Szerelmi csalódásra bölcsesség.

2/2 Folytatás.2/2

-De..ő erről nem tudott..

-De hisz hogyan?Nem vele voltál a legboldogabb?

-De.-mosolygott.-De ő erről nem tudott..kiskorom óta, úgy nevelkedtem, hogy mindig álarcot viseltem, az érzelmeim sose mutattam ki, csak otthon adtam ki őket..

-Hogyan..?

-A legrosszabb módokon, ahogy csak tudtam.Sokan tudták, hogy mit érzek iránta, próbáltak segíteni álom képekkel, s fájó hamis hittel, s mikor eljött az ídő, s megtudta..ezért fájt a legjobban az elutasítása.

-Hány éves volt?

-26

-Ohh.., s te?

Újra elmosolyodott egy percre, s Leyla szemébe nézett.

-Na neee,ne máááár.-Mondta vicces hangon, nevetve, s megdöbbenve.

-Deee-válaszolta elpirulva s nevetve.-Debizony, sajna igen, sokkal idősebb volt nálam, bár ez alig látszott meg rajta..én abban az évben töltöttem a 16. életévem.

-Na, s mi volt tovább?

Evelin elszomorodott, a mosoly eltűnt arcáról s komolyra váltott.

-Semmi, gyereknek nézett, egy olyannak aki még nem elég érett ilyen érzelmekhez..

-Fájt?

-Ohh, rettenetesen.-Nevette elmagát, majd elhúzta a száját, s kifelé kezdett nézni. Épp esett az eső amit mindketten imádtak, s pont illett a beszélgetés témájához is.

Leyla átérezte fájdalmát, teljesen..szinte érezte, ahogy az ő szíve is megszakad, ahogy elképzelte a jelenetet.

-De hisz..hogy lehet valaki..ilyen..ilyen..

-Hideg szívű?Gonosz?Barom?-kérdezte Evelin nevetve.-Sehogy. Nem ismert engem túl közelről, hogy tudja, nem hülyéskedek, s amit érzek az komoly..de a barátaim tudták, épp ezért féltek békénhagyni, féltek, hogy visszaesek, vagy teszek magammal valamit, ugyanis nálam ritka volt az ilyen erős érzelem..ritka, de erős.. hatalmasan erős, s hosszútávú.

-S miért mesélted ezt el..?

-Mert félek..nem akarom, hogy ilyen sorsra juss, hogy átérezd azt a szívszórító, s ölő fájdalmat, amit én akkor..mert tudom hogy ez lesz. Értsd meg, hogy jobb félni mint megijedni, ezek az érelmek majd..

-Neked elmúltak?Hmm?

-Nem ezt..

-Neked elmúltak?!

-...-Evelin nagyot sóhajtott.-Nem.. mainapig emlékszem minden percére, minden fájdalomra, de egyben boldogságra is, mit kaptam tőle. Amikor annyiszor naivan hittem, vagy mikor annyiszor annyit csalódtam..Mindenre..s nem is azt akarta mondani, csak nem hallgattál végig..

-Bocsáss meg.. csak az indulat beszélt belőlem..

-Tudom.Semmi baj.-mondta mosolyogva, majd folytatta végre.-Ezek az érzelmek..majd gyengülnek annyira, hogy megtanulhass élni velük! De el kell fogadnod ezt a csalódást..soha nem fogod elfelejteni, de el tudod fogadni, s el tudod ereszteni, el tudod engedni!Lehet nehéz lesz, s biztos hogy lesz olyan, mikor úgy fogod gondolni, hogy nem megy, de ne felejtsd szavaim! Menni fog! Higyj magadban! Ne add fel! Kezdj mással foglalkozni, törődni. Mondjuk beszélgess többet velem, vagy menj sétálni. Keress hobbit vagy új barátokat, s válts környezetet! Szabadulj meg mindentől ami rá emlékeztet egy időre, s lassan rájössz.. hogy van élet rajta kívül, s megérte küzdeni. Tudom, könnyen beszélek, könnyen hangzik, de hidd el, hogy működik, s nem is olyan nehéz, csak hit, s türelem kell.

-Köszönöm! Mindent!-mondta bekönnyezet szemekkel, mosolyogva, s megölelte Evelint.

-Semmiség, s tudd, mindig itt vagyok neked, mindig.-mosolyogta el magát Evelin is.

-Tudom.

-Nah, hogy lesz?-Kérdezte Evelin, nagyon érdekelte, hogy dönt Leyla.

-Igazad van..nincs értelme, inkább hagyom s nem zargatom..

-Jó döntés! S tudom hogy nehéz lesz, de higyj magadban..mint ahogy én is hiszek benned.

Mindketten nagyon örültek, s jól érezték magukat. Leyla nem akarta hogy ez véget érjen, de muszáj volt mennie, s Evelin ezt nagyon jól tudta.

-Na gyerünk, indulj, hiszem, még sok dolgod van.

-Igen, ez igaz.. köszönöm..

-Semmiség, bármikor

-Hiányozni fogsz..

-Majd még úgy is találkozunk.-nevette el magát de szemei könnyeztek már neki is.

Leyla lecsukta szemét, majd már a konyhában volt mikor kinyitotta. Előtte a telefonja volt, megnyitva a chattel messengeren. De nem tétovázva kilépett,telefonját letette az asztalra, szobájába ment, s egy estét szervezett csak magának. Könyv, zene, étel, egy jó meleg fürdő is benne volt a tervben, s végül, ez az este csak az övé volt. Meghallgatta Evelin tanácsát, s úgy tűnt, igaza volt.