amnesia || jikook

4.

–Veszünk neked valami szexi göncöt.–Tae-eul kijelentése meglepett, főleg, hogy egészen eddig csak csendben vezetett, s hozzám sem szólt. Nagy szemekkel pislogtam rá, majdnem pofán is röhögtem, de tudtam, hogy sajnos komolyan gondolja amit mondott.

–Minek?–Rántottam vállat, s érezni lehetett hangomon, hogy nem igazán van ínyemre ez az ötlete, bár mindketten tudjuk, hogy ez mellékes.

–Hogy újra felkeltsd Jungkook figyelmét, hátha hamarabb rád veti magát.

–Jézusom, nem..Nem akarom ezt. Túl gyors lenne, nem csak nekem, neki is. Majd szépen lassan rendbe jön, és akkor újra lesz rá alkalom, egyébként meg ezzel te ne törődj!–Fújtam fel arcomat mint egy gyerek, persze csak kilettem nevetve. S mind ennek mi lett a vége? Tényleg minél szexibb göncöket kezdett el össze válogatni nekem.–Tudtommal neked jöttünk vásárolni, én nem fogok fizetni. Főleg nem ezekért.–Néztem a kezemben lévő rongyokra, míg ő legyintett egyet, s tovább nézelődött.

–Kifizetem én neked, de néhányat mindenképpen el kell vigyél, nem fogadok el nemleges választ, sőt. Ahh..Ezt mindenképpen fel kell próbáld.–Emelt le egy szűk bőr nadrágot, míg én szörnyűlködve néztem az.

Az alacsony barna még nézett nekem pár ruhát, szerencsére volt közte néhány normális darab is, majd végre neki is kutattunk pár cuccot. Viszont én nem úsztam meg, sőt, mindenképpen fel kellett vegyek minden kiválasztott szettet, ráadásul nekem kellett először menni, nehogy vissza tegyem őket, míg ő próbál. Pedig esküszöm tervben volt, szerintem bele lát a fejembe.

Az első szett tartalma egy térdénél szaggatott nadrág volt, felső pedig valami átlátszó ing. Mondanom sem kell, az inget azonnal a kezébe nyomtam, hogy vigye vissza oda, ahonnan szedte. Húzta a száját érte, de hát nem tudott mit kezdeni vele. Ha nekem nem tetszik úgy sem fogom megvenni azért, hogy utána a szekrényben porosodjon és szó szerint felesleges pénzkidobás legyen. A fekete farmer viszont nekem is be jött, azt meghagytam.

Második szett valami borzalmas volt, a nadrág alsó része egyáltalán nem volt szűk, csak a lábszáram közepéig, onnantól kezdve bő volt. Ehhez szintén egy inget választott, de volt benne annyi flitter, hogy azt hittem mentem össze hányom magam. Meg sem mutattam a rám váró lánynak, azonnal levettem őket és adtam oda neki, hogy vigye tőlem messzire, vagy pedig komoly bajok lesznek. Az eszem megáll, hogy néha miket rám nem adna. Konkrétan ezeknél egy zsákot is hamarabb felvennék.

A harmadik szett egészen tűrhető volt, egy szűk fekete farmer, valamint egy hosszabb fazonú, lila csíkos pulcsi. Meglepődtem, de tetszett az összeállítás, egyáltalán nem volt vele semmi problémám. Oda is adtam Tae-eulnak, hogy tegye félre, ezt is haza viszem.

A negyedikkel kapcsolatban már vegyes érzéseim voltak, a felső egy ing volt, ami sárga és fekete kockás volt. A nadrág egy sima fehér színű anyag volt, de az egyáltalán nem tetszett, így maradt a felső.

Az ötödik és egyben utolsó szett valami ultra gáz volt, fekete bőr nadrág és egy fehér póló. Úgy néztem ki mint egy tini srác, aki valami buliba készül. Nekem egyáltalán nem tetszett, főleg nem magamon, úgyhogy azonnal vissza is adtam a lánynak, aki persze vitatkozott velem egy sort, hiszen neki meg teljesen elnyerte a tetszését. Nem is értem, ez életem eddigi legrosszabb próba szettje volt. Itt hála égnek abba is maradt a ruha próba, legalábbis az én részemről. Most jött a lány.

Tae-eul csinos darabokat választott magának, legfőképpen ruhákat, s volt egy-két darab ami engem már csak ránézésre is megvett. A lánynak amúgy is szép alakja van, dereka keskeny, míg csípője inkább széles, hasa pedig lapos. Feneke is van, úgyhogy minden nadrág jól áll neki, bár sokat dolgozott azért, hogy így nézzen ki. Duci lányka volt, igazán édes pufi arccal, őt viszont ez zavarta, s eljárt edzeni. Az addig aranyos és cuki énje hirtelen tűnt el, inkább lett magabiztos és gyönyörű.

A ruhák amiket választott egytől egyig mind gyönyörű volt, és illettek is hozzá. A kedvencem egy eper mintás, spagetti pántos darab volt, ami max a combja közepéig ért, mellnél pedig szépen takart mindent. Nagyon aranyos volt benne, mégis csinos. Választott pár nadrágot is, legfőképp bő darabokat, valamint azokhoz néhány haspólót, amikkel igazán feldobta őket. Azt mondhatom, hogy a lány szekrénye csodálatos darabokkal lesz újra töltve, bár azért itt is volt egy-két darab amire mindketten szánkat húztuk. Hát igen, ezért kell próbálni. Nem minden néz ki jól az emberen, ami kézben jól néz ki.

Miután fizettünk meghívtam a lányt enni is, hiszen már bőven elmúlt ebéd idő, mi pedig nem sokat ettünk a reggelin kívül. Korgott is a gyomrom rendesen, de hallottam, hogy néha a lánynak is.

–Jungkook hogy van?–Nézett rám érdeklődve, míg én szusszantottam egyet.

–Egyébként azt mondanám, hogy jól, ha nem ismerném, de néha látom hogy erőlködik azon, hogy emlékezzen bármire is. Sokat nézegeti a közös albumunkat és a telefonja galériáját, de eddig semmi.–Ráztam meg fejem csalódottan.–Szokott kérdezősködni néha, mutat egy képet, és elmesélem a háttér történetét, de így sem rémlik neki semmi. Kissé szomorú vagyok miatta, de nem mutatom ki előtte, legalábbis igyekszem.

–Egyem is meg.–Biggyesztette le ajkait, majd egy szomorú mosollyal vállamra simított.–Biztosan szörnyen élitek meg ezt most mindketten, de ameddig ott vagytok egymásnak nincsen semmi baj. Ő próbálkozik, te pedig segítesz neki, hamar vissza áll minden a régi kerékvágásba. Ne aggódj szívem!–Mosolygott rám biztatóan, én pedig viszonoztam gesztusát.

–Remélem..Egyébként megint rá jött az Ázsia mentes étkezés, úgyhogy hazafelé menet beugorhatnánk egy külföldi étterembe. Vinnék neki valamit.–Ráztam a fejem.

–Megint?–Nevetett fel a lány.–Anyám! Kitartás!

••••

–Megjöttem!–Kiáltottam el magam, Jungkook pedig elő is dugta orrát, és mosolyogva fogadott, még ölelést is kaptam.–Hoztam neked egy kis olasz pizzát, meg amerikai palacsintát. Vettem hozzá szirupot is, meg egy kis epret, hogy fel tudd dobni.–Mosolyogtam rá.

–Imádlak!–Nyomta össze két oldalt az arcom, így csücsörítettem mint egy kacsa. Kaptam egy puszit, majd már spurizott is enni. Olyan csillogó szemekkel ette az ételt, hogy az már nekem esett jól. Na ezért...Ezért érte meg anno is annyit gürcölni az étellel. Imádtam látni ahogyan örül nekik, és hogy milyen jóízűen eszi meg a kosztot. Talán hosszú időszak lesz, de megéri ha láthatom így.

2022.04.01.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💜

Hibákért elnézést!🥺