Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
‼️Ezt 2022-ben írtam, de nem rossz úgyhogy itthagyom‼️
Hali. Adrien Agreste vagyok. Igen, az az Adrien Agreste, aki anno esedezett Katicáért, ma viszont boldog házasságban él vele. Az az Adrien Agreste aki még mai napig Párizs lakóit védelmezi, hű társával Katicabogárral azaz Marinette-el. Egyszóval AZ az Adrien. Ma Marinette elküldött engem bevásárolni 3 gyerekkel. Na igen, ez sosem egyszerű feladat és az igazat megvallva nem is nagyon szeretem. Nem arról van szó hogy nem szeretem a gyerekeimet, mert a szemem fényei, de a bevásárlás velük sosem egyszerű. Belépünk a boltba, az az első hogy : - Apa, veszel ezt? - Azt is? - De légyszi még olyat iiiis! Nem arról van szó, gazdag vagyok, igen, de azért mindent ők sem kaphatnak meg, félreértések elkerülése végett tisztázom hogy nem sajnálom tőlük a pénzt, de nekik sem egészséges a sok cukor, ráadásul Marinette is leveszi a fejem otthon, ha megint össze-vissza veszünk mindent. Szépen kullognak mellettem, aztán elszabadul a pokol. Mind egyesével odaszaladnak a polchoz mondván hogy, - Nem is olyan drága, és alig van benne cukor! Közben pedig több mint fele az. A legkisebb csokiért könyörög, a legnagyobb meg egy új miraculousos pizsamáért. Na jó, azt lehet hogy megveszem. 😉 Gyorsan bepakolom a kocsiba ami kell, közben mind a 3 gyereket elhúzom az általa áhítatott polctól. De a vásárlás koránt sem ért véget. A bevásárlólistát szuggerálva egy hangot hallok: - Nézd milyen jó hinta apa! Vedd meg kérlek! Tudjuk hogy van pénzed! - A fejemet megrázva mentünk tovább. - Gyerekek! 3 ilyenetek van otthon, ne szórakozzatok velem! Egyébként azért kellett magammal hoznom őket, mert én hoztam el őket az oviból és a suliból. A legnagyobik 8 éves, a középső 6,most kezdte a sulit, a legkisebb 4,de hatalmas dumája van. Megelégelem a hisztit, az összes gyereket egyesével bepakolom a bevásárlókocsiba, de aztán... -A sajtomat el ne felejtsd! - morgott egy hang a zsebemben -Plaaaaagg! - örültek a gyerekek -Ha plüssállatnak tetteted magad a bolt végéig, veszek neked rengeteg sajtot! Ezt mindig eljátsza velem. De komolyan. Múltkor annyi sajtot vettem, hogy az eladó átküldött az önkiszolgáló pénztárhoz, mert feltartottam a sort. Plagg persze a fejét le fel lengetve jelezte hogy jó. A gyerekek szépen játszottak, a magát plüssnek tettető Plaggel. Rázták hogy mozogjon meg beszéljen. Kuncogtam egy sort, ő meg mozdulatlanul mérges arckifejezéssel nézett rám. Elmagyaráztam a gyerekeknek - Mint minden alkalommal - Hogy Plagg nem mozoghat, mert nyilvános helyen vagyunk, amire persze csendben maradtak egy kis ideig. -Unatkozooook! - szólt egy kis idő múlva Emma, a legnagyobik Elkezdtek beszélgetni, én meg önelégültem bólintottam. Végre elértünk a pénztárhoz, nagyon gyorsan fizettem, persze a kasszánál lévő édességekből még rajtunk bele néhányat. Mindig átkozom ilyenkor ezeket az eladókat, hogy miért kell ide csokikat meg cukrokat rakni, pláne ilyen drágákat. Aztán Nettusnak meg megy a számla a kártyáról, hogy már megint 30 ezret költöttem és otthon szét fog szedni. Egyesével az összes gyereket berakom a kocsiba, közbe kitalálom az ülési sorrendet mert belekeveredek néha. Bepakolok gyorsan a kocsi csomagtartójába, közben előreadok vagy 5 dolgot mindháromnak, mert kérik. Visszatolom a kocsit, beülök a kocsiba és fáradtan sóhajtok fel. - Nah, ma se kaptam idegösszeroppanást! Plagg közben szórakozott a gyerekekkel. Kocsiutakon is hasznos. Na meg persze máskor is. A lényeg hogy otthon Marinette leszedte-e a fejemet vagy nem, ez már a jövő zenéje.
