Mesebeli herceg (Larry ff.)/Befejezett/

20.fejezet

A szám tátva maradt. Miért kérdezte ezt tőle? Lehet, hogy tetszem neki? A kezem elengedte és visszafordult az asztalhoz. Rögtön vissza fordultam én is majd vissza ültem hozzá az asztalhoz. A tekintete idegesen fürkészte az enyémet miközben a tányér melletti szalvétát gyűrögette.

-

Tényleg ezt kérdezted? – kérdeztem még mindig döbbenten mire bólintott.

-Nem baj, ha te nem értesz egyet ezzel a jóslattal. – mondta olyan monoton hangon, mintha egy tárgyalás kellős közepén lennénk.

-És, ha azt mondom, hogy nagyon is tetszik ez a jóslat? – mosolyogtam rá. A haját a füle mögé tűrte, tekintetét az asztalra vezette. Ha nem vele töltenék már majdnem 2 hetet, akkor nem biztos, hogy észrevenném, amint elrejt egy mosolyt, de ismerem őt. Másrészt pedig elárulják a gödröcskéi, amik gyönyörűen bemélyednek az arcán. –Kérdezhetek valamit? – kérdeztem, és míg nem nézett rám nem folytattam. –Miért kérdezted ezt a tervezett helyett?

-Valószínűleg emlékszel arra a csókos kérdésemre… azon is nagyon sokat gondolkodtam, és amikor megtámadt minket a csuklyás és megmentettél, akkor azt éreztem, hogy senki nem tette volna meg ezt értem. Utána megvédtél a sárkánytól, talán akkor fordult meg a fejemben először ez az egész… - próbált egy kicsit olyan igazán királyos határozottsággal, de én felfedeztem benne a bizonytalanságot.

-Ezért akartál még maradni a tónál? – kérdeztem újra mire már (végre!) nem tudta elrejteni a mosolyát.

-Fogalmam sincs, hogyan kellett volna máshogy kérni, de én nagyon jól éreztem magam veled, szóval nem bántam meg. – felelte mire elvigyorodtam.

-Hát igen… egy egészen egyedi módot találtál. Meztelenre vetkőzni, nem is rossz kezdetnek. – mondtam előredőlve. Harry szemei elkerekedtek mikor a mellettünk lévő asztalnál a néni ránk nézett.

-Esküszöm, hogy nem az volt a célom, hogy új vágyakat ébresszek benned velem kapcsolatban. – védekezett mire az asztalra könyököltem.

-Újakat nem ébresztettél. – rántottam vállat mire a herceg arca rózsaszínre változott. – Bevallom, imádlak zavarba hozni.  – idéztem őt mire megforgatta a szemeit.

-Louis, szerinted, hogy mondjam meg a szüleimnek, hogy valószínűleg meleg vagyok? – kérdezte már sokkal komolyabban és kétségbeesettebben. –Vagy a királyságomnak? – emelte remegve a kezét az arca elé. Nem bírtam ki, hogy ne simítsam meg az alkarját. –A vacsorára pedig át kell hívjam a lányt… - sóhajt mire én csak még jobban megsajnálom. A beszélgetésünk az egyik pillanatról a másikra komollyá változott. Egyértelműen segíteni akarok neki, de fogalmam sincs, hogy ezt mégis, hogyan csináljam.

-Kereshetünk valakit, ha szeretnéd, aki majd eljátssza azt a lányt. – vetettem fel mire megrázta a fejét.

-Képtelen lennék egy életen át színészkedni. – mondta határozottan. Valahol reméltem, hogy ez lesz a válasza majd.

-Akkor menjek én? – kérdeztem, de nem jött válasz. Áll barátnő nem kell, de én se menjek?

-Őszinte leszek veled, Louis. – mondta ismét elég komolyan mire a szívem sokkal gyorsabban kezdett verni. Megfutamodik, és az egyértelműt választja helyettem…? –Félek, hogy apám nem jól fogadná és nem akarom, hogy megbüntessen vagy lefejeztessen… - suttogta az utolsót mire nyeltem egy nagyot. Hát volt már exem, aki velem coming outolt, de az apa ott fintorgott és ennyi. Azért a lefejezés már egy magasabb szint…

-Te látsz rá esélyt, hogy ez lesz? – kérdeztem idegesen miközben a kezemmel doboltam az asztalon.

-Hát nem biztos, de van rá esély… - uff… Őszintén sokkal jobban örültem volna egy olyan válasznak, hogy: „csak vicceltem, nyugi”. –Meg igazából azt se tudom én mit érzek azt meg végképp nem, hogy te mit érzel… - magyarázta miközben körbe-körbe forgat gatta a tányért.

-Nekem nagyon tetszett az a Harry, aki elengedte a világ súlyát és csak sodródott az árral. – már éppen meg akar szólalni mikor leintettem. –De a határozott és bátor Harryben is találtam jó dolgokat.

-Napok kérdése és király leszek, már persze, ha a nép még megtűr. Az álmodozó és a sodródok az árral Harryre az országomnak nem lesz szüksége. – mondta egy kicsit csalódottan, de én csak elmosolyodtam.

-Nekem az teljesen elég lenne, ha csak én láthatnám azt a bizonyos álmodozó Harryt. Pontosan ez tetszett meg benned a leginkább. Szépen lassan elém kerültél, a sok gőg, és hatalom mögött megláttalak. Tudom, hogy milyen ember vagy. Ezt nem felejtettem el, akkor sem, amikor újra elbújtál a király szerep mögött. Tudod mit? Én bírtam a herceget is már az első pillanatban. Oké azért erőteljesen meginogtam, mikor a várbörtönbe akartál küldeni, de a csipkelődések már akkor magukkal ragadtak. De tudod mi a legeslegjobb a herceg Harryben? – kérdeztem mire lassan megrázta a fejét. –Hogy az is te vagy. – adtam meg a választ. Harry még mindig kábán figyel, mintha még most is a szavaim hatása alatt lenne. Lássuk be, van előnye annak, ha már ezer meg egy romantikus könyvet olvastam.  

-Én.. szeretném, ha te jönnél a vacsorára. Megtaláltam azt, akiről mindig beszélt és ha zavarja az a tény, hogy a királyomnak akarlak a megszokott királynőm helyett, akkor nem kell elfogadnia téged. Nem leszel a királyom… és én sem leszek király. Most én szeretnélek téged megóvni, úgy, ahogy te tetted a nyílvesszőnél. Hajlandó vagyok lemondani a trónról, ha te… te mondjuk megtűrsz magad mellett.

-Ez most amolyan lennél-e a pasim kérdés lenne? – kérdeztem mire idegesen felnevetett.

-Igen mondjuk. Mármint jézusom én tényleg elítéltem eddig az olyanokat, akik ennyi idő után azt állították, hogy megtalálták azt a valakit… és ha te se érzed ezt tolakodónak, csak akkor mond erre valami.  El fogom tudni fogadni, ha azt mondod, hogy te nem akarsz fejjel a mély vízbe ugrani, de gyakorlatilag én is ezt teszem. Mármint ugorhatnánk együtt is, nem? – rántotta meg a vállát, mire elmosolyodtam.

-Ugorjunk együtt. Most már csak egy baj van. – mondtam mire kérdőn felvonta a szemöldökét.

-Mi?

-Nincs ruhám a vacsorára. – mondtam mire felsóhajtott.

-Először is ez gonosz volt, mert megijedtem. Másodszor van királyi szabó szóval szép leszel. – kacsintott mire megforgattam a szemem.

-Miért most nem vagyok szép? – biggyesztettem le a szám mire ismét egy vállrándítással reagált.

-Ez a kinézet – mutatott végig rajtam – képes volt meleget csinálni belőlem. Szóval helyes vagy. – forgatta meg a szemeit. –De most kapsz egy pár selyem inget és hasonlókat. Velem fogsz mutatkozni, úgyhogy… - viccelődött mire megböktem az asztal alatt a lábát.

-Örülök, hogy visszatért a régi Harry. – mondtam majd most rajtam volt a sor, hogy megforgassam a szemeim, de nem tudtam megállni mosolygás nélkül. Ma egy új énjét is láttam, az pedig a reménytelenül romantikus. -Most pedig menjünk a vacsorára…

Sziasztok 💙💚
Ez már a 20.fejezet... hogy halad az idő Jézusom. Hogy tetszett a mai??
Van kedvetek írni egy összefoglaló véleményt erről az egészről? Vagy csak az eddig melyik rész tetszett a legjobban? De ha jósoltok a srácok jövőjében azt is szívesen olvasom.
Legyen nagyon szép napotok 🥰🥰🥰