(𝑯𝒊𝒔) 𝐋𝐨𝐬𝐭 𝐆𝐢𝐫𝐥

4.rész

A lány értetlenül nézett a fiúkra, akik össze gyűltek, hogy tanácskozzanak a fellépő helyzetről. Amint a susmorgásuk véget ért, Fèlix oda ment a lányhoz.

-Gyere. Mutatok valamit.-ezzel a fiú már el is húzta a lányt.

A vörös hajú csendben követte a fiút. Nem érzett rossz szándékot felőle. Miközben a csukjás magával húzta, nézelődött. Az erdő egy ligetébe mentek, ami tele volt varázslattal. A lány csak ámulva nézelődött. A fák között világító bogarak és lepkék repdestek. Egy közeli patakban a fehéres kövek szinte szikráztak. Fèlix jól tudta, hogy az erdő ezen része a lány egyik kedvence volt. Ezért is hozta ide. A liget és az óriás fa miatt, ahová régen ők hárman felültek, csak nézelődni és beszélgetni.

A tanácskozás során úgy döntöttek megpróbálják vissza hozni a vörös hajú emlékeit azzal, hogy számára és számukra fontos helyekre viszik el, azok akikkel a legközelebb álltak egymáshoz.

Persze az elmélet egyszerűbb volt mint a gyakorlati része. Fèlix átkarolta a lányt majd az egyik gombára ugrott vele ami felrepítette őket. Lily ijedtében elsikítitta magát. Nem számított ilyesmire. És már csak akkor tudott teljesen magához térni mikor már a hatalmas ágon ült, régi legjobb barátjának ölelésében, aki nem akarta addig elengedni ameddig meg nem nyugszik.

-Bocsi a szívbajért.-simogatta meg a lány haját-De ha szólok nem moccantál volna.

-Látom túl jól ismertél..-tette kezét még mindig zakatol szívéhez az előbbi ijedtség miatt.

-Igen.-vigyorodott el a sebhelyes.-Mindent elmondtál nekem..-gondolkozott el a fiú-Ezt a helyet is közösen találtad velem és Pannal.  Egy a máshoz hasonló napon... az idő kellemes volt. De az ide vezető úton végig "rideg hideg" volt a fák között, ahogy akkor mondtad. Elloptad Pan tőrét és rögtön hozzám szaladtál.-a fiú elmosolyodott az emlékre, szinte maga előtt látta ahogy mesélte-Felugrottál és majdnem el is dőltűnk mindketten. Ezt követően kerültünk a gombára ami pillanatok alatt feldobott minket. Akkor is így elsikítottad magad ijedtedben. Nem is akartál können megnyugodni. Így fent maradtunk egy ideig. Pan pedig türelmetlen lett és feljött utánunk.. végül mindhárman fent matadtunk és bwszélgettünk. A végén persze vissza szerezte a tőrjét. Azóta itt jártunk össze mi hárman.

A vörös hajú csendben figyelte ahogy Fèlix mesélt. Nem ugrott be neki az emlék teljesen. Mégis valahogy tudta, hogy a fiú igazat mondd.

-Tényleg jó barátok lehettünk.. de nem ugrik be.. hiába érzem úgy, hogy fontos emlék lehetett számunkra..

-Semmi baj. Tudunk várni a kis Angyalkánkra.-borzolta meg a lány haját aki elmosolyodott majd megölelte.

-Köszönöm hogy ilyen megértő vagy. Biztos nem könnyű... nekem sem lenne az.. nagyon szeretnék emlékezni is.. de valahogy nem sikerül... de a hallottak alapján az egyik legjobb barátom voltál. És ez most fáj, hogy nem jut eszembe semmi...

Fèlix a kezei közé fogta a lány puha arcát, majd elmosolyodott-Nyugi. Emlékezni fogsz. Mindent megteszünk ezért.

A lány aprót bólintott. Akkor is fájt neki, hogy nem jut eszébe egy ilyen szép és fontosnak tűnő emlék.

Fèlix nagyon remélte, hogy sikerrel járnak. Nem akarta, hogy varázslathoz folyamodjon Pan. Hisz ha hirtelen özönlik vissza az összes emlék, nem lehetnek bizzosak abban, hogy a lány hogy tudja majd viselni. Nem akarta, hogy bele roppanjon a lelke. Persze abban is biztos volt, hogy ha ez a terv nem működik, Pan biztos varázslattal fogja vissza hozni.

-Virágszál.... ugye nincs s semmi bajod? Hogy ha már ide kerültél...

-Nincs. Ne aggódj.-mosolyodott el a lány.

Félix kissé megnyugodott. Nem tudta volna elképzelni, hogy a legjobb barátjának ismét baja legyen és csak ez kiált tudjon hozzájuk eljönni. Az igazat megvallva nem is akarta elképzelni. Még egy ideig beszélgettek és a fiú történeteket mesélt neki. De eljött az idő, hogy vissza menjenek. Hisz Devin, Dylan és Deniel is meg akarnak próbálkozni azzal, hogy vissza hozzák a közös élményeik emlékeit.

-Egy harci gyakorlat közepén találkoztunk először-szólalt meg Dylan.-Devin baltával dobált a céltáblára. Mikor vissza ment a baltáért a dobozhoz, ott álltál és figyeltél.

-Meg is lepődtünk.-jegyezte meg Deniel.-Mivel nem találkoztunk még veled Sohaországban. Pedig elkellett volna egy olyan aranyos és törődő teremtés mint te.

-Deniel.-szólt rá Dylan-Csak Pan meg ne halljon. Neki is fontos volt..-suttog testvérének-És az utóbbi években nem örült ha felhoztuk őt..

-Az első kérdésem az volt, hogy... "Mi az? Talán te nem dobáltál baltát, eddig?"

-Természetesen csináltam. És én sosem vétem el.-nézett a céltáblára a lány, ahol a balta kicsivel a közepe mellett volt. Apja, Dymitri megtanította már az összes fegyver használatára.

-Ezt mondtad akkor is.-mosolyodott el Devin.

-Utána elvetted tőle a baltát és eldobtad a feje mellett.-nevette el magát Deniel.

-És még így is betaláltál.-mosolyodott el Dylan.

A lány elmosolyodott. Biztos volt benne hogy a fiúkkal is jól kijött. Hisz olyan beleéléssel mesélték neki a történteket ahogy sétáltak. Látta rajtuk, hogy  ez számukra fontos emlék volt. És szinte maga előtt látta a történészek ahogy, beszélgettek. Úgy érezte, neki is fontosak voltak a fiúk.

-Ha tényleg ennyire fontosak voltunk egymásnak....-tette össze tenyereit a lány, majd ahogy szétvette azokat, három gyűrű jelent meg, amiket megfogott majd a fiúknak nyújtott.-Akkor ezek a talizmánok segíteni fognak nektek kapcsolatba lépni velem, ha épp nem vagyok itt. Ha igazat mondtok és jól érzem, hogy nagyon jóban voltam veletek is.

-Jól gondolod.-ölelte meg Dylen-Olyan voltál és vagy is nekem, mintha a kishúgom lennél.

A lány épp megszólalt volna, mikor a mellette lévő fa mögül Pan lépett ki.

-Jó. Elég volt. Rajtam a sor. Eleget vártam.-húzta majd ölelte magához a lányt.

A lány felnézett a fiúra, aki nem akarta elengedni. Pan óvatosan a lány arcára simított majd egy puszit nyomott a hajába. A vörös hajú felnézett majd szóra is nyitotta ajkait, de mire észbe kapott elkezdett eltűnni. A következő pillanatban pedig már fel is ébredt.

-Francos ébresztő...-vágta hozzá a párnáját az említett tárgyhoz, majd tenyereibe temette arcát.-Nem hiszem el..... csak álmodtam volna...?