Jól tettem?

Part 1

A történetünk egy fiúval fog kezdődni, pontosan Nick-el fog kezdődni.

Nick mindig is tudta, hogy ő más mint a többiek, de ez ellen nem tett semmit, mert ő ezt természetesnek találta. Mivel hát gondolta, hogy minden tininek van valami kis szépséghibája... Sokszor nézte az embereket a folyosón, emiatt, hátha talál még egy olyan embert, mint amilyen Ő maga. Végül nem sikerült neki, de legalább lettek baráta. Nick mindig egy visszahúzódó, és félénk srác volt, szuper jegyekkel. Sosem szerette, ha Ő került középpontba, mert nem szeretett volna magára figyelmet terelni. Persze ezekről nem nagyon szeret mesélni, főleg nem idegeneknek. Párszor volt olyan alkalom, amikor számára idegennek mondta el, de annak sose lett jó vége, mivel sokszor bántalmazták ezzel. Nick utálta az iskolát amibe járt, de ez ellen semmit se tudott tenni, hisz ebben a városban csak ez az iskola volt amibe járhatott, mert a többi iskola vagy általános volt, vagy nagyon messze.

Jajj a legfontosabbat el is felejtettem mondani! A nevem Nick, Nick Davidson. 15 éves vagyok, és 10.-es vagyok. Van 3 legjobb barátom, akiket tavaly ismertem meg, mert akkor sokat bántalmaztak, vagy szavakkal, vagy csak szimplán megütöttek. Igen, én mindig is egy furcsa teremtés voltam, de már kezdek rájönni, hogy miért. Igazából most csak feltételezem a dolgot, de még magam sem tudom, hogy mi van... Lehet, hogy azért nem hoztak sohase lázba a lányok, mert... Mert... Nem, biztos, hogy lehetek meleg, az milyen lenne már. Meg hát nem is nézek ki melegnek... Hmm na jó, de csak egy kicsit... Na szerintem elég ennyi elmélkedés, mert szerintem a tanárra is kéne egy kicsit koncentrálni.

-Hát ez nem jött össze! Dühöngtem magamban.

A következő órám biosz volt. A tanár szeretett, és is őt. Ő nagyon jó tanár, vagyis hát velem igen, a többiekre nem nagyon szoktam koncentrálni az órákon.

Miközben a folyosón mentem összetalálkoztam pár "utálómmal", akik elhívtak engem csak egy kicsit "beszélgetni". Egyből tudtam, hogy ebből nem beszélgetés lesz, hanem basztatás... Igen nagyon elegem van az ilyen emberekből, de szerencsére van egy ilyen "képességem", hogy eltudom magamba nyomni az ilyen érzéseimet, és mindenki csak a mosolygós énemet láthatja, amikor belül egy ilyen után össze is tudnák teljesen törni. De visszatérve az eseményre... Nem fognak szerintem most csesztetni, mert egy tanár nagyon közeledik felénk... Pontosabban a biosztanár. Ah ez nekem egy 5-ös dolgozatba fog fájni, hogy kisegített az ilyen helyzetből, ebben a hónapban, már 3adjára. De néha megéri, mivel szerintem jobb inkább a szobádban tanulni, mint, hogy ezek a barmok megverjenek, vagy csak egyszerűen, csak olyanokat mondjanak rád, ami a jövőre nézve nagyon bántó tud lenni.

A tanár persze elintézte őket, de az egyikük, Dave egy gyilkos tekintetet küldött felém, én meg a magam mosolygós, néha már creepy fejemet küldtem felé, amit meglátott, és ijedten elkapta a fejét.

-Netán ezzel tudnám elküldeni a közelemből őt? Kérdeztem magam elé bámulva. Persze mint mindig valami kiábrándított a gondolataimból, de ez most jó is volt, mert most csak a jelző csengő volt, hogy hamarosan becsöngetnek, és kezdődik a 2. óránk.

Gyorsan be is mentem a terembe, leültem a helyemre, és csak ültem ott egyedül, és csak pakolgattam a cuccaimat, hogy minden meg van-e. Amint felhajoltam egy ember fejét vettem észre. Nem ismertem, szóval gondolom új. De te jó ég, nagyon szép volt... Jézus! Nick nem mondhatsz ilyet egy fiúra! Te nem is vagy meleg. Ezt az egész helyzetet gyorsan ki is űztem a fejemből, és gyorsan vissza is tértem a valóságba, ma már 3adjára. A srác gondolom a padtársam lesz, mivel mellettem foglalt helyet, ennek én természetesen örültem, de Őt nem tudom, lehet, hogy tök jó fej, de lehet, hogy azok a kőbunkók elrontják, mint úgy mindenkit, aki csatlakozik a bandájukhoz.

-Szia! Köszöntem neki kedvesen... Ó baszki akkora egy hülye vagyok... miért köszöntem neki? Na mindegy itt a végem, tessék temessetek el!

-Szia! Köszönt vissza lágy, és kedves hangon. Ah úrsen esküszöm elolvadok ettől a gyerektől!

-És mizu? Kérdeztem, hátha egy kis beszélgetést eltudok vele kezdeni, és hogy "normális" srácnak tűnjek.

-Oh hát semmi. Éppen szokom a környezetet! Eddig amúgy csak veled beszéltem, de nem tudom, hogy mire számítsak a többiek irányából! nevette el magát. És veled miújság? kérdezte illedelmesen.

-Hát velem sincsen sok minden. Azta, akkor eddig csak engem tiszteltél meg azzal, hogy beszéltél valakivel innen? Kérdeztem viccelődve, amin persze ő elkezdett nevetni. Aha oké, még egy dolog, amit tudok imádni ebben a fiúban

-Hát igen... EDDIG! Hangsúlyozta ki az "eddig" szót.

-Úgy őszintén szólva másnál ne erre számíts mint nálam! Nagyon bunkók az osztálytársaim, ha megismered őket, de lehet, hogy veled nem, de velem nagyon azok! Szóval szerintem inkább óvatos legyél, amikor velük beszélgetsz! Mutattam kedves "utálóimra" miután végeztem a mondandómmal.

-Hát jó, de amúgy én lehet, hogy inkább maradok nálad! Te nagyon egy kedves vagy, és hát elmondásaid szerinte te más vagy mit Ők! Mondta, es utána hallkan nevetett egyet.

Hozzátenném, ez az egész helyzet egy hatalmas mosolyt csalt az arcomra. Egyszerűen olyan álomba illő volt ez a beszélgetés kettőnk közt, de mindegy, megtörtént és kész! Hát igen, ez a nap lesz mostantól a szerencsenapom, amúgy is péntek van.

______________________________

Na helou, végeztem ezzel a résszel, instagrammra pár dolgot ki is posztoltam a készítés közben, ha gondoljátok nyugodtan megnézhetitek. Megpróbálom beletenni a profilomba az instámat, ha nem sikerül, akkor majd ide leirom XD.

Na mindegy... és amúgy Dorka nagyon köszönöm, hogy ilyen kedves vagy, és jó volt ma egy kicsit beszélgetni instagrammon!

Hát igen strácok ennyi lenne ez a rész, de lehet, hogy ma mégeggyet megszülök XD, de ez még csak tervben van.

Legyetek jók/jól

Puszi srácok <333