A sötétség és a fény

0 0 0
                                    

Képzelj el egy olyan szobát, ami kőből. Egyedül vagy, rajtad kívül semmi más. Előtted egy ajtó szerűség, ami mindig változik.  Jobb napokon átlátsz rajta, emberek járnak be ki hozzád. Egyedül ezen az ajtón szűrődik be a fény.
Ahogy az ajtó változik más alakot vesz fel, más anyaga is lesz, ahogy a kinézete.
Nekem egy vasból készült cella ajtó, amin csak egy 30x20 centiméteres ablak ül.  A fény erősen besüt egyenesen rám.
Ha rájöttél egy ez egy börtön szoba, ami az enyém.  Ahogy az ajtó úgy a szoba is változhat.

Térdelek az ajtóval szembe mozogni nem tudok, saját hibáim bűntudatom láncol le engem, amit mások, de nagy részben én bűntetem magamat a láncokkal. Megszámolni nem tusom mennyi lehet rajtam. Néha sikerül párat el törni, de az kevés, hogy kijussak.
Fényből haladok a sötétség felé. Hogy ne húzzon be a sötétségbe egy egy méteres kő falat húztam be magam mögé.
Mióta fal ott van és kitart mellett, azon gondolkozom, hogy mi tart ki mellett: Én magam? vagy Valaki más? vagy Mindenki akik közeliek hozzám?
Nem tudom eldönteni. Már magamat sem ismerem válaszokat akarok! Nem kapok, inkább arra jutok mostanában: Mi az én létezésem értelme? A környezetem saját magam mérgezem. Pontosabban túl gondolom a dolgaimat próbálok egy összeszedtet énemet meg adni, hogy ne csalódjanak benne, de már nem jön. De így sem mutatom meg, hogy milyen vagyok valójában. Ez miatt kezdtek szét esni és arra jutni, hogy jobb lenne egyedül lennem.

De rájövök hogy sok kevés embernek kellek még (remélem). Nem vagyok biztos ebben sosem kapok vissza semmilyen jelzést vissza, vagy lehet rejtett vagy már annyira szar helyzetbe kevertem magam, hogy nem érzem látom meg.

Bármikor amikor rá nézek a legjobb barátnőmre értelmet nyer valamit az életem boldoggá akarok tenni, ha még az én életem szar is. Bármit megtennék érte a világon, ezért vagyok ott ahol sokat köszönök neki.

Remélem egyszer elmondhatóm neki egy jó pillanatban.

Nem tudom hol tartanék most az életemben. Jó döntés volt, hogy el kezdtem karatézni és jó sulit választottam.

Ennyit jelent egy döntés! Ki tudja merre forog az ember élete

Rövid történetekTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon