Második esély |Minsung|

6. rész

— Jisung szemszöge —

Nem tudom hogyan érezzek a kialakult helyzet miatt. Minho szinte belém van bújva, folyton velem akar lenni és tervezi, hogy hova megyünk a hétvégén, vagy éppen a következő nap folyamán. Igazéból be kell vallanom, jó érzés újra boldognak látni őt. Utoljára azon a nyáron láttam ilyen boldognak, mint amilyen most. Talán tényleg megérdemli azt a második esélyt.

Most éppen tavaszi szünet van és Minho úgy gondolta ez egy tökéletes idő arra, hogy elmenjünk randizni. Konkrétan ezt mondta.

- Jisung. Menjünk el randizni a tavaszi szünetben - hangzott újra hangja fülemben.

Szóval igen, a mai nap az, amire megbeszéltük. Randi... milyen régen is voltam már randizni. Na jó, nem is olyan régen. Nyáron, ugyanezzel a majommal.

   Felvettem magamra valami olyan ruhát, amiben jól néztem ki, és nem fogok megsülni, és ráadásul még kényelmes is lesz. Amint felöltöztem, összeszedtem magamat, majd tettem el pénzt és persze a telefonomat, majd szóltam még a szüleimnek, hogy elmegyek és el is indultam a megbeszélt helyre, ami a közeli park volt.

   Amint odaértem, Minho már ott várt rám és a földet nézte közben. Közelebb sétáltam hozzá, majd valószínűleg meghallotta lépteimet, ugyanis felnézett rám.

   - Szia Jisung - állt fel azonnal Minho mosolyogva, majd közelebb jött hozzám és azonnal kérdés nélkül magához ölelt.

   - Szia Minho - mosolyodtam el, miközben Minhohoz bújtam. Kezdem egyre jobban élvezni, hogy újra folyton ölelget. Az illata, a kezei körülöttem, a mellkasa, ahogyan nekidöntöm a fejemet, a gyors szívdobogása. Mindene. Hihetetlenül jó érzés. Kis idő után eltávolodtunk egymástól.

   - Hova szeretnél menni, Sungie? - kérdezte mosolyogva nézve rám. Az a mosoly. Az egyik ok, amiért újra egyre jobban belé szeretek. Most talán már jobban szeretem, mint ezelőtti nyáron szerettem.

   - Menjünk fagyizni - mosolyogtam, majd habozás nélkül indultam is el a közeli fagyizóhoz.

   - Naaa, Jisung, azért ne hagyj itt - sietett utánam kuncogva Minho, majd amint utolért, az én tempómban jött mellettem. Kis idő után csak azt éreztem meg, hogy kezével piszkálja az enyémet. Kíváncsian néztem le, majd fel Minhora.

   - Megfoghatod a kezemet, nem harapok - mosolyogtam, majd erre Minho egy pillanat alatt nyúlt kezemért. Végülis... miért is ne engedném meg neki? Hiszen már egy jó ideje randizgatunk újra és egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Nem fog megártani, ha megfogjuk egymás kezét.

   Amint odaértünk a fagyizóhoz, kértünk fagyit. Én vaníliásat és kávésat kértem, Minho pedig csokisat és vaníliásat, majd ki is fizette mindkettőt. Arrébb sétáltunk, majd leültünk az egyik közeli padra. Minho továbbra sem akarta elengedni a kezemet, így ette a fagyit, én pedig mivel Minho nagyon aranyos volt, nem volt szívem rászólni, szóval a helyzetbe beletörődve ettem én is a fagyit.

   - Megkóstolhatom? - kérdezte a semmiből Minho, majd ránéztem kissé zavartan. Megkóstolni? Nagyon ravasz... tudom, hogy mit akar ezzel.

   - Hát... tessék - adtam be derekamat végül, majd odatartottam Minhonak a fagyit, ő pedig akkorát beleharapott konkrétan, hogy majdnem eltűnt a fele a gombócoknak. - Hé... kóstolásról volt szó - hisztiztem. - Nagyon rossz vagy... - néztem lebiggyesztett ajkakkal Minhora. Nem is mondott semmit, odatartotta nekem a fagyiját, majd felém biccentett, hogy én is megkóstolhatom.