Charles Leclerc
Mivel Neának holnap lesz a születésnapja ezért a fiúkkal egy kerti sütőgetős bulit terveztünk neki. Mindenki részt vesz majd, hiszen ez a legkevesebb amivel meghálálhatjuk a sok munkáját amit értünk tett.
Szűk körű bulit terveztem így csak a mezőny pilótái akikkel jó barátságot ápol illetve az ő barátnőik fognak részt venni ezen a rendezvényen.
Tudtam, hogy Rea nem szereti a születésnapját hiszen említette ès Lewis is mondta már de akartam, hogy lássa mennyire fontos nekem és nekünk. Reggel én már előbb le léptem amikor még Nerea bèkèsen aludt hiszen mielőtt el kezdődnènek a kèszülődèsek a szabadedzèsre és az időmèrőre Lewis, Lando, Daniel, Max, George, Carlos és én találkozót szerveztünk, hogy minden részletet alaposan át ismèteljünk és minden zökkenőmentes legyen.
A tervünk az volt, hogy ameddig mi a pályán leszünk a srácok barátnői fel díszítik Daniel házának hátsó udvarát minden fèle fènysorokkal és lufikkal.
........
Az időmérő egész jól sikerült a harmadik helyre produkáltam magam Carlos pedig a negyedikre.
Gyors interjú után az öltözőm felé vettem az irányt hiszen tudtam hogy a barátnőm már ott vár rám.
-Meg ijedtem reggel, mikor nem voltál mellettem. Miért keltél ilyen korán?
-Csak pár fontos dolgot intéztem el, bocsánat, hogy nem szóltam.
-Semmi baj, de legalább valami csókot adhatnál, ma még csak most látlak először. -állt lábujjhegyre, hogy fel érjen így nem vártam tovább lágy ajkaira tapadtam.
.........
Nerea Cavatiolli
Charles furán viselkedett, reggel hamar le lépett még csak üzenetet sem hagyott ráadásul a pályán is más volt, mint szokott lenni.
Nem tudtam eldönteni mégis mi lelte így az utam egyenesen Lewis szobája felé vezetett.
Egy gyors kopogás után válaszát meg sem várva rebbentem be az ajtón.
-Lewis? Itt vagy?-kèrdezősködtem mivel sehol sem láttam.
-A fürdőbe! Mindjárt megyek.
-kiáltott ki, nekem pedig több sem kellett be foglaltam az egész francia ágyát és az instagrammot kezdtem el pörgetni ameddig ő isten tudja mit csinált. Rengeteg komment és engedélykèrès fogadott az utolsó posztom óta amin Charles-al vagyok a parton hátulról le fènykèpezve ahogy fejemet a vállára döntöm ès a naplementét csodáljuk. Meglepően sok aranyos és kedves üzenet várt amire nem számítottam hiszen tudom milyenek tudnak lenni a rajongók. Persze tisztelet a kivételnek. Vannak akik már most a házasságunkra fogadtak pedig még csak nemrég jöttünk össze. Önkéntelenül is mosolyra bírtak ezek az üzenetek.
-Mèg is min mosolyogsz ennyire kedvesem? -ült le Hamilton már amennyire le tudott tőlem.
-Csak néhány üzeneten amit a rajongók írtak, na de -zártam le a telefont- két okból jöttem az egyik az, hogy hívtál a másik pedig, hogy mond meg miért viselkedik ilyen furcsán Charles, te voltál egész nap vele a pályán.
-Szerintem nem viselkedik furcsán -rántott vállat- legalább is velem nem.
-Reggel le lépett úgy, hogy még csak nem is szólt szerinted ez nem fura?
-Biztos futni ment tudod, szokása a hajnalban futkorászás.
-Okè mindegy te is fura vagy szóval nem haladok veled előrébb -forgattam meg a szemem miközben felültem. -Most viszont mesélj miért hívtál?
-Rendben, szóval tudod van Scarlet akiről meséltem.
Egész jól alakultak köztünk a dolgok egészen addig az estéig ameddig meg nem láttam, hogy egy újságíró srácnak mesél rólam és a privát életemről.
Nyilván rá kérdeztem, hogy ez még is mi és ezt hogy gondolta.
Hebegett habogott amikor nagy nehezen ki nyögte, hogy ő is egy újságíró és csak sztorik kellettek neki rólam amiről majd írhat.
Mondanom sem kell mi lett a vége. Szakítottunk.
De most képzeld el mi lett volna ha nem veszem észre az egészet és a privát életemet osztotta volna meg ország világnak.
-Èn mondtam, hogy egy alattomos picsa de sose hiszel nekem pedig mindig igazam van-nèztem rá komoly arcal- de amúgy igaz, nagyon nem volt fer húzás hiszen a bizalmadba engedted ezen felül pedig elég szemét tőle pedig ritkán láttalak téged ilyen felszabadultnak más lány közelében aki nem én vagyok úgyhogy bassza meg!
Nem tudja mekkora kincset akart ki használni azt pedig főleg nem tudja mekkorát veszett, de te ne búslakodj sokkal jobbat érdemelsz. -mosolyogtam felé lágyan mire szoros ölelésbe vont.
-Mire mennék nélküled! Áldom az eget amiért együtt nőttünk fel.
-Nèlkülem? Semmire drága Hamilton! -nevetten el magam. Viszont most, hogy ezt megbeszéltük megyek meg keresem Charlest.
-Rendben menj csak.
A folyosóra ki lépve senkit sem láttam pedig ilyenkor aztán mindenki nyüzsögni szokott lefelé az étteremhez.
-Bèbi! Vissza jöttem!
-Szuper -termett előttem- akkor most öltözz át mivel el megyünk valahova, mielőtt még bele kezdenèl, ne követelőzz nem mondom el hová és kènyelmes ne túl meleg ruhában gyere mivel rettentő meleg van még most is.
Nem szóltam egy szót sem hiszen ismerem tényleg nem mondta volna el hová megyünk úgyhogy tettem amit mondott és egy gyors zuhany után fel vettem egy sima szaggatott kék rövidnadrágot ès egy bordó toppot. A szokásos sminkemet készítettem el, szemöldök szemhèlytús ès szempillaspirál.
-Kèsz vagyok, mehetünk! -jelentem meg Charles előtt aki a kanapén nyomkodta a telefonját.
-Csodálatos vagy! -emelte rám csillogó tekintetét.
Nagyjából húsz-húszonöt percet autóztunk amikor
egy nagyon ismerős ház előtt parkolt le a vörös Ferrari.
-Mit keresünk... Daniel házánál? -èrthetetlenül nèzhettem a házra ès Charlesra mivel a mellettem ülő fiú csak nevetni kezdett.
-Gyere, meglátod.
-tessèkelt ki az autóból majd egyenesen a kert elejèben kialakított kavicsos "ösvènyre" lépett.
Követtem a példáját ès szèpen lassan meg èrkeztünk a hátsó kertbe ahol még semmit sem sejtettem.
-Charles mit kere..
-Meglepetès! -ugrottak elő a bokor mögül a barátaim akikre egyáltalán nem számítottam.
-Boldog születésnapot szerelmem......
YOU ARE READING
𝘌𝘷𝘦𝘳𝘺𝘵𝘩𝘪𝘯𝘨 𝘪 𝘸𝘢𝘯𝘵𝘦𝘥/𝘊𝘩𝘢𝘳𝘭𝘦𝘴 𝘓𝘦𝘤𝘭𝘦𝘳𝘤 𝘧𝘧./
Fanfiction"-Ameddig itt vagyok neked, senki sem bánthat." A történet nem mindenhol azonosul a valósággal!
