ELRABOLVA

A pince mélyén

Bár tavasszal jobbára minden reggel a madár csicsergéssel és az ablakon át beszűrődő napfénnyel indul, a mai nap komorabban kezdődött, mintha csupán az időjárás is tudta volna, mi folyik a nyári lak ajtaja mögött. Nem volt hatalmas vihar, túlzás volna mondani, de olykor-olykor megdördült az ég, s az eső, mintha dézsából öntötték volna. Hangosan kopogott a tetőn, ablakon, bizony, jól elnyomta volna egy rémülten ébredő lány segélykiáltásait. Na nem mintha, az erdő közepén bárki is meghallhatta volna akár szél csendben is.
Stormie magához lassan térve, elsőként arra a következtetésre jutott, hogy az a póz, amiben most van, kényelmetlen, mert bizonyosan órák óta ugyanabban van, azért érzi zsibbadtnak végtagjait. Nagyon mélyen aludhatott, ha még csak mozgolódni sem mozgolódott. Pedig nem rémlik, hogy beteg lett volna előző nap. Ám, ahogy egyik oldaláról a másikra fordult, különös lánc zörgésre lett figyelmes az ágy rácsai közt végig húzódva, s csuklóján valami szíj szerűséget. Na már most, Stormie sose aludna ékszerekkel magán, pláne nem ilyen kényelmetlenekkel. És bár már a láncok csörömpölése sem stimmelt, azt is biztos, hogy az ő ágyának, nincsen rácsos háttámlája, mivel fából van a keret. A lassú tisztán látás végett, pedig ki is nyitogatta szemeit, amely által bizonyosságot nyert, hogy bizony nagyon nem otthon van. Az idegen környezetet megvizslatva, gyorsan csuklóira kapta tekintetét, amiken, ha nem is feszült a szíj, egy-egy kis zárral fogva tartotta. Nem emlékezett rá, hogy vannak ennyire elborult ellenségei, bár exéből kinézte volna, valahogy úgy érezte, nem ő a ludas. Már pedig egy idegen miért rabolná el mindenféle indok nélkül? Ha pénzes családja volna, érthető lenne. Ha szülei befolyásosak lennének, akkor is. De ő csak egy egyedülálló, fiatal lány, aki jelenleg azt sem tudja miféle célokat tűzzön ki maga elé, ami által értelmet nyerhetne élete. Barátnőjén és esetleg Finnen kívül, aligha érdekelne bárkit is eltűnése. Egy pillanat...
Ahogyan eszébe jutott a vén kandúr, bevillant neki, hogy egy kocsiból akarta kiszedni tegnap. Egy idegen kocsijából, aki aztán...
Az indok tovább is rejtély volt a számára, de annak kockázata, hogy ki tudja miféle őrültséget akar vele művelni, már nagyobb volt. Talán meg is öli... Eme gondolatra pedig hamar könnyek gyűltek szemébe. Oké, hogy eddig elég céltalan élete volt, bűntudata is van miatta, de azért nem kellene egyből elvenni tőle a lehetőséget, hogy találjon valamit, ami által álmai születhetnek. Példának okáért, most a túlélést tekintve. És akkor ezt még fel is kellene dolgoznia, amit vagy egy őt nem ismerő idegennek mond el, aki csak a sablonokat fogja szajkózni, vagy a barátnőjének, aki ugyan együtt érzően sír majd vele, de végtére is mindketten tudni fogják, hogy sosem értheti majd meg, min is ment keresztül Stormie. Na, de kissé előre haladtunk, és lássuk be, naiv gondolat, hogy mindenféleképp túlélje ezt az egészet.
Nézelődni kezdett, felmérni a terepet, mert elsőre ez sem rossz dolog. Bár a kezei hosszú láncra vannak kötve, melyek valószínűleg az ágytól túlságosan távolra nem engedik, ha esetleg valamiként ki tudnak szabadulni, tudnia kell majd kezdenie valamit a környezetével is. Bár itt-ott érez némi női parfümöt, és a bútorok is csalókák, de a szagok és a kissé alacsony hőmérséklet arra utal, hogy egy pincébe van, melynek falai valószínűleg fából vannak. Tehát egy lehetséges, hogy egy faház lakójává vált. Ennek felismerése - még ha bizonytalan is - kissé felvillanyozza, arra ösztönözvén, hogy vizsgálódjon még. Ám a tudat, hogy faházakat akárhová nem építenek, nos... már kevésbé jó dolog, menekülési lehetőségeit tekintve.
Az ablakon rács, és különben sem túl nagy, bár, ha ki is férne rajta, az ágy fölött, jóval magasabban van. Kihívások tömkelege, de úgy érzi nincs minden veszve. Mindig van valami kiút minden honnan. Legalábbis a filmekben...
Számára a fésülködő asztal azt jelenthette, hogy az el rablója tervezi elengedni a láncokról, de legalábbis lazábbra venni azokat, ha csak nem díszként pihen ott a bútor. De ha már itt tartunk... mosdónak nyoma sincs a kis pincében. De akkor hogy fogja használni, ha esetleg pisilnie kell? Vagy még rosszabb... Arra gondol, jó volna ismernie azt, aki idehozta, mert talán egy kis beszélgetés alapján rájöhetnek, egyrészt ide hozatalának okaira, s céljaira, plusz arra, mik azok amik számára tiltottak. Ha nincs wc, jelentheti azt is, hogy nem tervez vele hosszútávra. Ami baj. Eléggé nagy baj.
Még csupán a terep szemle elején tartott, mikor nyikorgó falépcsőkön haladó, vaskos talpú cipő lépteket hallott az ajtó irányából. Nem volt benne biztos, hogy a jól öltözött fickó lesz az, mint inkább Bőrpofa a horror filmből. Csak ekkor esett le neki, mennyire is fél attól, hogy valami borult elméjű, szadista, szociopata kezébe került, aki igazából csak addig tervez vele, míg bírja szusszal a kínzásokat. Szíve szaporábban vert, ahogy közeledtek a léptek, s úgy érezte megfullad, s elájul, mikor levegőjét visszafojtva, könnyes szemekkel figyelte a kilincset, ahogy a léptek elnémultak, s hangos kulcszörgésre lett figyelmes. A kulcsot lassan elfordították és a zár kattant egyet. Stormie reszketett a félelemtől, kezeit ökölbe szorította.
Aztán kinyílt az ajtó.