Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ez kész őrület! Ahelyett, hogy a kanapémon kortyolnám az alkoholt, leültem egy kislány mellé, akit alig ismerek. A kisugárzása és az angyali mosolya miatt nem volt szívem magára hagyni. Alapjáraton nem szeretem a gyerekeket a cégen belül, viszont Katherine kislánya teljesen más volt. Miközben mellettem ült, jobban szemügyre vettem.- Szinte fekete haja aranyos hullámokban omlott a vállára. Tökéletes, üvegszerű arca és gyönyörű kék szeme volt. A szeme kékje az óceánra emlékeztetett. Miközben írt, szabad kezével az állát piszkálta, ezért felvontam a szemöldökömet. Én is mindig ezt csinálom.
Úgy gondoltam, hogy előveszem a telefonomat és felmegyek az internetre. Minden bizonnyal hosszúra nyúlt, hiszen amikor legközelebb feleszméltem, a kislány már felém pillantott. - Már vagy fél órája nyomkodod a telefonod! - fehér vigyorra húzta a vékony ajkát. Az arcán halvány pír volt jelen, ehhez társult a boldogságtól csillogó tekintete. Ez volt az első alkalom, hogy jobban megismerhetem őt, ezért úgy döntöttem, nem szalasztom ez az alkalmat. A telefonomat letettem az asztalra, de amikor megtettem, ő hirtelen a kezébe vette.
- Te meg mit csinálsz? Szabad ilyet? - felé akartam nyúlni, de ő játékosan elhúzta a kezét.
- Csak megnéztem. Nagyon szép telefonod van - helyezte vissza, majd lábát felhúzta a bársony kanapéra és átölelte azt. - Játék is van rajta?
- Minek nekem a játék? - mosolyogtam. Ő csak tovább nevetett. - Vicces lány vagy, hallod-e? Kíváncsi lennék kitől örökölted. Anyádtól szerintem nem - suttogtam magam elé, hiszen nyilvánosan nem akartam kritizálni Katherine természetét.
- Szerintem az apukámtól! Bár vele még egyszer sem találkoztam - a haját kezdte el piszkálni, miközben az arcát fürkésztem. Szóval egyedül neveli a kislányt. Még egy információ amit tudok róla.
- Egyszer sem? Az meg, hogy lehetséges?
Emlékeztetnem kell magam arra, hogy ne üssem bele olyan dolgokba az orromat, amihez nincs közöm. Amikor a kislány a szemembe nézett, azonnal meg gondoltam magam, de ő csak játékosan válaszolt. - Úgy, hogy anya a születésem óta egyedül van! Ő a világ legjobb anyukája. Mindig mindent megtesz értem! Az osztályban van egy lány, aki sokat piszkál engem. Tudod, hogy mit csinált az anyukám?
- Őt ismerve...nem sok jóra számítok - még magam is meglepődtem, hogy mennyire jól éreztem magam. Lopva láttam, hogy a recepciós is mosolyog azon, hogy jó a kedvem. Furcsa, de a kislány kisugárzása és személyisége miatt észre sem vettem az idő változását. A helyszín tökéletes volt, a kanapé pedig kényelmes. Nyugodt szívvel dőltem hátra és nevetve hallgattam amit a lány mesél. - Azt mondtad, hogy tojással?
- Igen, hihi! Látnod kellett volna - teljesen felém fordult, megtámasztotta kezét a fejtámlán és piros arccal eltakarta a szemét. - Utána az anyukám úgy jött vissza az autóhoz, hogy tojás volt a hajában!
- Nagyszerű anyukád van. Ugye tudod?
- Tudom, csak... - hirtelen lesütötte a szemét, így a fejét előre biccentette. Sötét haja enyhén takarta fél arcát, ezért lassan felé nyúltam. Mosolyogtam, amikor kicsi füle mögé tűrtem a tincseit. - Néha úgy érzem, hogy magányos - sóhajtotta aranyosan.
