Szandy és Wyatt története

Wyatt és Szandi története- A kezdet-1.rész

By Hadi Alexandra

Szia! Szandy a nevem. Egy átlagos tini lány vagyok. Mint minden tini suliba járok a barátaimmal, meg van a magam stílusa is. A gimi ahova járok mindenki más és más stílussal rendelkezik, ám mégis mindenki tartozik egy csapatba csak én nem. Én amolyan különc vagyok kicsi korom óta, de megtanultam belenyugodni és ezzel élni.
Ma reggel mielőtt suliba indultam volna megittam a kis teámat és a szendvicsemet is megettem. Eztkövetően elindultam otthonról nem is sejtve hogy a mai nap sorsdöntő lesz. Mikor beléptem a suliba megláttam pár furcsán öltözött tinédzsert, akik kerestek valamit. Addig nem foglalkoztam vele, amíg az egyikük a hátam nem mögé került.
-Szia!-Köszönt rám illedelmesen.
Az ijedségtől gyorsan hátrafordultam és elállt a lélegzetem. Az illető egy nagyon sármos magas srác volt. Az illata pedig mint valami illatozó friss virágé. Majdnem elpirultam amikor megláttam.
-Minden oké? - Kérdezte ijedten. Egy percig meg se tudtam szólalni.
-Mi van nem láttál még vérfarkast? - Szólt be az egyikük.
Hát eddig még nem.- Válaszoltam lesokkolodva, majd végignéztem rajta.
-Gúnyoldni próbálsz velünk? - Förmedt rám.
-Jaj eszemben sincs ilyet csinálni!- Feleltem vissza elcsuklott hangon.
-Jaj hagyd már békén tesó!- Csitította le a scrác.
-Nagyon aranyos lánynak tűnik, nem hiszem hogy ő ilyent mondana- Mondta rámpillantva.
Mikor a szemébe néztem az úgy csillogott, mint az éjszakai égbolt legfénylőbb csillaga.
Abban a pillanatban azt hittem ott nyomban elájulok, de az ciki dolog lett volna egy aprócska bók miatt.
-Jaj, milyen illetlen vagyok be sem mutatkoztam.
-Wyatt Werewolf a nevem.- majd nyújtotta felém a kezét.
-Örvendek a találkozásnak! Szandynak hívnak.
-nyúlva felé és kezet ráztunk.
Amikor a kezünk egymásba fonódott, (bár csak egy percre) akkor olyan puha volt, meleg és ahogy ránéztem a kedves meleg mosolya örökre belém égett. Alig akartam elengedni a kezét.
-Nagyon szép neved van! Már már különleges, olyan mint te.
Köszi- válaszoltam neki egy kicsit elpirulva.
Öhm......... Mi járatban vagytok itt?- tettem fel a kérdést félénken.
-Az igazgatónőt keressük. Beszeretnék jelentkezni ebbe az iskolába! Mivel te tudod mi a dörgés itt, remélem elvezetsz az igazgatói irodához.
-Hogyne szívesen!-feleltem lelkesen.
-Hallotátok srácok irány az igazgatónőhöz!
-Hello helló! Ki a falka vezetője? - lépett elő egy magas lány.
-Te vagy az Willa.-egyezett bele unottan Wyatt.
-Helyes, akkor csak is kizárólag utánam!
-Várj! -állítottam meg.
-Ne akarj az utamba állni kislány!-Mondta fenyegetőzően.
-Nem engem kellene követnetek? Ugyanis én tudom hol van az iroda- válaszoltam picit fennhéjázón.
-Jogos!-ismerte be fájdalmasan.
Bár még nem ismertem közelről Willát, de azt mindjárt kiszúrtam rajta , hogy nem szereti ha valaki jobban tud valamit nála vagy ha neki diktálják az iramot. Bár ez a viselkedés egy falkavezértől teljesen érthető.
Miközben a farkasfalkával átsétáltunk a folyosókon, a körülöttünk levő diákok csak úgy reszkettek a félelemtől.
Könnyedséggel feleltem nekik:
- Nem kell félnetek nagyon barátságosak! (Egy valakit kivéve). -Utaltam gondolatba Willára.
Egy valaki vissza is válaszolt nekem:
-Na mi van Szandy? Megtaláltad végre a barátaidat? vágott vissza gúnyosan. Erre mindenki aki ott volt elkezdett nevetni.Egy pillanatra Wyatt és Willa összenéztek.
-Szállj le róla!- Figyelmeztette Willa, amit eléggé furcsának találtam. Nem néztem ki belőle hogy kiáll másokért. Ne itélj első ránézésre! Tartja a mondás.
-Phhh! Ugyan már nem rezelek be egy lánytól főleg nem a Kis lúzer Szandikától! Ettől a mondattól majdnem elsírtam magam, de nem lett volna jó ötlet. Nem akartam gyengének mutatkozni Wyatt előtt, bár ezt ő látta rajtam és a védelmemre kellt:
-Azt ajánlom ,hogy ne merd mégegyszer őt piszkálni! Rápillantottam a nyakláncára, ami egyszer csak vakítóan kezdett el fényleni, aminek hatására sárgán kezdett vibrálni a szeme. A pengeéles fogai pedig még ijesztőbbé tették őt.