Changing years

2x2

Egy hét telt el azóta, mióta Jungkook és Taehyung "elköltözött". Jungkooknak folyamatos rémálmai vannak, egyre sűrűbben, így se Tae, se Ő nem tud aludni. A mai este sem volt másképp, annyiban különbözött a többitől, hogy mostanra már mind  a ketten ki voltak készülve.

- Hé, Jungkook, itt vagyok. Nincs semmi baj. - ugrott az ágyba Tae, aki épp most tért vissza a konyhából. Ha már aludni nem tudott, muszáj egy kicsit éberebbnek lennie, így kávét iszogatott.

-Tae, én ezt nem bírom... - zokogott fel, az idősebb vállába rejtve arcát.

- Elmegyünk vissza. Itt nem vagy jó helyen. - mondt Tae, simogatva a hátát.

- Nem szeretnék oda menni. - mondta eltolva magátol Teat, de csak annyira hogy a szemébe tudjon nézni. Tae sóhajtva kelt fel az ágyról, Jungkook pedig a keze után nyúlt.
-Ne hagyj magamra hyung... - mondta elhalt hangon, szorongatva az idősebb kezét.

-Jungkook, ne beszélj butaságot, nem foglak magadra hagyni. Itt leszek melletted, ezt megígérem. De akkor sem maradhatunk itt, ez így se neked se nekem nem jó. - mondta legugolva, Jungkook arcát simogatva, ki erre válaszként csak bólintott.

Tae elment a már összepakolt cuccaikhoz, s felemelve indult le a földszintre. Miután a szükséges cuccokat levitték, hívtak egy taxit, amivel visszamentek a többiekhez. Mikor oda értek, a sofőr segített kipakolni, majd kifizetve az utat, bementek. Jungkook félve lépte át a küszöböt, Taehyunghoz szorosan hozzábújva. Legszívesebben most láthatatlanná válna. Yoongi és az új kis barátnője a konyhában beszélgetett, de a két fiú érkezésére egyből felfigyeltek. Jungkook gyorsan felsietett az emeletre, majd Tae szobájába.

-Mióta felkeltél, sápadt vagy... Jól érzed magad? - kérdezte Tae mikor beért ő is.

Jungkook fel alá járkált a szobába, a teste remegett, mintha fázna de a szobába meleg volt. Szemei alatt kissé lilás lett, szinte fal fehérré vált arca. Gyorsan kiment a szobából, majd sietett a fürdő felé de természetesen Yoongiék újra az útjába kerültek. Neki ütközött egy mellkasnak - ami tuti nem lányé volt- így hátrált egy kicsit, és kikerülve őket ment a mosdóba. Magára zárta az ajtót, majd a Wc elé térdelve adott ki magából mindent.

-Jungkook, minden oké? - kérdezte Yoongi, s próbálta kinyitni az ajtót.

-Jungkook nyisd ki! - szólt be Tae is.

-Jól vagyok, csak hagyjatok egy kicsit.. - mondta kissé köhögve.

-Nem hagyhatlak itt, nyisd ki. - kérte újra Tae.

-Nem érzem jól magam. - suttogta szinte magának elterülve a földön.

-Jungkook, ha nem nyitod ki, berugom ezt a kurva ajtót! - mondta, de nem tudott felkelni. Nem volt ereje.
-Veled mindig csak a kibaszott gond van! - ütött bele az ajtóba, majd kicsit hátrébb lépve lerugta a kilincset, majd berugta az ajtót, és sietve oda térdelt Jungkook mellé ki már szinte eszméletlen.

-Beviszem a Korházba! - kapta fel ölébe, majd már rohant is le vele a kocsihoz.

Gyorsan és óvatosan betette hátra, majd beült a kocsiba, és a korházig ha nem volt muszáj meg se állt. Ott egyből leparkolt, s vitte is be, ahol beirányították egy szobába. Lefektette az ágyra, majd kiküldték. Lehet, hogy hívni kellett volna oda a mentőket, de nem volt türelme kivárni. Nem akarta annyi ideig nézni eszméletlen valóját. A wc véres volt, ami kijött belőle az szinte csak vér.

A szobában lévő összes nővér kijött, majd a legvégén a doktor is.

-Maga Jeon Jungkook hozzátartozója? - kérdezte felpillantva egy lapról.

-Igen, én vagyok. - mondta felpattanva, eddigi ülöhelyzetéből.

- Megvizsgáltuk Jungkookot... - tartott egy kis szünetet majd egyet sóhajtva újra neki kezdett.
- Érte a fiút valami traumatikus élmény amitől esetleg magába zuhanhatott? - kérdezte, mire bólintott.
- Ilyen korba sokesetben ez a kiinduló pont. Jungkooknak leukémiája van. - Yoongi sokkolva nézte az orvost.

- Azt mondja, attól van hogy rossz élmény érte őt? - kérdezte Yoo, és próbálta felfogni amit az orvos mond.

- Kissé gyenge idegzetű, törékeny srác. Ez lesüt róla. Kiskorában esetleg történt valami vele ami most újra megtörtént vagy bármi hasonló amit nem tudott megemészteni. Természetesen nem csak lelki alapon történik, valami még közre játszott, ezt még nem tudhatjuk. - mondta az orvos, egyet biccentve.

Újabb szünetet tartott, hogy Yoongi megtudja emészteni, amit mond, majd kis idő után folytatta.

- Esetleg olyan tünetek, hogy gyengeség/fáradékonyság, étvágytalanság/súlyvesztés vagy éjszakai izzadás előfordult nála?

-Az utolsón kívül mindegyik. Mostanába nem aludtunk egymáshoz közel így azt nem tudom. - mondta lehajtott fejjel.

- Ezesetben benttartjuk, és jobban kiviszgáljuk Jungkookot. Először fizikai kivizsgálások lesznek majd vérsejtek vizsgálata. - mondta újra szünetet tartva.
- Most be mehet hozzá ha szeretne. Látogatási idő este 9:00-ig tart. - mondta.

- Köszönön Dr. Lee. - hajolt meg, majd berontott a szobába ahol Jungkook feküdt, így az orvost faképnél hagyta.

Jungkook kissé össze rezzent Yoongi érkezésére, majd mikor meglátta keserű mosoly jelent meg arcán.

-Yoongi... - ejtette ki suttogva nevét..