~Égből hullott Manna~ ft.-Dylan O'Brien

~Part3~

"A nagy sürgés forgásban nem is gondolkoztam el azon, hogy vajon ki lehet az az M.J. De amennyire már szórakozni akartunk nem is nagyon érdekelt minket."

Gyorsan feldobtuk magunkra a sminket, enyém feketéből, Steph-é rózsaszínből ált. Fél óra készülődés után elindultunk a helyszínre, kintről nem volt valami szép az épület, viszont amikor beléptünk elállt a lélegzetünk. Ez valami csodálatos, olyan színekből állt, amilyeneket még nem láttam életem során. Nem a szokásos lift volt a középpontban, hanem egy óriási csigalépcső.
•Persze, más nem is lehetne. Mire felérünk leélem a fél életem.-mormogtam magamba.
Hát igen, hosszú séta után felértünk. Bekopogtunk, kinyitották az ajtót és hát persze, hogy nem volt nálunk a belépőkártya. Tehát az értelmes ember inkább hazamenne. Nem, ez hogy is fordulhatna meg a fejünkbe, Steph elkezdett vitatkozni. Nem ment sokra csak annyira, hogy kijött a nagy ^góré^. Vagy várj. Ez a nagy górénak nevezett pali New York egyik leghíresebb divattervezője Marc Jacobs. A mai napon annyi minden történt, hogy már nem is csodálkozok ezen. Na de azért valljuk be ötven akárhány éves létére elég helyes. Azért az ágyamból nem kergetném ki. Na jó ezt be kéne fejeznem de most rögtön. A sok gondolkodásba el is felejtettem, hogy még mindig itt áll előttem és azóta meg se szólaltam.
•Üdvözlöm a hölgyeket a klubbomban. Fáradjanak be a v.i.p. részlegre, mindjárt megyek én is.
•Na jó Liah ez meg mi a fészkes fene volt? Honnan ismer minket?-kérdezte az unokatestvérem.
•Fogalmam sincs, szerintem az ügynökségem szólhatott neki, vagy nem tudom.
Nagyon gazdagos volt a hely, óriási csillárok lógtak le a mennyezetről, nem is olyan klubb, hanem inkább kastélynak néz ki belülről. A mi részlegünktől ráláttunk az emberekre akik vagy részegre itták magukat vagy táncoltak. Szuper volt a hangulat. Elkezdtem kortyolgatni a rendelt koktélomat, amikor majdnem szívrohamot kaptam a vállamat megfogó kéztől.
•Óhh bocsánat, nem akartam megijeszteni.-szólt Marc.
•Nagyon csodálom a munkáját és el is beszélgetnék róla, viszont várok valakire, hogy előbukkanjon. A monogramja M.J..
Na igen, ebben a pillanatban leesett.
•Várjunk csak. A.. ez.. a..
•Igen, remélem nem bánja.
•Nem, dehogy, mondjuk életembe nem gondoltam volna, hogy az egyik leghíresebb ember hív el iszogatni. /hát igen, megválogathattam volna a szavaimat/
•Azért ne túlozzunk.-nevetett.
Elkezdtünk beszélgetni ruhákról, tervekről. Megkért, hogy az ő általa tervezett ruhákat hordjam a nagy eseményen. Na és mind addig emlékszek ameddig el nem nyomott a sok alkohol. Valahogyan hazakeveredtem, de csak foszlányokra emlékszem. A telefonomba viszont megláttam, hogy mennyi kép került ki a Twitter-re, ahol táncolunk és vihogunk. Erről szóltak a bejegyzések:
" A híres New York-i divattervező vajon kavarhat az egyik magyar modellel? "
Vagy
" Itt a bizonyíték arra, hogy a távolság nem számít. "
Vagy éppen csak ezzel a címmel szerepeltünk:
" Marc kollekciói szépek, na de ez a páros😍! IMÁDOM "
Mondanom se kell, csak úgy bámultam. A kedvencem az, hogy én lemaradtam a történtekről és full nem emlékszek semmire. Voltak szép és jó kommentek, sőt majdnem, hogy csak az volt. De persze nem maradhatnak el az utálók sem. Egy csomó híresség is írt és újra posztolta. Remélem nem lesz ez akkora felhajtás. Aha, így igaz, csak reméltem, hát nem jött össze. Lementem nutellát venni, mert imádjuk, egy hét alatt elfogy nálunk egy nagyobb kiszerelés. Inkább... le akartam menni. 3 paparazzi futott utánam, igen utánam. Kérdezgettek a szerelmi életemről, hiába mondtam, hogy nincs kapcsolatom nem hitték el. Tipikus. Jobb döntésnek tartottam, hogy forduljak vissza, ezért így is tettem. Fent elmeséltem a helyzetet, hogy nem tudok boltba menni. Az édes kis uncsitesóm persze, hogy kinevetett de amikor már egy hétig ez volt, már nem tartotta annyira viccesnek.
Aztán egy kis idő múlva megakadt egy kommenten a szemem...