𝘌𝘷𝘦𝘳𝘺𝘵𝘩𝘪𝘯𝘨 𝘪 𝘸𝘢𝘯𝘵𝘦𝘥/𝘊𝘩𝘢𝘳𝘭𝘦𝘴 𝘓𝘦𝘤𝘭𝘦𝘳𝘤 𝘧𝘧./

New part

Charles Leclerc

Hogy miért voltam ekkora seggfej Nereával? Őszintén? Még én sem tudom. Nagyon aranyos, kedves és mindemellett gyönyörű is és biztos vagyok benne, hogy megbántottam pedig nem akartam.

Mostanában nem vagyok a toppon sokszor kísértenek a múltbeli sérelmek amik néha már felemésztenek. Nem beszélek erről senkinek még Pierrenek sem pedig ő a legjobb barátom már nagyon régóta. Tudom, hogy nem jó ezt tennem magammal mert csak rosszabb és rosszabb lesz de egyszerűen nehéz a történtekről beszélnem. Gondoltam már rá nem is egyszer, hogy el megyek Neához de valami mindig vissza tartott. Például az, hogy nem fogok neki tudni megnyílni arról ami igazán túl tud rajtam hatalmasodni még pedig a szeretteim halála. A lány a bunkó hangnemben közölt válaszom után fel kelt majd le kapta magáról a pólóját és a nadrágját majd be sétált a vízbe.

Őszintén megmondva gyönyörű volt alakja pedig tökéletes. Akarva akaratlanul is végig mértem.

Miért vagy ekkora seggfej? Gondoltam magamban majd fejemet a térdemre hajtottam és így gondolkodtam el az eddig történt szarságokon.

Julest 2015-ben vesztettem el. Azóta is nehéz erről beszélnem. Fáj, rettentően fáj és nagyon hiányzik. Nagyon jó kapcsolatunk volt szinte már irigylésre méltó. Nagyon sokat jelentett nekem és miután őt el veszettem az sem vígasztalt, hogy meg nyertem a GP3-as bajnoki címet. Üresnek éreztem magam.

Hervét, azaz édesapámat 2017-ben vesztettem el. Megtörtem. Nehéz volt figyelnem és jól teljesítenem a Forma 2-ben de mindent bele adtam. Mindent. Tudtam, hogyha végig csinálom rettentő büszke lesz rám. Nagyon hiányzik és egy részem vele távozott. Sokáig nem találtam a helyem, üres voltam és megtört.

És aztán ott volt 2019. A belga nagydíj.. Anthoine balesete brutális volt. Nem sokkal később a baleset után életét veszette. Sokat jelentett nekem. Nagyon szoros kapcsolatunk volt. Annyira tehetséges és életvidám volt. Nem ezt érdemelte. Helye lett volna a Forma 1-ben, meg volt hozzá minden tehetsége de az élet el vette tőle. Haragudtam a világra. Rettentően. Először Julest majd az apám és azután pedig Anthoinet vette el tőlem. Nem értettem miért történik velem mindez. Ez után az életem teljesen felfordult.

-Ezt jól el basztad, gratulálok. -ült le mellém Pierre mire fel kaptam a fejem.

-Én nem akartam,csak..

-Csak mi Charles? Az utóbbi 4 napban olyan mintha nem lennél önmagad, látom rajtad, hogy szenvedsz, hogy valami bánt és nem beszélsz róla se nekem se másnak. Nea segítségét sem akarod el fogadni pedig ő tényleg nem olyan , mint hiszed. Mindenki volt már nála és mindenki jobban volt utána de te nem vagy hajlandó el menni. Miért? -Nézett rám és a szemében látszott az aggodalom és a harag.

-Mert félek.

-Mitől?

-Hogy nem tudok neki megnyílni, nem könnyű beszélnem a múltról te is tudod Pierre. Még neked is alig tudok. -Nyögtem ki az igazat.

-Nézd Charles, mi mindig itt leszünk neked bármilyen hihetetlennek is látod. Nea is bármikor meg hallgat akár barátként még ha most ismerkedtetek is össze vagy akár, mint pszichológus. Ne hidd azt, hogy majd bármi ami éppen a fejedben történik az befolyásolja a barátságunk. De most legyél férfi kelj fel és kérj bocsánatot Neától. -Mutatott a lány felé aki idő közben ki ült a stégre.

-Köszönöm Pierre. -Néztem rá hálásan majd el indultam a lány felé.

A gyomrom görcsbe rándult ahogy egyre jobban közeledtem hozzá és féltem, hogy mi lesz ha nem bocsájt majd meg.

-Beszélhetnénk? -Kocogtattam meg a lány csupasz vállát mire rám kapta tekintetét.

-Persze, ülj csak le. -Felelte majd arrébb kúszott a betonon

-Kérlek ne haragudj, nem gondoltam komolyan azokat amiket mondtam és tudom, hogy nem mentség de mostanában nincs túl jó hangulatom és persze gondoltam már rá, hogy el megyek hozzád de félek, hogy nem tudnék megnyílni mert nehéz a múltban történt dolgokról beszélnem. -Kémleletem tovább a holdtól ragyogó vizet.

-Nem haragszom egy percig se hidd ezt, látjuk rajtad, hogy valami nincs rendben és gondoltam, hogy ezért voltál ilyen és ha szeretnél akár most is beszélhetünk arról ami nyomatsz én mindig rátok érek, csak örülök ha tudok segíteni. -Mosolygott rám és látszott, hogy az a mosoly őszinte volt.

-Mostanában egyre többször jönnek elő az emlékeim azokról akiket elvesztettem, lehet, hogy az új szezon nyomása miatt van ez és őszintén nem tudom. Hiányzik apám és Jules ösztönző beszéde, és Anthoine bolondsága, néha ezek miatt napokig be tudok zárkózni.

-Charles ez normális, mert hiányoznak neked. Tudom, hogy a tanácsadás a munkám de most inkább beszélek hozzád barátként, mint tanácsadóként. Nem élhetsz a múltban persze természetes ha hiányoznak neked, de az, hogy napokig ezen emészt magad azzal csak ártasz magadnak, tudom és elhiszem, hogy nehéz meg érteni miért történt ennyi minden rossz az életedben és, hogy őket miért kellett el vesztened de erre sajnos a választ sosem fogod megkapni. A gyász nehéz érzelem de inkább mondanám kínnak. És felesleges azzal roncsolnod magad, hogy „mi lett volna ha" sajnos ennek így kellett történnie és ez által lettél ilyen erős és elpusztíthatatlan, mert ilyen vagy Charles, megtanultál küzdeni és sosem adod fel ezért pedig légy nagyon büszke magadra mert hidd el ők is büszkék rád. -Mutatott fel a csillagok felé bár a könnyfátyoltól ami a szemem borította sokat nem láttam.

-Nem tudod el képzelni, hogy most milyen hálás is vagyok neked Nerea, köszönöm, hogy meghallgattál. -Fordítottam felé a fejem miközben hagytam, hogy egy könnycsepp fusson végig az arcomon.

-Kérlek ne sírj mert akkor nekem is kell és ne köszönd mert ez csak természetes. -Mosolygott féloldalasan majd le törölte a könnycseppet az arcomról...