Szólni akartam neki hogy kész az ebéd, de nem mertem. Féltem, ha hozzászólok talán lelök a lépcsőn, vagy behúz nekem egyet. Anyukám kiabált hogy menjek már, úgyhogy kénytelen voltam elindulni. Hallkan fellépkedtem a lépcsőn, ami a lépteim alatt megnyikordult. Tudni kell, hogy a mostohabátyám világéletében utált engem. Én elviseltem a lelki és fizikai bántalmazását, nem igazán tudtam ellene mit tenni. Természetesen anyukámnak és Milesnak semmit nem mondtam erről. Nem akarom őket feleslegesen ezzel idegesíteni, úgyis hamarosan egyetemre megyek. Felértem. Izzadt a kezem a félelemtől, levettem a korlátról és megtöröltem a nadrágomban. Bent szólt a zene, kihallatszott. Hármat kopogtam. A zene elhallkult. Nyeltem egy nagyot. Dake félig nyitotta ki az ajtót, félmeztelen testéről folyt le az izzadság, nyakában egy törölköző volt. Valószínűleg edzett. Felhúzott szemöldökkel nézett rám.
-Mit akarsz? - kérdezte idegesen
-Anya mondta hogy kész az ebéd és szóljak, bocsánat hogy megzavartalak. - léptem egyet hátra
Rámcsukta az ajtót, de a zene nem indult újra.
-Megyek. - hallatszott mogorván az ajtó mögülLett volna egy perverzebb ötletem is de gondoltam inkább ezt írom le😅
Ash❤️
2024.09.15.Vasárnap