A fekete vaskapu ( the black iron gate)

Első fejezet

                             A titkok

1963. szeptember 11. Egy ködös földút mentén, egy hatalmas fekete kovácsoltvas kerítéssel körbevett ház áll. A ház szürke, rendezett. Látni, hogy egy úriasabb család él ott. Viszont, mint minden családnak nekik is vannak titkaik. A ház gyönyörű és tiszta külső és belső része, egyáltalán nem hasonlít arra amilyen emberek élnek benne. A szép ház pinceablakán keresztül gyermeksírást hallani. A pinceajtó hangos nyikorgással kinyílik, majd egy ötven év körüli férfi lassan elkezd lesétálni a rozoga falépcső fokain. A férfinak ápolt szakálla, finom anyagú öltöny és drága cipője teljesen eltaszítja megától a pince hideg, komor és sötét kinézetét. Ezután a férfi lelépett az utolsó lépcsőfokról is majd megállt. Előtte egy gyermek feküdt a földön. A gyerek fejét felemelte és látni lehetett szemében az apró könnycseppek sokaságát, amint megcsillan egy pillanatra rajta a fény. A férfi komor tekintettel állt a gyermek előtt, majd a kezét felemelte és felé ütött. A gyermek mivel alig volt hét éves és nem adtak neki enni törékeny teste könnyen messzire a földre zuhant. A kisgyermek felnézett. Fekete szemeiből sűrűn ömlött a könny. Azután nyögdécselve mivel, alig bírta kinyitni vérző száját megszólalt.

- A..pa,a..pa ugye..ki..mehe..tek majd..innen?

A gyermek apja szétgombolta zakóját és belső zsebéből elővett egy szivart. Aztán a jobb zsebébe nyúlt, és elővett egy kis kopott sötétszürke gyújtót. Ekkor a tetején megjelent egy apró lángnyelv, melyet lassan a szivar felé emelte és meggyújtotta a végét. Egy nagy szippantással a szivar végén a parázs vörösen izzott. Majd odalépett a gyermekhez és ezt mondta.

-Jonathan megmondta, hogy nem sírunk igaz? Tudod jól mit kap aki sír.

Jonathan félve kicsit bólintotta fejével, majd a koszos, szakadt ingjének ujját felhúzta.kezén kisebb kör alakú égésnyomok voltak. Jonathan apja megfogta a bal kezét kifeszítette, majd az égő szivar végét beleoltotta a kezébe. A fiú nem mert sírni , vagy ordítani mert tudta, hogy akkor újra ez fog történni. Ezután az apja félredobta a kezét. Először még csak egy kis mosoly jelent meg a szája szélén, majd hangosan elkezdett nevetni.

-Jonathan látod azért ilyen az életed, mertegy szánalmas teremtés vagy. Senkinek sem fogsz kelleni.

Ezután nevetve felsétált a rozoga falépcsőn, és kinyitotta az ajtót. Még egyszer visszanézett Johnra, de tekintete olyan volt, mintha egy döglődő állatra nézett volna. Majd, előre fordult, kiment, és maga mögött becsapta a pinceajtót. Mindig, ha kimentek a pincéből bezárták az ajtót. Jonathan apja is így tett volna, de meghallotta, hogy szól neki a felesége, így elfelejtette a zárra ráfordítani a kulcsot. Ahogyan észrevette Jonathan kevés erejét összeszedve egy kézzel próbálta magát vonszolni a földön. Ahogy kúszott az egyik láda tetejéről leesett egy tükörnek a darabja. John megfogta és belenézett. A jobb oldalán az arcán ugyan olyan égési sérülések  voltak, mint a karján, Eszébe jutott hogy, amióta csak emlékszik arra hogy , mi történik körülötte azóta itt él, és kínozzák. Lassan és nehézkesen elvonszolta magát a lépcsőhöz, és ott várta meg az estét. Amikor már teljesen sötét lett John erőt vett magán, és felállt vékony gyenge lábaira, és lépcsőfokról lépcsőfokra ment felfelé. Amikor odaért az ajtóhoz kinyitotta, majd kilépett rajta. Szeme szikrázott az éjszakában, mivel ő ilyen szépet sohasem látott eddig. Majd John egy kis mozgást halott a házból, így elkezdett sietni amennyire csak tudott. Mind a két lába rettenetesen fájt, de amikor meglátta a kerítés egyik vasrácsát újra remény csillant fel a szemében. Szerencséjére a kertbe vezető hátsó kapu nyitva volt. Jonathan végre odaért a kapuhoz. Majd, átlépett rajta a szemében örömkönnyek gyűltek. Ment tovább, majd egyszer csak iszonyú bűz csapta meg az orrát. Ekkor észrevette hogy, egy közelben lévő fán ott lógnak valamik. Félve odament, majd felnézett a fára és azt látta, hogy két ember lóg az ágakon. Mindkettőjük ugyan úgy megnyúzva volt. Néhol még bőrdarabkák lógtak a testükön. Beleiket kiszedték, majd nyakuk köré tekerve azzal kötötték fel őket. Felvágott hasuk helyén már csak a belek darabkái látszottak. Lenyúzott bőrük mellettük lógott. Jonathan szemei nagyra nyíltak a hullák iszonyú bűzétől. Tudta hogy, nem juthat sokáig amilyen állapotban van, ezért úgy ahogy tudott elkezdett szaladni, és remélte, hogy mire kivilágosodik, már egy biztos helyen lehet.