(𝑯𝒊𝒔) 𝐋𝐨𝐬𝐭 𝐆𝐢𝐫𝐥

𝐾𝑒𝑧𝑑𝑒𝑡𝑒𝑘

Lily csendben ölelte magához térdeit a nevelő otthon ablakában. Ma ismeri meg új szüleit. Ismét... nem ez az első alkalom hogy valaki magához akarja venni. Viszont eddig mindenki vissza dugta az árvaház falai közé. Senkinek sem kellett egy bolond vagy őrült gyermek. Tudta hogy ismét ugyanaz fog történni. Ha szerencséje van legalább 1 hónapot a külvilágban tölthet. Ha nem, akkor viszont pár hét vagy nap múlva ismét a jól ismert szoba, régies falai között lesz. A jól ismert árvaházban. Az egész árvaház elég ókori stílusú. Ahogy a szobák is.

-Ismét érted jönnek.-szólalt meg egy jól ismert hang-Ezúttal vajon meddig maradsz náluk? Milyen emberek lehetnek?

A lány sóhajtott egyet majd a sötét alakra nézett. Az árnyat rajta kívül senki sem látta. Már maga is úgy érezte hogy megbolondult. Pedig nem. Egyszerűen csak egy olyan lényt teremtett ami csak őt szolgálja és védi. Persze.. nem csak védi. Eleinte nem is akart az aprócska lány mellett maradni. Szabadságra vágyott. És ennek érdekében akár az életét is hajlandó lett volna elvenni. Ám az árny végül nem ölte meg. Pedig akarta. Csak épp nem tudta. Nem tudta megölni azt aki teremtette, és idővel meg is szerette a lányt.

-Majd megtudjuk.-kelt fel a lány-Most pedig térj vissza.-nézett a hatalmas árnyra ami éppen csak elfért ülve a hatalmas szobában. Persze felvehetett volna egy kissebb formát de az több erőt igényelt volna. Így is a szoba méreteihez zsugorodott. A lény aprót bólintott, majd vissza párolgott a lány testébe. Démon létére mégis a lány testén belül, a lelkében bebörtönözve tudta vissza nyerni az erejét, vagy inkább gyűjteni azt.

A lány lépett egyet előre majd az ajtó felé indult. Ám a nevelő nő lépett be a hatalmas ajtón.

-Gyere picúr. Az új szüleid itt vannak, hogy elvigyenek.

-Megyek.-szólalt meg monoton és unott hangon a lány.

Fekete ruhácskájában lesétált a hosszú lépcsőn, majd az iroda felé indultak. A hatalmas ajtó mögött ott várta őket az iroda, ahol a Wood pár várakozott, egy idős nővel. A pár a kislányra nézett, majd Astena felkelt és a lányhoz sétált. Dimitry mosolyogva figyelte feleségét, tudta hogy gyermekük elvesztése után, feleségének nagyon fontos hogy gyermekük legyen.
Astena és Dimitry hamar befejezték a papírmunkát, majd új otthonába vitték a kislányt.

-Nocsak... milyen tágas és takaros ház. Ez már jobban néz ki mint az eddigi helyek.-szólalt meg az árny kihajolva a lány hátábol, majd elkezdett kimászni.

A lány csendben körbe nézett. A házat a modern és a barokk stílus jellemezte. Ahogy a szobájába vitték Lily kíváncsian nézett körbe. A szobáját is ugyanaz a stílus jellemezte. Viszont többnyire a fehér és a piros vagy vörös szín dominált. A lény pirosan izzó szemeivel kémlelte körbe a szobát, majd világító  íriszeit gazdájára szegezte. Az akkor talán 8-9 éves lány jól tudta hogy mint mindig a lény most is megpróbálja majd rávenni hogy kimondja a nevét. Bár is azt amit ő adott neki. Hisz ha kimondja a démon testet ölt, így hát erősebb is lenne. De nem állt szándékában. Hisz egyszer még mikor fiatalabb volt a lény rászette hízelgésével, hogy mondja ki a szót. Hisz mit árthat? Életekbe került. Az az egy szó, életekbe került.

A lény megölte a családot akiknél akkor volt. A szülőket, a többi gyereket... mindenkit. Csak őt hagyta életben. Nem mintha a lány sajnálta volna a dolgot. A gyerekek folyton piszkálták és a szülők terapeutához akarták küldeni. Így hát nem érzett sajnálatot értük. Viszont attól függetlenül nem akarta hogy a démon ismét elszabaduljon. Főleg nem úgy, hogy nincs rá szüksége.

-Kis gazdám..-szólalt meg a sötét árny.

A lány a lényre nézett, aki elmosolyodott, megvillantva fehér fogait.

-Nincs kedved játszani? Tudod hogy csak egy bűvös szót kell kimondanod.

-Nem. A fizikai valód nélkül is tudnánk játszani..-suttogott a lány.

-Ugyan. Labdázni talán de a bújócska más.

-Hallgass... ezúttal nem akarok vissza menni..

A démon meghajolt, majd a lány mögé lépett, és mint mindig elkezdte fésülni a haját, amit a lány csendben  hagytott is, leülve a hatalmas francia ágyra.

-Hé, démon...-motyogott halkan az orra alatt a lány.

-Igen?

-Milyen érzés... használni a hatalmad? Nehéz? Milyen érzés.... mikor.. repülsz?

-Nos.. kicsi gazdám.. ez bonyolult. De.. felemelő.. felszabadító. Amikor a levegő cirógatja az arcod, a magasban... leírhatatlan.-mosolyodott el a lény-Szeretnéd kipróbálni?

A lány mosolyogva bólintott egyet majd az ablak kinyílt. Az árny lebegni kezdett majd megfogva a lány kezét magával vitte ki, a naplemente színpompás égboltjára. A lény könnyedén tartotta a lány törékeny testét, aki valahogy egyre rosszabbul volt ahogy kint repkedtek. A lény megállt az egyik fa felett majd törökülésbe helyezkedve az ölébe fektette a lányt, majd aggodalmasan kezdte figyelni. Az évek alatt Lily a legjobb barátjává vált, egyben ugyan úgy az egyetlen gazdája is volt akit meg kellett védenie. Mint az alkotóját és gazdáját. Nem tudott ellenszegülni a parancsoknak és mégis aggódva figyelte a lányt. Tudta hogy már egy ideje gyengélkedik. De fogalma sem volt mi miatt.

Pár perc múlva a lány szemei kipattantak. A lény megkönnyebbült. Megsimította a lány haját aki a sötét lényre emelte csillogó íriszeit.

-Mi történt..?-szólalt meg a lány.

-Rosszul lettél.. mondd el mi a baj.-kérlelte a lény.

-Mostanában nem vagyok jól.. de... ugye nem láttak meg minket?

-Dehogy. Nem láthatnak minket. Mivel egyrészt azok látnak akik hisznek a varázslatban és akikben ott rejlik. Itt... nincs varázslat és nem hisznek benne. Mindd mesének tartják. És bolondoknak azokat akik mégis hisznek benne.-sóhajtott a lény.

A lány ismét lehunyta szemeit. Majd a lénynek eszébe jutott valami. Egy tóhoz vitte a lányt majd bele engedte. A lány élénk haja hullámzott a víz alatt. Bőre az eddiginél is világosabb lett még ajkai jobban kipirultak. A lény sosem értette miért a víz gyógyítja meg a lányt, hogy milyen hatással is lehet rá. De minden gondolata ellenére inkább csak tette amit kellett, és amit helyesnek gondolt. Egy megmagyarázhatatlan kapcsolat volt köztük. Amit maga sem értett, de nem is kérdőjelezett meg, hisz mióta csak létrejött óvja a lányt.

Ahogy a víz feldobta a felszínre a lányt, a lény óvatosan karjaiba vette majd vissza vitte újdonsült otthonába. A szobához tartozó fürdőbe vitte majd engedett a kádba annyi vizet hogy épp csak el lehessen merülni benne majd bele ültette az ébredező lányt. Úgy gondolta, hogy egy a tóénál melegebb vízben jobb lesz neki, miután az kidobta. Nehogy kihüljön a lány.