A fekete vaskapu ( the black iron gate)

MÁSODIK FEJEZET

Bosszú

1983 április 23-án egy kora reggelen megint megjelent az ismeretlen férfi a városban. A férfi hosszú szárú bakancsot, térdig érő fekete kabátot hord aminek a kapucnija mindig a fején van. A férfit csak úgy emlegetik hogy a városi démon, mivel hogy nagyon csúnya sebhelyes az arca. Ez a férfi ma reggel is bement a városba, viszont most a kocsmát is meglátogatta. Ahogy a kocsma rozoga a fajtáját kinyitotta a nagy zsinatból egyszerre  halk beszéd lett. A férfi jelenléte szinte megfagyasztotta a levegőt. Lassan oda lépett a pult mellé, majd felült a székre.

-Egy whiskyt kèrnèk.

-Rendben. Mondta a pultos, de a hangján hallatszott hogy nem szívesen szolgálja ki a fèrfit.

A pultos kitöltötte a whiskyt majd odanyújtotta a férfinek. Ahogyan odanyújtotta a pulthoz csapta a poharat és az szilánkjaira tört. Mivel a férfi is nyúlt a pohárért, véresre vágták a szilánkok a kezét. Azután hangos nevetés tört ki a kocsmában. Egy másik ember felállt a hátsó asztaltól, majd odament a pultnál ülő férfihez.

-Látod démon? Te csak ezt èrdemled. Mondta nevetve.

-A nevem nem démon!

- Akkor mi he?  

- Jonathan Wilson

-Tessék? Nem hallottam jól. Mondta gúnyosan a férfi.

Jonathan felállt a székből megragadta a férfi tarkóját majd nagy lendülettel a pult felé vitte a fejét. Amikor a férfi feje a pulthoz èrt, hangos kiabálás nyomta el a nevetést. A sok apró üvegszilánk ami John kezét szétvágta, most a férfi egész arcát borította be. Jonathan vére a férfi hajára tapadt, mint egy biléta. Az apró üvegszilánkok a szemébe és a bőrén egészen méreg fúródtak. A férfi arcából ömlött a vér és a földre esett, majd ott folytatta a kiabálást. Ezután Jonathan a férfi felé fordult majd azt mondta.

-Jegyezzétek meg én vagyok Jonathan Wilson! És ez ördög küldött!

Jonathan elkezdett a kocsma ajtaja felé sétálni ahogy  lassan lépkedve közeledett az ajtóhoz, a kocsmában senki nem mert megmozdulni. Amikor az ajtóhoz ért a kilincset lenyomva kinyitotta az ajtót, ès kilépett az utcára. A kezéből még mindig ömlött a vér. Fekete kabátja ujjából kihúzta a kezét,  majd letépte az íngjènek ujját amivel be tudta kötni a vérző kezét. Jonathan viszont nem azért jött a városba hogy verekedjen, hanem azért mert akkor amikor megszökött otthonról megfogadta hogy megbosszulja apján, azt amit neki át kellett akkor élnie. Vele szemben az út másik oldalán tudta hogy hamarosan megáll az a busz ami a felé a földút felé viszi ahol a gyermekkori börtöne volt. Ezt átgondolva lelépett a járdáról majd átment a szürke úton a másik oldalra. Alig telt el pár perc meg is érkezett a busz amire John felszállt. Miután felszállt elsétált a busz közepéig, majd a busz elindult. Ezután az ablak felé fordult. Ahogy kiért a városból észrevette hogy aznap köd szállt az egész tájra. A távolban egy kisebb erdő már alig látszott. A közelebb lévő fák kopárság a fű száraz  sárga színe és a köd szürkesége arra a pincér emlékeztette, amiben olyan sokat szenvedett. Emiatt még jobban elöntötte a szívét és az elméjèt a sötét ès fekete gyűlölet az apja iránt.

Kèsz van a második fejezet!
Köszi Patrik! Nèlküled nem lett volna kèsz!😂 Holnap jön a harmadik is! 😁