𝐴 𝐻𝑎𝑙𝑎́𝑙 𝑃𝑖𝑙𝑙𝑒́𝑟 (KNY ff)✅

20.rész

Obanai szemszöge: Mitsuri és én elindultunk megkeresni a többieket, de egy démonba futottunk bele, aki a Telő hold négy néven hallatta magát. Egy biwa volt a kezében aminek segítségével képes volt változtatni a kastély helyeit meg a démonokat teleportálni bárhova. Mitsuri jobb oldalról támadt rá, amíg én bal oldalt próbáltam megtámadni csakhogy nem sikerült. Kicsit megsebesített a lábamnál, de még képes voltam járni. A szerelem pillér mindent bele adott, hogy segítsen megölni a Telő hold négyet csakhogy halálos sérülést kapott Muzan-tól és ezzel neki befejeződött a küzdelem. Miközben őt figyeltem én is kaptam abból az ütésből. Nagy nehezen odamentem Mitsuri-hoz és magamhoz öleltem őt. A lány szemeiből patakként folyt a könny annyira félt, hogy megfog ahalni, de én mondtam neki, hogy nem lesz semmi baj Mitsuri meg elmondtam neki, hogy régóta tetszik nekem és ő is ugyan így van velem. Kicsit megnyugodott, de a szemeiből még mindig könnycseppek hullottak. A kakushi-k habár bekötötték a sebeinket, de még így is rengeteg vért veszítettünk. Még utoljára megcsókoltuk egymást aztán lassan a szerelem pillér örök álomra hajtotta a fejét és én követtem őt.

Mitsuri szemszöge: Nagyon erős ez a démon mégis hogyan fogjuk megölni? A többiek nincsenek sehol csak Obanai meg én vagyunk itt ebben a szobában. Pont támadni akartam mikor a démon hölgy megpengette a biwa-t ezáltal a szoba teljesen megváltozott. Ekkor már a plafonon álltam és onnan gyorsan el is mentem. A kígyó pillér megjelenítette Démonölő jelét, aminek segítségével erősebb és gyorsabb lett. Lehet nekem is ez kellene tennem elvégre megakarjuk ölni a démont és ez kicsit segít nekünk pilléreknek. Mikor megjelent a jel egyből mentem Obanai segítségére. Nakime megmutatta a szemét, amit idáig a frufrujával takart el évekig. Támadásaim kicsit megtudták sebesíteni, de nagyon hamar regenálódott és egy halálos sebet ejtett rajtam. A kígyó pillér több támadását kivédte kivéve egyet, ami neki is elég súlyos volt. Odajött hozzám és az ölébe vett engem én pedig sírva rá néztem. Nem szerettem volna meghalni, de éreztem a testemen, hogy lassan teljesen legyengülök. A kakushi-k próbáltak segíteni, de már késő volt. Mind a ketten már a mennyországban voltunk.

    Giyuu szemszöge: A varjú értesített Kyojuro-t, Tanjiro-t és engem arról, hogy Mitsuri és Obanai meghaltak a Felső telő hold négy által. Nagyon lesújtott a hír, de folytattuk a többiek keresését. A láng pillér előrébb ment és mikor nem figyeltünk a semmiből megjelent Akaza. Kyojuro egyből rátámadt aztán mi is követtük a példáját. A démon elég erős volt ahhoz, hogy a láng pillért a halálba taszítsa és ez pont most történt meg. Ekkor Tanjiro-ban valami elpattant és ennek következtében neki rontott a démonnak. Én minden támadásommal sebeztem, de nem tudtam egyet kivédeni. Akaza átszúrta az én kezemet, ami kín keservesen fájt, de folytattam a harcot. A fiatal démonvadász egy kard suhintással levágta a démon fejét. Azt hittük, hogy sikerült legyőzni, de nem így volt. Tanjiro mesélte mikor Hantengu-nak a fejét levágta ő is még élt. Talán ennyi erőm van még, hogy megtudjam mégegyszer sebezni, de nem kellett. Ameddig ő lassan elporladt magától addig szegény Tanjiro összeesett a fáradságtól. A sérüléseit gyorsan bekötöztem aztán magamat is elrendeztem.

    Akaza szemszöge: Mintha csak tegnap lett volna mikor Muzan megtalált engem talpig véresen a sok hulla között. Aznap elveszítettem az önuralmamat mikor is mindenkit elveszítettem akiket szerettem. Még mindig emlékszem arra, hogy emberként lopnom kellett gyógyszert amiért mindig kaptam a veréseket, de ezt mind az apám miatt tettem. Apám betegeskedett és szerettem volna, hogy meggyógyuljon csakhogy nem volt elég az a gyógyszer mennyiség, ami megmentette volna. Ezután megismerkedtem Koyuki-t, aki betegen és gyenge testtel született. Az apja Keizo magához vett tanítványaként és azt mondta nekem, hogy tanítani fog, ha cserébe gondoskodok a lányáról. Apja és az én segítségemmel sikerült felépülnie aztán elmentünk megnézni a tűzijátékot, amire nagyon vágyott. Pár nappal később megkértem Koyuki kezét, amire igent mondott. Annyira boldogok voltunk, de ezután megtörtént az amitől a legjobban féltem. Arra tértem vissza, hogy a mennyasszonyom és az apja a földön fekszik. Közelebb mentem, de nem láttam őket sem lélegezni, sem mozdulni. Ekkor az agyam elborult és amik utána történtek arra nem is emlékszem. Muzan előttem állt és ő mondta el nekem a tetteimet. Őt is próbáltam megölni csakhogy nem sikerült, de felajánlotta a segítségét. Azóta őt szolgálom, de most már nem szeretnék neki engedelmeskedni. A mennyasszonyom lelke hív, hogy menjek vele és úgy is tettem. Legalább a túlvilágon vele lehetek, ha már a való életben elvették tőlem.