Álom a valóságban (BEFEJEZETT, rövid)

3.fejezet

2 𝙚́𝙫𝙫𝙚𝙡 𝙠𝙚́𝙨𝙤̃𝙗𝙗...

Kisöcsém ma tölti be a 17.-et, én meg majd 2 hónap múlva a 18-at. Hardinnal azóta is együtt vagyok. Molli felõl már egy jó ideje nem hallottam, mióta rendesen összevesztünk.

Nagyon rég láttam, igaz kicsit hiányzik a sok együtt töltött idõ, de már túl tettem magam rajta. Hardin áthívta hozzánk Normant és Tessat. Végül beteljesült az álmom, hogy Norman nem Mollival, hanem Tessaval van együtt. Mégsem egy hülye álom volt. Igaz nem hittem volna hogy megtörténik. Na de térjünk a lényegre, átjöttek és egy jót beszélgettünk. Este 11-ig tartott a buli szerūség. Nem is kell mondanom, hogy mindenki kicsit sokat ivott. Hirtelen elkapott az álom.
Másnap mindenki másnaposan kelt. Tegnapra nem igazán emlékeztem, csak azt hogy kis bulit csaptunk és ittunk. Botit, kisöcsémet nem találtam a nappaliban, gondoltam felhívom merre van. A szobában csörgött a telefonja. Majd bementem a fürdõbe és láttam hogy a kádban fekszik. Röhögögörcs kapott el abban a pillanatban mikor megláttam.

Erre a nagy röhögcsélésemre felkelt. Azon töprengett, hogy miért fekszik a kádban? Miért nem az ágyban. Ezután kiszedtem a kádbõl és a nappaliba mentünk a többiekhez. Hardint az asztal alatt, Normant meg Tessat a szeken ülve találtuk meg. Mit is mondhatnék elég vicces látvány volt. Sosem gondoltam volna hogy ilyen szétesettek leszünk mindannyian. Hardin egy kis idõ után felkelt és odajött hozzám, majd megölelt. Viccbõl behozott egy vödör vizet és leöntötte õket, egybõl felébredtek. Majd átöltöztek és hazaindultak. Boti úgy döntött átmegy a haverjaihoz. Mi pedig Hardinnal otthon maradtunk. Azon gondolkodtunk, hogy mi lenne ha estefelé kimennénk a vidámparkba. Addig meg nyugodt teázgatás mellett kellemesen eltöltjük azt az idõt, mig kisöcsém haza nem ér. Hosszas idõ után csengettek, Hardin kinyitotta az ajtót és bejött Boti. Ezután elmeséltem mit tervezünk Hardinnal. Végül beleegyezett hogy eljön velünk. Kocsival úgy fél óra volt az út, kistesóm közben elmesélte milyen volt a buli és hogy kik voltak ott.

Szivem szerint mentem volna, de Hardin félt, nehogy valami hülyeségbe keveredjek. A kocsi lassult, megérkeztünk a vidámpark parkolójába. Bementünk, aztán mindenre felültünk ami belefér egy éjszakába, szerencsére este 8-kor mentünk be, tehát úgy hajnali 1-ig lehet maradni. Nagyon gyorsan telt az idõ, míg mindenen végigmentél 5-ször addig már mehettél is haza lefeküdni. Ismét egy fél órás útnak néztünk elébe. Kicsit hatott az alkohol, tudom tudom részegen nem kellett volna Hardinnak vezetnie. Egy fának ütköztünk és minden elsötétült minden. Egy korházban találtam magam, Hardin és Boti ott ült a széken, nem volt rajtuk egy horzsolás se. Ezt eléggé furcsáltam, hisz mindannyian a kocsiban ültünk. Belépett az ajtón az orvos, látta hogy ébren vagyok, közölte velem hogy egy nagyon hosszú kómában szenvedtem.

Hogy lehetséges? Hisz végig Hardinnal voltam.- mondtam.
Az lehet hogy ott volt a lelke, de az lehetetlen hogy a teste ott lett volna, az agya úgy dolgozta fel hogy érzékelik hogy ön ottvan.- felelte az orvos.

Vissza emlékeztem mindenre, autbalesetem volt, egyik barátom életét vesztette, én csak komába estem.

Azt megazabad kérdeznem hogy nagyjából mennyi ideig voltam kómában?- érdeklõdve kérdeztem.
Persze, 2 év és 5-6 nap.- vágta rá az orvos.
Köszönöm a választ!- jelentettem ki.
Szívesen ez a dolgom.- mondta.

Mondandója végére már a teremból kilépve távozott. Nagyon meglepõdtem hogy vajon ez tényleg megtörtént? vagy csak én játszok a gondolataimmal? vagy talán egy álomban vagyok amiból nem vagyok képes felkelni? Addig addig gondolkodtam míg el nem fáradtam a sok gondolkodásban, kicsit sok dolog történt egyszerre. Jobban kéne figyelnem az utat, akkor is ha éppenséggel nem én vezetek. Hanem valaki más. De annak ellenére nagyon örültem hogy folytathatom minden napjaimat ahol abba hagytam. Mert õszintén megvalva kicsit hiányzik hogy csak lelkileg tevékenykedtem, mostmár a testemmel is, igaz belegondolni elég furcsa, fõleg abban a tudatban hogy nemrég még úgy mondva "halott" voltam. Mostmár meg egy lélegzõ ember. De térjünk vissza, mi lett az iskolával? Nem tudtam folytatni mert kómában voltam eddig. Mostmár munkahelyet kell keresnem mivel 18 vagyok, igaz nehezen hiszem el hogy már nem gyerek, hanem felnõtt vagyok, 2 év kimaradt a gyerek korszakomból amit bánok. De mindent beleadok hogy amikrõl lemaradtam és fontosak az élethez az ne maradjon ki semmi képpen sem. Hiszen legalább az legyen meg emlékül.