𝐴 𝐻𝑎𝑙𝑎́𝑙 𝑃𝑖𝑙𝑙𝑒́𝑟 (KNY ff)✅

9.rész

Másnap reggel van és jó hírekkel indult a napom. Nezuko átváltozása egyre jobban látszódott és még hozzáteszem, hogy már harcolhatok a többi démon vadásszal. Éppen mentem volna ki az ajtón mikor Shinobu megfogta a vállamat. Egyből hátrafordultam, de lejjebb kellett hajtanom a fejemet, mivel ő kisebb nálam.

Shinobu: Nee nee Hiroko-san! Jó reggelt!

Hiroko: Szia neked is Shinobu. Minden rendben?

Shinobu: Igen *mosolyog* Te jól vagy??

Hiroko: Persze csak már jó végre nem az ágyban feküdni és nézni a négy falat

Shinobu: Azt elhiszem. Látom már fel is öltöztél szóval megszeretnélek kérni, hogy gyere velem

Hiroko: Igen és miért?

Shinobu: El kell jönnöd a pillér találkozóra. Oyakata-sama szeretne beszélni veled

Hiroko: Rendben. Mikor kell mennünk?

Shinobu: Lassan indulhatunk is, ha szeretnénk időben odaérni

Hiroko: *bólint és elindul*

Shinobu: *követi*

     Shinobu szemszöge: Oyakata-sama üzent a varjával, hogy hozzam magammal Hiroko-t a találkozóra. Biztos van rá ok, de ez nem csak nekem fura, hanem a többieknek is. Lassan odaérünk, de láttam a lány arcán, hogy valami nem oké. Vajon mi lehet a baja? Mikor megláttam a többieket akkor egy nagy mosollyal léptem be a kertbe. Hiroko még mindig olyan és nem értem, hogy miért. Tomioka-san Obanai-val és Sanemi-vel beszélgetett, de mikor felénk nézett egyfajta undort láttam az arcán. Egyből elvette a tekintetét tőlünk. Ezt nem értem..lehet rám haragszik vagy *ránéz a lányra* Áh értem. Lehet köztük történt valami? Ez fura, na mindegy inkább megyek a nővéremhez. Mikor Oyakata-sama megjelent mindenki a helyén várta őt kivéve Hiroko-t. Ő külön állt tőlünk, de a tekintetét a földre szegezte. Kezdek aggódni érte..

*1 nappal ezelőtt*

     Giyuu szemszöge: Ma gondoltam meglátogatom Hiroko-t, de nem volt az ágyában. Megkérdeztem Aoi-t, hogy hol van és ő azt mondta, hogy az egyik faluba ment. Egyből odaindultam és mikor odaértem megláttam őt egy sráccal aki talán két évvel lehetett fiatalabb nálam és vele beszélgetett. Láttam, hogy Hiroko kezébe nyom valamit meg súg neki a fülébe. Nem tudom mit, de tudtam, hogy nem közénk való. Jól is sejtettem egy démon volt az. A lány egyből végzett is vele. Egy árulót mentettem meg és én is hiába vagyok az, de ez több a soknál! Jobb lesz, ha nem is beszélünk egymással inkább. Egyből rohant oda hozzám, de én próbáltam kerülni őt.

Hiroko: Giyuu kérlek megtudom magyarázni-

Giyuu: Inkább ne mondj semmit!

Hiroko: De..

Giyuu: Nem vagyok képes egy árulóval lenni egy közegben! *elmegy*

Hiroko: *megszeppen és az arca komorra vált* Értem..

*Jelen időben*

     Oyakata-sama először a pillérekhez beszélt. Addig csak néztem ki a fejemből úgy se rám tartozik a most hallottak. Hirtelen nagy csend lett, de én továbbra is a földet bámultam egészen addig amíg a nevemet nem mondták. Egyből felnéztem és Oyakata-sama elé álltam. Elég furcsa volt az arca meg a gyerekeinek. Lehet megéreztek vagy láttak valamit?

Oyakata-sama: Itt van amire kértelek?

Hiroko: Igen uram

Pillérek g: Mire kérte?