Mortal of The King III. Az uralkodás/BEFEJEZETT

7.

Louis:

Harry nagyon le volt már gyengülve, mert nem vett magához vért. Egyszerűen nem tudtam vele mit kezdeni. Könyörögtem, hisztiztem, de semmi. Csak összekuporodva feküdt az ágyban és nézett ki a fejéből. Ijesztően sápadt volt és végtelenül szomorú. Halk kopogás törte meg az éjszaka bús magányát. Az ajtóhoz léptem és kinyitottam. A lányom állt velem szemben.

- Mit akarsz te itt? Nem okoztál még elég fájdalmat nekünk? - kérdeztem tőle.

- Szeretnék apától bocsánatot kérni, már ha megengeded. - tudtam jól, hogy Harry a nyakában fog kikötni amint ez megtörténik, hiába ráférne Darcyra a büntetés, de azért elálltam az útból.

- Apa... - szólalt meg, mire Harry rákapta a könnyes tekintetét, és felült az ágyban. Már ez is nehezére esett, megviselte ez a hét. Megbillent kicsit, így azonnal mellette voltam és átöleltem a hátát, megtartottam.

- Apa, jól vagy? - lépett közelebb Darcy.

- Nincs jól és ez a te hibád. - feleltem Harry helyet.

- Apa.. Én csak... Én azért jöttem, mert ... Szeretnék bocsánatot kérni tőled. Teljesen igazatok volt. Hülye voltam. Kérlek ne haragudj rám apa, szeretlek.... - ennyi kellett és a nagy puhaszar férjem már sírva csüngött Darcy karjai között mint egy kisgyerek, aki éppen megkapta a karácsonyi ajándékot. Hát én nem voltam elragadtatva.

- Igazán megható volt ez a kis színjáték, kislányom. - mondtam karba tett kézzel.

- Tessék?

- Jól hallod. Idejössz, és azt hiszed azzal, ha azt mondod amit hallani akar majd minden oké? Hát nem, kisasszony. Ez nem így megy. Egy hete nem evett egyetlen falatot sem, és nézz rá! A szemei vörösre duzzadva a sok sírástól, és a kétségbeeséstől. Lehet, hogy ő egy vajszívű vámpír és megbocsát, de én nem fogok ilyen könnyen. Nekem kellett végig nézzem ezt a hete, nem neked. Senkit nem láttam még ilyen mélységesen szenvedni mint apádat a hülyeséged miatt. Szóval ahhoz, hogy megbocsássunk, ennél több kell.

- Miről beszélsz? - kérdezte tőlem. Harry képtelen volt szólni. Tudta, hogy igazam van.

- Arról beszélek, hogy bizonyítanod kell. Sokat. Mert lehet, hogy ő mindent elnéz neked, de én voltam, aki kilenc hónapon át tűrtem a hányingert, a szédülést, a folyamatos pisilési ingert, majd amikor nőttél, az én bordámat törted majdnem el és rúgtál vesén jó párszor. Én mindezt elviseltem, csak hogy a szerelmem nevessen és megkapja a legnagyobb vágyát. Felneveltünk becsülettel. Erre mit kapunk? Félredobsz minket? Hát tudod mit, drága kislányom? Szeretném, ha összepakolnád a holmidat és átköltöznél Zaynhez. Nagylány vagy már, egy uralkodó. Nem kellünk neked. Boldogulj nélkülünk. Jaj és természetesen befagyasztom a számládat. Uralkodóként kapsz a Tanácstól havonta bizonyos összeget, oszd be azt. Nincs több apanázs. - tudtam, hogy Harry sem bánná, ha már végre újra kettesben laknánk, és Zayn amúgy sem lakik messze, három házzal arrébb. És amennyit a kisasszony költekezik, nagy érvágás neki, hogy nincs több fölös pénz.

- Hogy mondod?

- Te jöttél azzal hogy felnőtt vagy, uralkodó és a többi. Akkor lássuk. Bizonyítsd be, hogy felnőttél és bizonyítsd be ezáltal, hogy legalább nem csesztük el a nevelésedet és normális lányunk vagy.

- De.. Apa mondj valamit! - kiáltott rá Harryre. Azért sem akarta ezt a drága kicsi lányom, mert minden hivatali papírmunkát állandóan az apja nyakába szórt, mert ő most bulizik, mert ő most fáradt mert ő most ez vagy az. Harry meg minden szó nélkül ment és hajnalokig körmölt, fogalmazta a hivatalos leveleket, sokszor össze sem tudtunk bújni mert másnap estére meg kellett csinálni. Tudta jól Darcy, ha ezt meglépem vele szembe, akkor oda az esti kis pillangózásoknak, hanem végre tényleg uralkodhat, amit eddig a háttérben Harryre hárított.

- Igaza van, kincsem.... Te magad mondtad, hogy úgy akarsz viselkedni mint egy igazi uralkodó. Tizennyolc éven át én illetve mi végeztük a te feladataidat. Mostantól ez a te dolgod lesz. Szeretlek és megbocsátok, hiszen ismersz, te vagy az életem és apucid. De elfáradtam. Nem nekem való ez, és amit gondoltál rólam felnyitotta a szemem. Nem akarom én ezt. Élvezni akarom az életet Louval, hogy nem vádol senki trónköveteléssel meg árulással. Nem. Ez az eset nagyon fáj nekem is, Darcy. Kitépted a szívem és még belém is rúgtál. Megbocsátok, hiszen imádlak, de nem felejtem el. Viszont ezentúl nem áll módomban semmilyen formában segíteni téged az uralkodásban. És anyagilag sem. Nem. Nem hagyom, hogy valaha bárki azt mondja hogy én a trónt akarom.. Akarja a bánat. Tudod mit akarok én? Az apucidat éjjel nappal magam mellett tudni. Semmi mást. Téged pedig a trónon, hogy büszke lehessek rád.

- Megértettem. Szóval ez a büntetésem? - kérdezte Darcy.

- Igen kincsem. Azt hiszem igen. - válaszoltam most én.

- Elfogadom. Jogos. Még egyszer bocsássatok meg nekem. Megyek és összepakolom a holmim. Jó éjt. - mondta majd kilépett a szobából.

- Most pedig, öregfiú, ideje vacsorázni. - tartottam oldalra a fejemet, és Harry éhesen vetette rá magát ütőeremre. Hatalmasakat kortyolt belőlem, amíg éreztem, hogy lassan elernyedek a karjában. Az ágyba tett, majd fölém hajolva az ajkamra tapadt. Végre visszakaptam a szerelmemet. Éhesen faltuk egymást, mit sem törődve a világgal, amíg Harry óvatosan elkezdte kigombolni a felsőmet.

- Annyira akarlak... - sóhajtotta, amíg merev péniszét a hasamhoz nyomta. A mackónadrágon át simán átérződött kemény hossza, ezzel engem még jobban a vágyba kergetve.

- Ahh.. Apuci.... Kérlek....

- Mire kérsz kismókus?

- Legyél bennem...

Nem kellett kétszer mondjam. Harryben előjött a vadász és ismét becserkészett. Mire kettőt pislanthatta, volna, már kiláncolt az ágyhoz, szétfeszítve a lábaimat. Nem sokat játszadozott, hirtelen töltött ki engem, hihetetlen élvezetet adva nekem ezzel.

Órákon át szerettük egymást, a létező összes formában és pozitúrában. Hajnalodott, amikor aludni tértünk.

                                                                                                 ***

Darcy:

Bár apáék megbocsátottak, a büntetésemet azért nem érzem jogosnak. Elvették a zsebpénzem és még el is kell költöznöm. Amikor megmondtam Zaynnek, ő még tapsikolt is, hogy végre fel kell nőjek és hogy idézem: „Végre nincs több Gucci táska meg Armani parfüm, hanem meg fogsz elégedni a kisebb márkákkal is. Meg fogod tanulni megbecsülni azt ami jut." Persze ez neki kedvezett, mert már jó ideje azt akarta hogy költözzünk külön.... Komolyan mint egy koncentrációs tábor! Persze hiába is lázadok, mert amit apuci mondd, az van. Apa szava nem számít apuciéval szemben ha ilyen helyzet van. Apa papucsférj....