Üdv! Máris bemutatkoznék a nevem Kamado Hiroko avagy a halál pillér. Vajon felmerülhet, hogy hogyan lettem az. Hát akkor elmesélem nektek, de kezdjük a legelején.
Igazán különleges családba születtem. Az anyám varrónő míg apám egy hadtestnél dolgozott. Apám miattam és az egészségi állapota miatt lekellett szerelnie, de ezt egy cseppet sem bánta meg. A szüleim közül csak apa szeretett, anyának mondhatni púp voltam a hátán így elhagyott minket. Annyit lehet tudni rólam, hogy apám sötét vörös szemét, anyám világoskék haját örököltem. Körülbelül hét éves lehettem, mikor apa elkezdte tanítani nekem a katana használatát. Mellette tanultam más harcművészetett is és megtanultam sütni, főzni, varrni. Azóta keményen edzek és segítek a ház körül, hogy megmaradjak ebben a világban. Apám szerint nagyon jó felnőtt lesz belőlem, főleg ahogyan hozzáállok a dolgokhoz és igyekszem elérni a céljaimat. Hét és fél éves lehettem mikor először támadt rám egy démon. Hála istennek túl éltem, de a segítség kicsit későn jött, mert a bal szememre teljesen megvakultam. Apám magát hibáztatta amiért egy órára egyedül hagyott, de mondtam neki, hogy legalább életben maradtam és nem ott vagyok fent a mennyben. Nagy nehezen megtanultam fél szemmel látni a világot, de hiányzik a másik felemről a világ színei. Az évek elég gyorsan teltek lassan 15 éves vagyok és most készülök a végső kiválasztásra, hogy démon vadász lehessen belőlem. Mindent beleadtam, hogy minél jobb legyek meg, hogy ne érjen meglepetés, ha találkozok egy démonnal. Edzés után neki láttam ebédet készíteni ugyanis a ház körüli munkáknak nagyrészét megcsináltam. Mire a ház ura haza ér finom ebéd és tiszta ház fogja fogadni.
Anyáról évek óta nem hallottunk szinte teljesen megfeletkeztünk róla. Ilyen gyorsan még sose teltek az évek. Vajon mi lehet az oka? Talán a szigetünk lassan lehagyja a nyugati országokat a fejlődéssel. Tavaly előtt meglátogattuk az unokatestvéreimet akik szintén nagyon sok változáson mentek keresztül. A legidősebb fiú Tanjiro átvette apja munkáját ugyanis évekkel ezelőtt meghalt, mert nagyon beteg volt már. Szegény nénjém egyedül neveli a 6 gyereket, de Tanjiro és Nezuko besegítenek neki a kicsiknél. Mivel én egyke vagyok így kicsit magányosnak érzem magam itthon. Aztán hirtelen rájöttem, hogy még fát kellene vágni estére, szóval rohantam ki egyből. Úgy sötétedés előtt sikerült annyi fát vágni, hogy kibírja egy hétig. Megmostam a kezem és raktam fel vizet teának mikor egy kéz érintette meg a vállam. Hátra fordultam, édesapám nyakába ugrottam és jó szorosan megöleltem őt.
Naoto: Ennyire hiányoztam volna??
Hiroko: Igen apa! Nekem mindig hiányzol akárhányszor elmész
Naoto: Nyugi már itthon vagyok
Hiroko: Oh, forr a tea víz. Megyek megcsinálom a teát
Naoto: Rendben! Látom meg is terítettél már és a kaja is ott van
Hiroko: Igen! Nyugodtan ülj asztalhoz mindjárt megyek
Naoto: Rendben csak megyek megmosom a kezem *elmegy a fürdőbe*
Hiroko: *a kész teát önti a poharakba utána helyet foglal*
Naoto: *visszajön és helyet foglal*
Hiroko & Naoto: Itadakimasu! *neki látnak az ebédnek*
Naoto: Mi jót csináltál amíg távol voltam?
Hiroko: Edzettem, ház körüli munkákat csináltam, kicsit rajzoltam és kb ennyi
Naoto: Na ennek örülök. Legalább elfoglaltad magad. Az edzés hogy megy?
Hiroko: Még kell gyakorolni, de jól
Naoto: Az a lényeg. Az én lányom vagy látszik is
Hiroko: *mosolyog*
*Miután abbahagyták az evést*
Naoto: Majd én elmosogatok te csak nyugodtan menj ki kicsit pihenni*
Hiroko: Oké! *rohan ki*
Naoto: *mosolyog és neki lát a mosogatásnak*
Hiroko: *kint nézi a csillagokat
/Pár órával később/
Már nagyon sötét volt mikor betértem a házba és egyből fürdeni mentem. Apám a szobájában olvasott még azt sem hallottam meg, hogy én a fürdőbe indultam. Miután végeztem a konyhába vettem az irányt és csináltam a vacsorát. Észre se vettem apámat aki az ajtóban állt és figyelt engem. Mikor megfordultam akkor láttam meg őt ami miatt kissé meg is ijedtem.
Hiroko: Apa! Ne ijesztegess!
Naoto: Bocsáss meg! Már meg is fürödtél?
Hiroko: Igen már a vacsorát készítek
Naoto: Rendben! Megyek én is megfürdök
Hiroko: Okés!
Miután megvacsoráztunk elmentünk fogat mosni utána pedig aludni. Másnap kora reggel készültem a végső kiválasztásra menni. Mielőtt elmentem volna elbúcsúztam az édesapámtól aki boldog születésnapot kívánt aztán elindultam az utamra. Egy lilaakácfákkal teli ösvényen kellett keresztül mennem, hogy odaérjek. Mikor odaértem rengetegen voltak szinte meg se tudtam számolni mennyien vannak. Két lány jelent meg akik elmondták a feladatot aztán mi vadászok szana szét mentünk. Hirtelen támadni kezdtek a démonok amiket pár kard suhintással meg is öltem. Volt egy nagyobb démon is, de azzal kicsit vacakoltam mire meghalt. Túl éltem egy teljes éjszakát az erdőben. Mikor visszamentem a két lányhoz ott csak egy személy állt. Két lány élte túl a tegnapi csatákat. A gratuláció után kiválasztottuk azt az ércet, amiből a kardunk lesz utána hazamentünk. Nagyon fáradt vagyok, mindenem fájt már örültem mikor megláttam a házunkat. Mikor kinyitottam az ajtót lesokkoltam. Egy démon volt a házban és ráadásul apámból lakmározott. A démon megakart támadni csakhogy végeztem vele. Apámat a ház mellé temettem és imádkoztam. Azóta érzek undort a démonok iránt és innentől változik meg minden amit csak eltudtam képzelni.
Folytatás..
YOU ARE READING
𝐴 𝐻𝑎𝑙𝑎́𝑙 𝑃𝑖𝑙𝑙𝑒́𝑟 (KNY ff)✅
FanfictionAz élet könyörtelen és fájdalmas. Miért kell szenvednünk annyit, ha elveszítünk valakit főleg ha az egy családtag? Mindenki számára a család első akiket óvni kell mindentől, de ez nem mindig lehetséges. Kamado Hiroko mindössze 15 éves volt mikor az...
