Semmi tervem nem volt mára. Mikor felkeltem beágyaztam és lementem a nappaliba. A szüleim nem voltak itthon, de nem nagyon zavart mivel már eléggé megszoktam. Mikor leértem csak egy tál müzli volt az asztalon. Gondolom a szüleim csinálták nekem hogy ne kelljen reggelit csinálnom. Gyorsan megettem és közben azon gondolkoztam hogy mit csináljak ma, nem nagyon jutott eszembe semmi. Mikor megettem felmentem a szobámba és felnéztem a netre. Nagyon unatkoztam amíg meg nem pillantottam egy hirdetést amiben az állt:
Jöjjenek csak jöjjenek! Ma 15:00-tól 19:00-ig vásárt tartunk a főtéren! Mindenféle lovas árut megtalálnak itt, amit csak eltudnak képzelni! Ló bemutató is lesz 16:00 -tól! Mindenkit a legnagyobb örömmel várunk!
Na jó! Muszáj lesz ide elmennem!
Azzal a lendülettel fel is hívtam a barátnőmet Lilly-t. Szerencsére pont ráért és mivel kettő házzal lakik csak arrébb 5 perc múlva hallottam is a csöngőt. Beengedtem Lillyt és összepakoltunk egy kis pénzt meg kaját, és el is indultunk. Nem volt messze a főtér, hamarosan oda is értünk. Tényleg rengeted árus volt. Nem is hittem a szememnek, ennyi lovas cucc egy helyen! Nagyon szép volt mindegyik, de nagyon drága is. Mi csak 3000ft-ot hoztunk ezért nem nagyon volt semmire pénzünk max egy zoknira vagy talán egy vezetőszárra, de még arra is csak kis híján. Ezért vettünk egy-egy répás ló nasit hogy majd ha látunk lovat akkor legyen mit adni nekik. Már vagy félórája ott ténferegtünk ezért én gondoltam megnézem merre található ez a lovasbemutató. Szóltam is Lillynek hogy nézzünk körül.
-Lilly! Figyelj, már jó régóta csak sétálgatunk itt. Mit szólnál ha megnéznénk hogy merre van ez a lovasbemutató?- Kérdeztem.
-Rendben, menjünk!-Egyezett bele Lilly.
Elkezdtünk egyenesen menni de láttuk hogy arra csak még több árus van. Megpróbáltuk a másik irányba, és ez volt a jó mivel már ott láttuk is a karámot. De mikor odaértünk nem az a látvány fogadott amire számítottunk. Annyit láttunk hogy egy férfi szét ütötte a lovat, azért hogy engedelmeskedjen neki. A lovon látszott hogy rettenetes állapotban van, de egyik pillanatban megjelent egy másik férfi és egy jó nagy mintás lepedővel letakarta az állatot. Gondolom azért hogy ne látszódjanak a sebei. Lilly meg én sem hittünk a szemünknek de amikor már észbe kaptunk volna, a férfi ránküvöltött.
-Menjetek innen fiatalok! A bemutató még nem kezdődött el, és addig tilos idejönni!-Szólt haragosan. Mi Lillyvel inkább nem is szóltunk semmit csak elmentünk, mivel nem akartunk balhét.
-Ez nem normális, ezt nem szabad hagynunk! Valamit tennünk kell!- Hadartam kétségbeesetten.
-Igen tudom, de nem nagyon tudunk mit tenni-Szólalt meg Lilly.
-De igen! Visszajövünk éjjel és megmenekítjük ezeket a szegény állatokat!- Mondtam magabiztosan.Innen fogom folytatni holnap! Remélem eddig tetszik és élvezni fogjátok a következő részeket!
YOU ARE READING
Szárakat a kézbe!
AdventureVolt már olyan érzésed hogy muszáj tenned valamit? Aliznak is ugyan ilyen érzése volt amikor egyszer egy nyári napon elmentek egy vásárba, de nem akár milyenbe. Többnyire lovas vásár volt, lehetett kapni minden ló/ lovas felszerelést. De nem csak á...