Szárakat a kézbe!

Kezdetek

Semmi tervem nem volt mára. Mikor felkeltem beágyaztam és lementem a nappaliba. A szüleim nem voltak itthon, de nem nagyon zavart mivel már eléggé megszoktam. Mikor leértem csak egy tál müzli volt az asztalon. Gondolom a szüleim csinálták nekem hogy ne kelljen reggelit csinálnom. Gyorsan megettem és közben azon gondolkoztam hogy mit csináljak ma, nem nagyon jutott eszembe semmi. Mikor megettem felmentem a szobámba és felnéztem a netre. Nagyon unatkoztam amíg meg nem pillantottam egy hirdetést amiben az állt:

Jöjjenek csak jöjjenek! Ma 15:00-tól 19:00-ig vásárt tartunk a főtéren! Mindenféle lovas árut megtalálnak itt, amit csak eltudnak képzelni! Ló bemutató is lesz 16:00 -tól! Mindenkit a legnagyobb örömmel várunk!

Na jó! Muszáj lesz ide elmennem!
Azzal a lendülettel fel is hívtam a barátnőmet Lilly-t. Szerencsére pont ráért és mivel kettő házzal lakik csak arrébb 5 perc múlva hallottam is a csöngőt. Beengedtem Lillyt és összepakoltunk egy kis pénzt meg kaját, és el is indultunk. Nem volt messze a főtér, hamarosan oda is értünk. Tényleg rengeted árus volt. Nem is hittem a szememnek, ennyi lovas cucc egy helyen! Nagyon szép volt mindegyik, de nagyon drága is. Mi csak 3000ft-ot hoztunk ezért nem nagyon volt semmire pénzünk max egy zoknira vagy talán egy vezetőszárra, de még arra is csak kis híján. Ezért vettünk egy-egy répás ló nasit hogy majd ha látunk lovat akkor legyen mit adni nekik. Már vagy félórája ott ténferegtünk ezért én gondoltam megnézem merre található ez a lovasbemutató. Szóltam is Lillynek hogy nézzünk körül.
-Lilly! Figyelj, már jó régóta csak sétálgatunk itt. Mit szólnál ha megnéznénk hogy merre van ez a lovasbemutató?- Kérdeztem.
-Rendben, menjünk!-Egyezett bele Lilly.
Elkezdtünk egyenesen menni de láttuk hogy arra csak még több árus van. Megpróbáltuk a másik irányba, és ez volt a jó mivel már ott láttuk is a karámot. De mikor odaértünk nem az a látvány fogadott amire számítottunk. Annyit láttunk hogy egy férfi szét ütötte a lovat, azért hogy engedelmeskedjen neki. A lovon látszott hogy rettenetes állapotban van, de egyik pillanatban megjelent egy másik férfi és egy jó nagy mintás lepedővel letakarta az állatot. Gondolom azért hogy ne látszódjanak a sebei. Lilly meg én sem hittünk a szemünknek de amikor már észbe kaptunk volna, a férfi ránküvöltött.
-Menjetek innen fiatalok! A bemutató még nem kezdődött el, és addig tilos idejönni!-Szólt haragosan. Mi Lillyvel inkább nem is szóltunk semmit csak elmentünk, mivel nem akartunk balhét.
-Ez nem normális, ezt nem szabad hagynunk! Valamit tennünk kell!- Hadartam kétségbeesetten.
-Igen tudom, de nem nagyon tudunk mit tenni-Szólalt meg Lilly.
-De igen! Visszajövünk éjjel és megmenekítjük ezeket a szegény állatokat!- Mondtam magabiztosan.

Innen fogom folytatni holnap! Remélem eddig tetszik és élvezni fogjátok a következő részeket!