Szárakat a kézbe!

1. Az éjjel

   Tovább álltunk, és azzal a lendülettel haza is ballagtunk. Mikor beléptünk az ajtón csak anya és apa fogadott bennünket. Lilly már köszönni akart nekik mikor én elrántottam azzal a mondattal:
-Erre most nincs időnk!-Húztam Lillyt.
-De csak köszönni akartam-Siránkozott.
Felrohantam vele a lépcsőn és gyorsan betereltem a szobámba.
-Vissza kell mennünk a lovakért, még ma éjjel!-Néztem komolyan Lilly szemébe.
-Oké, oké nem kell ilyen komolynak lenni-Hátrált el tőlem.
    Egy kis idő múlva kidolgoztunk egy tervet, amivel csak annyi volt a baj hogy nem szántunk sok időt a kigondolására. Mindegy, hátha jó lesz. Szépen lassan beesteledett, mi csak beszélgettünk addig. Kb. 0:00 lehetett amikor már mindenki elaludt.
-Eljött a mi időnk!-Vágtam Lilly szavába, azzal megfogtama csuklóját és lerángattam a lépcsőn.
-Jól van, de ne legyél ilyen erőszakos!-Nevetett Lilly.
Szerencsénkre a vásár még nem állt tovább de senki sem volt ott, igaz néhány őr álldogált a közelben de csak túl lehet járni az eszükön, nem igaz? Mi az eladó putok mögött bújkáltunk amíg oda nem értünk a lovakhoz. Oda érünk hozzájuk és az egyik felé nyújtottam a kezemet. Nagyon meg volt ijedve, de valahogy tőlem nem félt. Megpróbáltam az egyiket megfogni a kötőfékénél, de hírelen elkapott egy ember, és azt mondta:
-Ha mégegyszer meglátlak itt titeket, fejbelőlek mindkettőtöket!-Azzal az övéből előrántott egy pisztolyt.
Nagyon megijedtünk Lillyvel de nem tudtunk elfutni mert mindkettőnket megfogott, berakott egy kocsiba és elvitt.
    Ezzel a lendülettel felkeltem. Micsoda rémálom! Olyan volt mintha tényleg megtörtént volna! De ez csak annyit bizonyít hogy Lilly és én elaludttunk. Pedig még tervet is találtunk ki! Nem baj, azt mondják hogy a vásár még ezen a héten kinyit egyszer szóval még ezen a héten itt lesznek, nem kell nagyon aggódni. Ebben a pillanatban Lilly elkezdte nyitogatni a szemét és felébredt.
-Elaludtunk?-Kérdezte félálomban.
-Igen, nekem rettenetes rémálmom volt. De szerintem menjünk le reggelizni.-Mondtam.
-Rendben.-Mondta.
Mikor leértünk, azt hittem megáll a szívem.
Az az ember aki az álmomban szerepelt, ott ült anyáékkal az asztalnál és kávéztak! Azonnal megdörzsöltem a szemem, de nem tűnt el. Megcsíptem magam és nem keltem fel. Ez a valóság! Nagyon megijedtem és azonnal visszarángattam Lillyt a szobámba.
-Lilly! Ez a fickó aki ott kávézgatott a szüleimmel, ő szerepelt a rémálmomban és elrabolt minket! Pedig ezelőtt még soha nem láttam!- Hadartam Lillynek.
-Én viszont emlékszem rá.-Nézett komolyan a szemembe Lilly
-Ő volt az a férfi aki ütötte a lovat, és utána elküldött minket.-Mondta Lilly.
-Tényleg! Már emlékszem. De hogy kerül ide ez az állatkínzó?-Kérdeztem kétségbeesetten.
-Nem tudom de ki kell derítenünk, és megkell menekíteni a lovakat is!-Mondta Lilly.

Na itt van a 1. rész! Remélem tetszik, lehet hogy majd délután fogom megírni a 2. részt de lehet hogy csak holnap! Mindenkinek szép napot!