalba ütöttem, amitől ő össze görnyedt. A tűt el vettem és el dobtam. Mivel nem figyeltem ő nekem rohant meg karolt és a talajra rakkot. A bal alkarom vérzett az injekciótól az sebészet meg, ami benne volt az ki folyt. Megragadtam egy pár darabot belőle és a férfi felé dobtam, amitől ő hátrébb ment aztán el futott. Egy pillanatig el vesztem, aztán fel álltam láttam a földön az össze tört injekciót a tartalma eltűnt. Utána sebemet néztem, de csak egy kis horsolás nem nagy úgy, még ekkor azt hittem. A barátnőm át kiabált, hogy "minden rendben-e?". Válaszoltam neki, hogy igen, de ezt ennyivel nem fogom meg úszni gondoltam végig. A törött darabokat össze szedtem egy zsebkendőbe. A vonat pont jó kor futott be szálltam is fel rá és már gyorsan leszálltam ahol szoktam én egy másik városban lakók, na mindegy. Le szálltam a szüleim már ott vártak a kutyával együtt, aki azonnal fel dobta a kedvem. Haza sétáltunk. Otthon mikor már mindenki el aludt el láttam a sebem és mentem is vissza a szobámba. Be feküdtem az ágyamba és telozni kezdtem. És ez az üzenetek várták.
~ Jól vagy?
~ Mi történt?
~ Jól el látadd a baját!
~ Nagyon meg rémültél?
~ Fáj a sebed?
- Minden rendben. Most inkább aludtnék holnap találkozunk a szokásos helyen.
És azzal a beszélgetés végett ért még mentek az üzenetek a csoportban, de én hulla voltam már akkora.
Reggel mikor fel kelltem és ki mentem reggelizni, anyukám meglátta a költözést és meg kérdezte mi történt. Itt nem akartam neki hazudni, de jobbnak láttam.
- A lépcsőn le fele haladva le csúsztam és le horsoldtam nem nagyon vészes.
~ Nagyon ügyes vagy. Jobban figyelj oda máskor.
- Rendben.
Gyors össze kaptam magam és elindultam a szokásos helyre. Egy kávézóba találkoztunk, szeretünk oda járni. Már a többiek ott voltak. Aztán egy rossz érzés fogott el mikor meg láttam őket. Nem volt kedvem oda menni hozzájuk és az érzés más fele vitt az én titkos helyekre ahová szeretek elmenni mikor egyedül akarok lenni. Az érzés gondolatávált és a gondolat kérdéseket vettet fel.
~Mit akarhatót?
~ Miért én?
~ Mi volt a fecskendőbe?
~ Ki lehetett ő?
Sok kérdés volt, nulla válasszal. Rá nézek a telefonomra. És látom a barátaim üzeneteit.
~Mikor érsz ide?
~ Késsel?
~ Merre vagy?
~ Történt valami?
~ Nem fog eljönni.
~ Miért hívtál minket akkor?
~ Jó kis prank volt.
Éreztem, hogy ezek után még rosszabb a helyzetem. Mindig nem érdek semmit. Egész napomat ott töltöttem a telefon csipogott, csörgött folyamatosan. Nem foglalkoztam vele. Mikor a nap lemenőben volt akkor indultam haza felé.
Két nap múlva suliban újra találkoztunk nem olyanok voltak amire számítottam inkább az ellentéte. Oda jöttek és jöttek is a kérdések, de még mindig nem tudtam rájuk válaszolni és inkább leültem a barátnőm mellé, aki szorosan megölelt, attól mindig boldogabb lettem.
Tesi óra következett a tanár most nagyon futtatott minket. Egyre gyengébbnek éreztem magam az szememet, alig bírtam nyitva tartani, aminek az lett a vége hogy össze estem.
A tanárnő és egy helyettes tanár jött oda. Az egyik fiú fel kapott és az orvosi szoba felé mentünk. Aztán egyszer csak fel ébredtem az ápolónő nem volt ott, fel ültem, a seb nagyon fájt, meg néztem a seb helyén egy tetoválások látszódtak, pontosabban kilenc.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Legyen folytatása?