It was a Hard(y) Morning

Part 3

-Holnap? -kérdezi.
-Dolgozom. -válaszolom, miközben a tárcámból halászom elő a pénzt.
-És szombaton? -néz rám reménykedve.
-Ah... -sóhajtok- Oké. Szombaton belefér egy ebéd.
-Ezaz. -boxol a levegőbe, amin elnevetem magam. Túl cuki. De igen.. ennyi... Ő cuki. Nem szexi, vad, szenvedélyes. Csak cuki.

Leteszem a pultra az 1500-at, hisz megérdemli a jattot.
-Szombat 11-re értedmegyek. -mondja lelkesen.
-Oké. Szia. -mosolygok rá udvariasan és kilépek a kávézóból- Ezt nem hiszem el. -sóhajtom.

Előszedem a táskámból a telefonomat.
-Heló, bébi. -szólok bele- Holnap? Nem, nem jó. -mondom szomorúan, majd elindulok a buszmegálló felé- Péntek este nem mehetnénk máshova? -kérdezem reménykedve. A vonal végén barátnőm nagyot sóhajt, de a válasza végleges. NEM. Remek. Ezt nagyon nem kívánja a testem.

Leteszem a telefont és várom a pénteket, mint egy lövést a fejembe. Hogy hova tervez menni az a nőszemély? Moziba. Azt gondolod ez tök jó, ugye? Nem! Nem az.

2 évvel ezelőtt otthagytam egy adoniszt abban a hotelszobában és azóta nem is találkoztunk. Keresett, amíg Magyarországon voltak, de az első próbálkozását mikor megtudtam, betegszabit vettem ki egy hétre, addig amíg ők vissza nem mentek Amerikába, Angliába vagy az Isten tudja hova. Nem cseréltünk számot, nem tudta a teljes nevem, így csak a bárban tudott volna elérni.

Sírtam-e? Mint a záporeső. Átkoztam magam? Igen. Megbántam, hogy nem köszöntem el tőle? Nem.

Tudtam, hogy néhány menetnél több úgysem lett volna köztünk, de akkor tuti nem tudtam volna őt elengedni és jobban fájt volna. Ezt gondoltam és gondolom mai napig a legjobb megoldásnak. Még Nati is megértette, amit tettem és mellettem állt és támogatott a gumicukor muníciókkal, amiket a rosszabb napjaimon elpusztítottam.

Fél éve aztán Ádám, a srác a kávézóból, akiért hónapokig oda meg vissza voltam, elhívott randizni. Egy igazi tündér az a fiú. Kedves, figyelmes és imádtam volna... Tom előtt. Az a férfi tönkretette az életemet azzal, hogy tökéletes számomra.

Erre most, amikor már úgy ahogy túl vagyok rajta, kijött a film, amit itt forgattak és Natasa nem enged abból, hogy el kell menjek vele megnézni. Picsa...

Beérek az irodába, a kollégák mosolyognak rám, míg én továbbra is szorongatom a kis kávécskámat és igyekszem nem gyilkolni a tekintetemmel, ahogy a péntek eszembejut. Van 2 napom elkapni valami ragályos kórt. Akkor megúsznám a mozit.

~

Nem, nem kaptam el semmit sajnos és épp sorban állunk a jegypénztárnál.
-Millióan vannak. Mi a fasz? -kérdezem halkan.
-Ma van a premier. Ez mindig ilyen. -rántja meg a vállát barátnőm.

Egy örökkévalóság mire sorra jutunk. Nati bemondja a nevét és átveszi a már lefoglalt jegyeket.
-Na gyere Grumpy Cat. Vegyünk nasit. -ragadja meg a csuklómat, hogy odahúzzon az édes csábítás pultja felé.

Kukorica nekem, nachos neki és az elmaradhatatlan kóla, ami közös.
-Nem akarsz gumicukrot? -kérdezi Nati.
-Az elmúlt egy év munkáját nem teszem tönkre csak azért, mert te elrángattál egy Hardy filmre. Annyit nem ér az ember. -vonok fel piszkálódva egy szemöldököt.
-Igazad van, Tina. De akkor is dögös voltál, mikor 10 kilóval több volt rajtad. -mondja, majd átkarolja a vállam és elindulunk a terem felé.

A film jó. Az effektek kitűnőek. Tom Hardy? Tökéletes. Mármint a játéka, ahogy színészkedik. Nem az ember. Fúj, fúj Hardy!

Alig bírok odafigyelni a filmre. Amikor ő kerül a vászonra, csak az ajkait, a testét tudom követni és emlékezni mindenre két évvel ezelőttről.