- Hé Cass! Ébredj! - hallottam egy nyávogó hangot a szobám végéből. - Hát jó..akkor jön a csikipók. - ahogy kimondta szemeim kipattantak, kezeimet felemeltem védekezésképpen.
- Fent vagyok! - mondtam egy álmos nevetés kíséretében, miközben húgom futva felém indult, felugrott az ágyamra, majd hozzám bújt. - Na, ma van a nagy nap. - mosolyogtam rá egy hatalmas sóhajjal. Neki nagy nap. Mondjuk nekem is. Csak vele ellentétben én nem akarok költözni.
- Iiiiigeeeeen. - visított a fülembe. Nem tudtam rá haragudni, minden pillanatában szeretem, még akkor is, ha idegesítő. Csak egy halk nevetés hagyta el a számat, miközben próbáltam lehámozni magamról Lolát. Amint sikerült, felálltam és egyből a szerényemhez indultam. Egy percet gondolkodtam csak azon, hogy mit vegyek fel, szerencsére gyorsan megtaláltam a megfelelő cuccokat. Egy szakadt, farmershort mellett és egy fehér haspóló mellett döntöttem. A haspólóra felvettem egy piros kockás inget aminek az ujjait feltűrtem, majd indultam a fürdőbe, hogy rendbe hozzam magam. Megmostam a fogaimat, feltettem egy kevés sminket - értem ez alatt a tust, a szempillaspirált és egy vörös rúzst -, fekete hajamat megfésültem, kivasaltam és hagytam, hogy hátamra omoljon. Ezután visszamentem a szobámba és észrevettem, hogy Lola még mindig az ágyamon ül.
- Dolores, neked nem kéne készülődnöd? Még a végén miattad késsük le a repülőt! - mondtam neki anyáskodva, de mégis játékosan.
- Cassie, ha nagy leszek én is olyan szép leszek mint te? - kérdezte mit sem törődve előző mondatommal.
- Már most szebb vagy nálam. - válaszoltam neki egy hatalmas mosollyal az arcomon, mire ő szorosan magához ölelt. Fél percig ölelhettük egymást, mikor hirtelen berontott anya.
- Cassie, készülődj, nem szeretném lekésni a gépet. - szólt rám, mire hátrafordultam, és elnevettem magam.
- Én már kész vagyok mindennel, az egyetlen aki miatt lekéshetjük a gépet az Lola. - anya rámosolygott a húgomra és fejével kifelé biccentett, jelezve, hogy tényleg készülnie kéne. Mikor Lola lassan, makacsul kivánszorgott a szobámból felkaptam a telefonom és lesiettem a konyhába, ahol apa üldögélt, egy csésze teával a kezében. Hát igen, apa teljesen angol volt. Nem mintha én vagy anya nem lettünk volna azok, de mi kávéval kezdtük a napot, míg apa teával.
- Jó reggelt Cassie. Izgulsz? - kérdezte, amint észrevette, hogy ott vagyok.
- Neked is jó reggelt. - mondtam mosolyogva. - Ami azt illeti, szerintem nincs okom izgulni. Elég érettnek érzem magam ahhoz, hogy be tudjak illeszkedni egy új helyen. Egyéb okom még csak nem is lehetne izgulásra vagy aggódásra, Sydney gyönyörű hely, az tény. - fejtettem ki apának a válaszomat kaja keresés közben.
- Örülök, hogy így állsz hozzá. - mondta bólintva. - Ha reggelit keresel, a pulton van egy tányér gofri, anyád csinálta épp pár perccel ezelőtt. - te jó ég, hogy nem vehettem észre, hogy egy tányérnyi csodálatos gofri található tőlem 40 centire?!
- Ja, köszi, hogy szóltál. - felkaptam a tányérról egyet, és gyorsan betömtem. A reggelivel sosem szarakodtam, egy percet sem pazaroltam volna rá. Ha épp kenyér akadt a kezembe akkor vágtam egy szeletet, és mindenféle feltét nélkül megettem, semmi extra. Gyorsan bekaptam egy rágót, mivel most épp kedvem volt hozzá, mikor hirtelen valaki hátulról megölelt. Na vajon ki lehet az...vajon ki az az egyetlen ember a családban, aki a derekamig ér és állandóan ölelget? Nem, biztos, hogy nem Lola, dehogy. Megfordultam hozzá és elmosolyodtam.
- Nagyon csinos vagy. - mondtam neki, célozva arra, hogy ugyanúgy öltözött fel mint én, csak rajta haspóló helyett rendes póló volt, és az ő inge fekete-fehér kockás volt.
